CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Egy döntés, amely nem csak a DAC-ot, a közösséget is kizárta 2025. jún. 30.

Mély csalódottsággal és nehéz szívvel fogadta a felvidéki futballközösség a hírt: a DAC csapata nem indulhat az idei UEFA Konferencia-liga selejtezőjében. Nem vereség, nem sportszakmai kudarc, hanem adminisztratív döntés áll a háttérben – egy döntés, amelyről talán már hónapokkal ezelőtt tudni lehetett volna, és amit talán el is lehetett volna kerülni.

Az ok: összeférhetetlenség a tulajdonosi háttérben. A DAC és a győri ETO mögött ugyanaz a személy, Világi Oszkár áll – ez pedig ütközik az UEFA szabályaival. Egy tulajdonos – egy klub. Ez a szabály nem új, nem titokban íródott, és nem is meglepő. Mégis úgy tűnik, a klubvezetés vagy figyelmen kívül hagyta a lehetséges következményeket, vagy túlságosan bízott abban, hogy valahogy majd megoldódik minden.

A DAC részéről hetekkel ezelőtt még nyugalmat sugalltak: zajlik ugyan vizsgálat, de nincs ok aggodalomra. A szurkolók pedig, mint mindig, hittek. Mert aki szereti a klubot, az remél az utolsó pillanatig. És most mégis, fájóan, egy rideg közleményben olvashattuk: a DAC nem indulhat.

A döntés nem a pályán született, hanem a tárgyalóasztaloknál, és ezt nehéz lenyelni. Az UEFA a magyar ETO-nak adott zöld utat, mert a magyar bajnokság erősebb együtthatóval bír, mint a szlovák. Így esett, hogy Dunaszerdahelynek ezúttal nem maradt más, csak a csend, és a miértek.

A DAC lehetséges ellenfele az örmény Urartu és a fehérorosz Neman Grodno párharc győztese lett volna. Most viszont a párharc győztese automatikusan továbbjut. És mi csak nézzük, hogyan száll el egy álom, amit nem a vereség, hanem saját hibáink temettek el.

A klub egyelőre nem kommentálta a kizárást. Talán még ők is keresik a megfelelő szavakat, vagy azokat, amikkel elkerülhető lett volna ez a szégyenteljes helyzet.

Az UEFA nem most először hoz ilyen döntést, hasonló eset történt Írországban és Dániában is. De mindez nem vigasz. Mert mi a saját fájdalmunkat éljük meg, és a saját felelősségünket kellene végre felismernünk.

Ez most több mint egy elveszett meccs. Ez egy figyelmeztetés. A klub jövője nemcsak a pályán dől el, hanem a háttérben is. És ha ott hibázunk, akkor a lelátón síri csend lesz – ott, ahol ünneplés lehetett volna.

Nyitókép: Sportolunk.sk