LESZ, LESZ, LESZ

Egy objektíven szubjektív beszámoló a 149-es 74. beszélgetőestjéről 2023. szept. 20.

Tegnap, azaz szeptember 19-én, kedden koraeste - amint ott is elhangzott - Komáromban, a Felvidék büszke fővárosában, a sok dicső csatát megélt komáromi erődendszer egyik bástyájának ódon falai között található, ízlésesen, korhűen felújított Kortina étteremben találkozott Gyimesi György és a Szövetség párt három másik jelöltje a potenciális választókkal.

A korábbi kampányokhoz képest most nem valamiféle olcsó haknival invitálta a párt a rendezvényre a komáromiakat és környékbelieket, hanem csupán egy puszta beszélgetés lehetőségével.

Ráadásul az est reklámja sem volt túltolva. Sőt. Csupán pár érdekelt osztotta meg közösségi oldalán a találkozási lehetőséget az épp befejeződő ciklus egyetlen, a magyarság ügyeit vivő képviselővel.

A hétköznapi időpont ellenére viszonylag szép számú közönséget sikerült bevonzani egy politikai rendezvényre. Ami mostanság - jól tudjuk - nem túl trendi dolog. Pláne nem a kulturális és egyéb nagyszabású programok és rendezvények tekintetében bőven elkényeztetett Komáromban.

A beszélgetőest házigazdája a komáromi pártszervezet ifjú elnöke, Iván Tamás volt, aki a tizennyolcas listán képviselőjelöltként is szerepel, hasonlóképpen Zink Vass Nóra és Králik Róbert, akik személyes jelenlétükkel tisztelték meg a lista utolsó helyén található jelöltet, de méginkább a jelen lévő polgárokat.

Maga a beszélgetés nem nyúlt elviselhetetlenül hosszúra, de kellőképpen tartalmas volt ahhoz, hogy az emberek olyan kulisszatitkokat tudjanak meg Gyimesi Györgytől a parlamenti munkáról és a közösségünk számára fontos döntések elfogadása kapcsán véghezvitt fegyvertényekről, amit máshol aligha gyűjthettek volna be.

Többek között arra is fény derült, hogy Gyuri miért a szövetségi utat választotta. Miért nem az előre jól kitaposott, Matovič pénzével vastagon kipárnázott könnyebbiket, hanem a közösség szolgálatát előtérbe helyező bizonytalan, göröngyös, azaz a nehezebb utat, amely a parlamenti bejutás szempontjából sokkal bizonytalanabb.

Holott azzal, hogy ők is koalícióban indulnak, a nem túl  jó döntés következtében, immár a matoviči út sem tűnik olyan egyenesnek. De ez legyen az ő gondja. Nekünk megvan a saját nyűgünk. Sajnos.

De, hogy konkrétan miért a Szövetség listáján indul Gyimesi György, aki az elmúlt három évben egyedüliként és meglehetősen hangosan képviselte érdekeinket a szlovák törvényhozásban és a szlovák fősodratú médiában? Hogy, miért a Szövetséget választotta, azt egy rövid, ám elég ütős, mondattal magyarázta el a hallgatóságnak.

Azt mondta, hogyha a könnyebbik, matoviči utat választotta volna, akkor október elsején, ha belenézett volna a tükörbe, akkor Bugár Béla arcát látta volna benne nem a sajátját.

A közönség kérdései is meglehetősen objektívek és tartalmasak voltak. Az egész beszélgetés visszafogott hangnemben zajlott. Nem esett senki a túlzott ajnározás és önbecsapás hibájába. A válaszok az őszinte, nagyfokú realitáserzéket és magas intellektust tükröző kérdésekre is hasonló szellemben kereteződtek.

Szó esett az esélyekről is természetesen, hiszen mostanság mindenkit az érdekel leginkább, hogy a közvélemény-kutatások olykor negatív előrejelzése ellenére mi várható. És, hogy a kutatások mennyire befolyásolják majd az emberek döntését.

Nos, György is elmondta nagyjából azt, amit én is megfogalmaztam a legutóbbi szóló podcastomban. Mégpedig, hogy a mintegy 140000 szavazatra jó ez a párt, minden további nélkül, de ha a részvétel túl magas lesz, azaz 65% feletti, akkor sajnos hiányozni fog az a kábé 30 ezer voks, amit a két "szlovmagy" vegyes párt elvisz. Ennek ellenére, bármennyire is reménytelen a helyzetük, egyelőre nem adják fel.

Ez - az én meglátásom szerint - azt bizonyítja, hogy náluk a cél nem az építés, hanem már csak kizárólag a rombolás.

Ezért nagyon fontos arra buzdítani a választókat, főleg azokat akiket nem ér el a politika, a magyar tévé, a felvidéki magyar nyomtatott, de főleg a konzervatív, patrióta internetes sajtó, a szórólap, az óriásplakát és egyéb kampányeszköz. Azokat, akik abszolút nem figyelik a politikát, de megszokásból vagy kötelességtudatból még néha eljárnak szavazni. Azoknak nyilvánvalóvá kell tenni valahogy azt, hogy egyrészt el kell menni, másrészt pedig azt a pártot kell választani, amelynek magyar pártként esélye van bejutni a parlamentbe.

Mert, a szlovák abszolút minimális mértékben szavaz magyarokra, viszont a magyarok egy, sajnálatos módon szlovák irányba elcsábult, része az utóbbi időben egyre nagyobb számban szavaz szlovák pártra.

Pedig jól tudják ők is azt, hogy a szlovák pártok a választási kampány elmúltával úgy feledkeznek meg a magyarokról, a magyar ügyekről és a magyar vidékről, mint annak a rendje.

Próbáljuk meg hát ezt minél több ismerősünknek elmondani és rábírni őket, hogy a számunkra, a felvidéki  magyar közösség számára, egyetlen valós alternatívát jelentő pártot, a 18-as listát válasszák!

Mert esély ugyan van, de azt jól üstökön kell tudni ragadni!

(Fotók: Iván Tamás fb-oldala)