RIA-RIA

Egy alapos és korrekt elemzés az elveszett két pontról 2025. szept. 9.

Kele János, sportújságíró, futballszakíró (amúgy az ellenzéki tábor képviselője - momentumos politikus), afféle szigorú gimnáziumi tanárként, leosztalyozta posztjában a válogatottat. Egy rakat releváns adattal megspékelve a véleményét, amely szerintem 90 százalékban helytálló is. A maradék 10-et az osztályozó napló végén fejtem ki.

Lássuk tehát, hogy Kele milyen osztályzatokat osztott ki az 1-től 10-ig terjedő skálán!

🇮🇪 ÍRORSZÁG - MAGYARORSZÁG 🇭🇺 2-2 (0-2)

1️⃣ DIBUSZ Dénes - Fogott négy tizenhatoson belülről leadott lövést, volt egy kifejezetten látványos vetődése (bár tegyük hozzá, hogy Azaz egy pattogó labdát fejelt a kapujára, ráadásul nem is sarokra, és itt meg is érkezünk oda, amit Dibusz védési stílusáról mondtam el a legutóbbi Ziccerben), de az első és a második bekapott gólnál is minimum föl lehet vetni a felelősségét. Egyetlen egy sikeres kijövetele sem volt a kapujából, de a passzai (9/23) és a hosszú indításai (4/18) sem ültek. Csak érdekességképpen mondom: az xG-t és az xGOT-t is alulvédte, pedig összesen nyolc lövés találta el a kapuját. Első blikkre inkább azt mondanám, most többet vett el, mint amennyit adott. (5)

7️⃣ NEGO, Loic - Nagyon érdekes, hibrid szerepben játszott, sokkal óvatosabban, mint a túloldalon Kerkez, és nem kis részben az ő érett, megfontolt játékának volt köszönhető, hogy amíg pályán volt, Bolla lubickolhatott ezen a meccsen. Szerzett két labdát, ötször tisztázott, és bár összességében vállalható arányban nyerte a párharcait (57%), a levegőben sajnos dominálták őt az írek (0/3 fejpárbaj). Tisztességes. (6)

6️⃣ ORBÁN, Willi - Bolla második helyzete előtt az ő Vargára fellőtt vertikális passzából indult meg a magyar támadás, de ettől eltekintve most kevesebbet segített be előre a szokásosnál. A hosszú labdái többnyire nem ültek, cserébe viszont mindvégig stabil pont volt az egyre fokozódó ír nyomás alatt: blokkolt, tisztázott (9), és egy híján az összes párharcát megnyerte a földön valamint a levegőben is. Nem rajta múlt, hogy nem bekkeltük ki. (7)

4️⃣ SZALAI Attila - 2020 és 2023 között futott formája régóta hiánycikk a válogatottnál, éppen ezért nagyon vártuk vissza a Kasimpasánál végre újra rendszeres játéklehetőséget kapó bekket, de ismerjük el: ez még azért messze van a csúcsformától. A levegőben ellenállhatatlan volt (nem vesztett fejpárbajt), a földön azonban rendszeresen megverték (1/5 megnyert párharc). Embertelen mennyiségben (17, ebből 10 fejjel) tisztázott, de a hosszú indításai jobbára komikusra sikerültek (1/17 pontos hosszú passz, kis túlzással írekhez méltó mutató). Ha ehhez hozzáveszem azt is, hogy a meccs végére közel járt egy második sárga lap begyűjtéséhez, akkor sajnos nem tudok elégedetten csettinteni. (5)

1️⃣1️⃣ KERKEZ Milos - Bravúrosan kezdte a meccset, Styles asszisztja előtt az ő veszélyes beadását tisztázták rossz helyre az ír védők, aztán Varga fejére is odavarázsolt egy kvázigólpasszt, ezt követően viszont - támadásban - elcsendesedett. Védekezésben viszont tette a dolgát, azt pedig külön a javára kell írni, hogy a felfokozott hangulatban sem pattantak el az idegei. Pontosabban: nem neki pattantak el az idegei. (6,5)

1️⃣7️⃣ STYLES Callum - A meccs legjobb magyar játékosa. Bár a válogatottban szinte kizárólag "hatosként" szerepel, csapataiban többnyire a baloldalon használják - teljes karrierje alatt összesen 11 klubmeccse van védekező középpályásként -, vagyis kvázi idegen poszton állta meg a helyét kiválóan Írországban. Sőt: adott egy gólpasszt, kialakított mellé még három helyzetet, kapura lőtt, mindig megjátszhatóként mutatta magát a középső harmadban, labdákat szerzett, ütközött, sprintelt, blokkolt és szerelt. Kérhet ennél többet egy csapat a hatosától? Aligha. (8)

🔟 SZOBOSZLAI Dominik - Gyakorlatilag NFL-irányítóként kezdte a meccset: visszahúzódott a backfieldre, hogy onnan osztogasson. Nem ritkán a középhátvédek vonalában vette föl a labdát, ő volt a passzjáték origója, élvezte a játékot, minden támadás átfolyt rajta, sőt, második-harmadik hullámban a támadásokhoz is fölzárkózott (igaz, az egész meccsen mindössze egyszer ért labdába az ellenfél tizenhatosán belül). 2-0 után viszont akadt néhány blazírt - már-már flegma - megoldása is, ezek közül néhányból ír helyzet lett, egyik ilyen módon elvesztett labdája után pedig kénytelen volt sárga lapos faultot elkövetni. Ezzel együtt nehéz lenne korholni: szinte makuláltlanul passzolt, gólpasszt adott szögletből, kialakított három helyzetet, a meccs második felében pedig Sallai kiállítása után jó tíz percre szinte egyedül vette a hátára a csapatot. Amikor kaparni kellett, akkor pedig kapart: sokatmondó adat, hogy több tisztázása (5) volt a meccsen, mint ahány sikeres passzt eljuttatott az ellenfél védőharmadába. (7)

2️⃣1️⃣ TÓTH Alex - Keveset volt játékban, nem igazán találta a helyét a pályán. Hibákat viszont nem csinált, mindössze egyetlen labdát vesztett, és bár a Marco Rossi által kitalált letámadásban kulcsszerepe volt, ebből neki személy szerint sem megnyert párharcok, sem szerelések nem estek ki. Mindössze 18-szor ért labdába, és csupán 8 jó átadása akadt, igaz, Sallai ostoba piros lapja után Rossinak őt kellett lekapnia a pályáról. (5,5)

1️⃣4️⃣ BOLLA Bendegúz - Szokatlan helyen, jobbszélsőként játszott, igaz, labda ellen neki kellett visszazárnia az ötbekkes lánc szárnyvédő pozíciójába is. Mozgalmas meccse volt: Sallai fejesgólja előtt ő harcolt ki szögletet Doherty-n, de ezen kívül is volt négy lövése (ezek közül három kaput talált), akadtak ígéretes megindulásai, kialakított egy helyzetet, és labdaérintései negyedét az ellenfél tizenhatosán belül abszolválta. Sokszor megverték viszont fejjel (20%-os párharcmutató), és a kapu előtt olykor nem éppen a legjobb megoldásokat választotta: ha háromból csak egyszer visszagurít a tizenegyespontra lövés helyett, most szinte biztosan nem két elvesztett ponttal utazik haza a válogatott Írországból. (7)

2️⃣0️⃣ SALLAI Roland - Adott és elvett. Parádés gólt fejelt egy zseniális szögletvariációból (e helyütt említsük meg, milyen elit munkát végez a stáb a rögzített játékhelyezeteknél), és volt még egy ígéretes lehetősége, amit csak kevéssel puskázott el nehéz helyzetből. Keveset, de hibátlanul passzolt, szokás szerint kiharcolta a faultokat (ebből kettőt le is fújt a játékvezető), dinamikus, energikus, megjátszható volt - egészen addig, míg egy ártalmatlan helyzetben el nem borult az agya, és ki nem állíttatta magát. Ostobasága nehéz helyzetbe hozta a csapatot, és ha a szívünkre tesszük a kezünket, pontosan tudjuk: ezen bukott el két pontot a válogatott (4,5)

1️⃣9️⃣ VARGA Barnabás - Újra régi fényében tündökölt: kiérlelt, hasznos centerjátékot villantott, gólt szerzett, helyzetbe került. A kiállítás után hátul is hasznosnak bizonyult (hét tisztázása is akadt), de a támadó párharcokat ezen a meccsen kevésbé nyerte jó százalékkal, mint azt megszokhattuk tőle. Nagy kár, hogy közvetlenül a lecserélése előtt elaludt egy kipattanónál, és emiatt kénytelen volt lerántani O'Shea-t, mert így újabb sárga lap került a neve mellé, és lássuk be: őt aztán tényleg bajosan tudjuk csak pótolni, ha eltiltott. (7)

A cserék közül Eötvös (5) keveset vállalt, de azt üzembiztosan hozta (9/9 jó passz), hátul viszont főleg a levegőben igencsak sebezhetőnek látszott (25%-os párharcmutató). Mocsi (5) talán még nála is kevésbé tette le a névjegyét, összesen hét labdaérintéssel zárta a meccset, ami csak kicsit több, mint ahány tisztázás került a neve mellé a statisztikai lapon. Tóth Barna (-) magassága ellenére mind az öt fejpárbaját elbukta - aligha ezért küldte be őt a kapitány -, Nagy Zsolt (-) pedig mintha nehezen vette volna föl a meccs ritmusát - igaz, Ogbene rajta elkövetett szabálytalansága simán lapot érdemelt volna.

Nos, akkor jöjjön az a 10 százalék, amiben nem értek egyet az értékeléssel:

Sallai ugyan butaságot csinált, de végig provokálták, a (a gyalázatosan fújó) német bíró pedig ezt is figyelembe vehette volna. Szerintem is „narancssárga” volt az idegből való odalépése, de nem egyértelmű piros. Hiszen ilyen indulatos megmozdulás van egy-egy parázs meccsen jónéhány. A játékvezetőn múlik, hogy ezeket meglatja-e, illetve hogyan reagalja le. Ez a német pedig kifejezetten ellenségesnek tűnt velünk szemben. Hagyta az írek durva játékát, nálunk pedig példát statuált.

(Kicsit mintha az EP-ben lettünk volna.)

Én elmarasztalni nem tudom Salát, mert ő már annyit tett és harcolt a csapatért (ezen a meccsen is), hogy emiatt az agyelborulás miatt sem adtam volna neki 4,5-et, mint Kele. Szerintem minimum 6-ost érdemelt!

Azzal sem értek egyet, hogy Szoboszlai flegmám lett volna, éppenhogy kiválóan helytállt vezérként és csékáként is. Kifejezetten érett, jó játékot produkált, és a pattanásig feszült helyzetekben is nyugodt tudott maradni, sőt ő intézte önmérsékletre a nála idősebb társait. Ami korábban nem feltétlenül volt így.

Varga pedig nem 7-est, hanem 8-ast érdemelt volna. Kiválóan játszott, szinte mindent elfejelt a másfél fejjel magasabb védők elől is. A gólja kapcsán pedig a szemfülességét is megvillantotta.

Tóth Barna viszont szerintem is csalódást okozott, hiszen jóval magasabb (közel két méter) mint Varga, mégis simán lefejelgették az amúgy szintén robosztus írek.

A többi kábé stimt.

Ma este a bivalyerős luzitánok ellen mutathatjuk meg, hogy mi is képesek vagyunk arra, ami Lobotkáéknak (csodával határos módon) múlt csütörtökön összejött.