ZSÍR

Egy bárzenész mindennapjai 2024. febr. 28.

Manapság egyre több vendéglátóipari egység csábít élő zenével, a tuc-tuc meg bufogjon ott, ahova való. Az élő muzsikának még mindig varázsa van! Szűkebb pátriánk egyik foglalkoztatott bárzongoristája, céges összejövetelek, bálok és egyéb magánrendezvények aláfestését szolgáltató komáromi zenésze Farkas Péter. Vele futottam össze egy rövid beszélgetésre.

Zenész családból származol, így a muzsika iránti szeretet és tehetség a génjeidbe van kódolva. Mikorra tehető az abszolút kezdet?

Így van, az alapok adottak voltak: generációkra visszavezetve a muzikalitás jelen van a családunkban. Gyerekkoromban több hangszerrel próbálkoztam: gitároztam, doboltam, de rátaláltam a zongorára, a szintetizátorra, ami a mai napig megmaradt. Legtöbb esetben autodidakta módon, hallásból húzom le és sajátítom el a dalokat.14 évesen kezdtem a hetényi Gólya Csárdában, így korán belekerültem ez éjszakai élet körforgásába.

MiIyen főbb állomásokkal folytatódott a hetényi szárnybontogatás?

A kezdeti, másfél év muzsikálás után jöttek a megkeresések, különböző komolyabb felkérések, legyen szó lakodalmakról, bálokról vagy egyéb privát rendezvényekről. Ezáltal sokan megismertek és természetesen hatalmas szerepet játszottak a pozitív visszacsatolások is. A kocsmai zenéléstől kezdve megjártam a szamárlétrát.

Főleg egyszemélyes zenekarként működsz. A szintetizátor mellett énekelsz is...

Mint zongorista bekerültem az ógyallai Meteor együttesbe. Velük közel öt évet dolgoztam. Rengeteg bált, bulit toltunk együtt, sőt Németországban is vendégszerepeltünk. A legtöbb zenekar életében történnek tagcserék: az énekesi poszton nagy volt a fluktuáció, így olyan ötlettel is előrukkoltak, hogy próbáljam meg. Otthon tanulgattam, jegyzetelgettem, énekelgettem. Velem egyetemben megdolgozott a kazettás magnó is. Először vokálokat, majd a sikerélményeken felbuzdulva komolyabb dalokat is sikeresen odatettem.

Egyre inkább teret nyer a bárzene, az éttermekben való szórakoztatás.

Nagyon sok a felkérés, a megkeresés. A városi éttermek, bárok és vendéglátóipari egységek mellett gyakran megfordulok Dunaszerdahelyen, Nagymegyeren, Somorján és Magyarországon is. Az egyik hozza a másikat.

Az egészséges rivalizálás mellett a mai, modern kor népbetegségei: az irigység, a rosszmájúság áthatja ezt a szakmát is?

Sajnos igen. Próbálok maximálisan megfelelni az elvárásoknak. Ha elégedettek a teljesítményemmel, a vendégek, a közönség jól szórakozik, visszahívnak. Szerény embernek tartom magam, de hála a Teremtőnek, manapság már megválogathatom, hol játszom. Ami konkrétan a kérdésed témájára asszociál: kibeszélnek, esetleg próbálnak a honoráriumom összege alá licitálni. Érzékenyen érint, de lazábban kezelem, nem veszem annyira a szívemre...

A minőségi zene mellett sokat adsz a megjelenésre, az öltözetre is.

Igen, azon az állásponton vagyok, hogy előnyben részesítem az elegáns öltözetet, legyen szó akár egy bálról, étteremről vagy bármilyen magánrendezvényről. A jó tánczenét tolva a megjelenés is legyen egy szinten.

Hogyan tudod összeegyeztetni a munkát a családdal?

Egyre nehezebben tolerálják a folyamatos távollétet, mind a párom, mind a fiaim. Három gyermekem van: az előző házásságomból egy felnőtt lányom, Krisztina, a párommal öt- és hétéves: Dávid és Péter. Az idősebb, Péter megpróbálja a zenei vonalat továbbvinni. Nagyon tetszik neki, tehetséges. Zeneiskolába jár, zongorázni tanul. Kicsit visszavettem a tempóból: megkereséseket, felkéréseket mondtam le, hogy több időt tudjak a családommal tölteni, rájuk fókuszálni. Egy komolyabb, közös kirándulást beiktatni.

Peti magyarérzelmű, lokálpatrióta. Próbálja felszínen tartani magát, a családja megélhetését biztosítani ebben a nem könnyű világban, szakmában. Sikeresen. És annak párja nincs, ha bármikor összefutok vele, már messziről üdvözöl. Ha beülünk a kedvenc éttermünk falai közé, névre szólóan küldi a kedvenc melódiát. Legyen még sokáig így!

Holecz Attila

Nyitókép: FP-archívum