CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Ecce homo! 2023. febr. 8.

Miközben a fejlett nyugati országok erőforrásaikat, és a globalista bankoktól felvett milliárdos kölcsöneiket Európa arra költi, hogy segítsen gyilkolni, hogy minél tovább, minél több ember tudja egymás életét kioltani, a Föld, hogy lerázza magáról ezt a sok reá aggatott, rakódott mocskot, egy pusztító földrengésben figyelmezteti az emberiséget, hogy milyen kicsik és tehetetlenek is vagyunk.

És mennyire kiszolgáltatottak és esendők.

A szíriai és a törökországi katasztrófában, emberek százezrei veszítették el egyik percről a másikra az otthonaikat, egész életük munkája pillanatok alatt vált semmivé, veszítették el szeretteiket, barátaikat. A romok alatt rekedt emberek százai, ezrei küzdenek az életükért, és reménykednek, hogy talán valaki megmenti őket.

Az egyik oldalon öljük, pusztítjuk egymást, pénzt, energiát, fegyvert, nem sajnálva, a másik oldalon mentjük egymást a romok alól, a pusztítás nyomorából, hogy könnyítsünk a lelkünkön.

Az ember ilyenkor azt várná, hogy a nyugati, fejlett civilizáció vezetői kiállnak a kamerák elé, és bejelentik, felfüggesztik a háborúra szánt fegyverek finanszírozását, és a pusztításra szánt euró és dollár milliárdokat oda juttatják, oda csoportosítják át, ahol a legnagyobb szükség van rá, a földrengés sújtotta országokba. Arra várunk, hogy a világ vezetői elitje, az ENSZ, és minden olyan szervezet, amely az emberek megmentésén és megsegítésén fáradozik kiáll, és azonnali tűzszünetre szólít fel. Hogy a békét sürgesse a vérontás helyett.

Hogy az árván, szülők nélkül felnövő gyermekeknek valami esélyt adjunk arra, hogy ezt látva, felnőttként talán mások lesznek, mint azok, akiknek az ember csak egy szám, egy adat, egy név, egy kereszt.

De nem így történik. Nem látom a fejlett nyugati civilizáció vezetőit , hogy habzó szájjal, mint ahogyan a fegyverek mennyiségének növelését követelik az értelmetlen háborúba, hogy most az összefogásra, a segítségre szólítanának fel.

A németek bejelentik, hogy közel kétszáz tankot küldenek Ukrajnába. Az Ukrajnában lévő amerikai nagykövet örömét fejezi ki, hogy az LMBTQ jogok ebben a minta demokratikus országban közelednek, mihez is?

Az amerikaiak titokban atomtöltetű rakétákat telepítenek Romániába, az ukrán határra.

A lengyel miniszterelnök, mintha örömmel várná, kijelenti, hogy a III. világháború küszöbén állunk.

A svéd kormányfő, a lehető legjobb időzítéssel bejelenti, hogy újra tárgyalná Törökországgal Svédország NATO csatlakozásának kérdését.

A frissen megválasztott cseh elnök az Ukrajnának szánt fegyverek további szállítását sürgeti a végső, oroszok feletti győzelemig.

Karácsony Gergely, a semmire sem alkalmas, liberális hazaáruló budapesti főpolgármester egy Magyarország elleni brüsszeli összejövetelen saját országának megbüntetését, és további pénzügyi szankciókat sürget az Orbán-kormány ellen.

Értitek? A saját országa ellen, mikor a magyar kormány minden erejével azon van, hogy hogyan tudna még hathatósabban, és gyorsabban segítséget küldeni a földrengés sújtotta területekre.

Embereket menteni. Emberi módon.

Várjuk, hogy Soros György, aki a világ saját képére való formálása és a demokratikusan megválasztott kormányok megbuktatásának finanszírozása, az emberi kapcsolatok pénzért való rombolása helyett, kiáll a világ elé, és azt mondja, küld egymilliárd dollárt a szükségben szenvedőknek.

De nem ez történik.

Mindent elvesztettünk, ami emberré tesz minket? Hová tart az emberiség? Hol van belőlünk az ember?

Nézem a képeket, ahogyan a férj fogja a halott felesége kezét, mely kilóg a romok alól, ott ülve mellette, érzéstelenül maga elé bámulva.

Nézem, ahogyan kimentik a halott édesanya magzatát, ahogyan a köldökzsinór, a már nem élő édesanyjához köti őt, akit soha nem fog már megismerni, de Isten, vagy Allah, most felkínál neki egy esélyt, hogy felnőve, jobb legyen, mint azok a luxusautókon, milliós villákban tespedő, precízen fésült hajjal és vendégkörmökkel döntéseket hozó, önmagukat emberek felettinek képzelő elit politikusok, akik tönkreteszik az emberiséget a saját kapzsiságukkal és lelki nyomorukkal.

Sokan kérdezik most, hogy ilyenkor hol van Isten? Miért nem tesz valamit?

Pedig itt van, közöttünk. Itt jár és kel, és nézi, hogy hová züllött le az a világ, hová aljasodott le az az ember, akiért ő kereszthalált halt, az életét adta.

Isten felemelte az ujját, figyelmeztetve minket. És mi, most sem látjuk őt. Pedig itt van, és mutatja nekünk: Ecce homo! Íme az ember!

(Fotó: AFP)