AMMARHA!

Egy ország, melynek napjai meg vannak számlálva 2023. dec. 2.

Tuvalu, a Csendes-óceán szigetországa a maga 11 000-es össznépességével a világ egyik legkisebb és legkevésbé ismert országa, a természeti kincsei azonban még a legtapasztaltabb utazót is ámulatba ejtik. Nagy kár, hogy néhány évtized múlva egyé válik az óceánnal.

Tuvalu öt szigetből és négy atollból áll, amelyek 350 kilométeren elszórva helyezkednek el az óceánon. A Polinézia részének tekintett szigetcsoport fővárosa Funafuti, ahol a sziget egyetlen reptere is található. A szigetcsoport legnagyobb tengerszint feletti magassága 5 méter, ezért a globális felmelegedés és az ezzel járó tengerszint-emelkedés komoly veszélyt jelent az országra.

2001-ben Tuvalu vezetője emiatt menedékjogért is folyamodott Új-Zélandhoz, tekintve, hogy a szigetcsoportot néhány évtized múlva elnyeli a tenger.

Tuvaluról már a 16. századból is léteznek feljegyzések, azonban csak kevesek környékezték meg, mivel a korallzátonyok alaposan feladták a leckét a hajósoknak. A tuvalui őslakosok, a polinézek 2000 évvel ezelőtt telepedhettek le a szigeteken, de a miniállam korábbi történelmét homály fedi. Tuvalu neve a helyi nyelven azt jelenti: „nyolcan összetartunk.” Az elnevezés onnan ered, hogy Tuvalunak kezdetben csak nyolc lakott atollja és szigete volt, a kilencediket csupán később csatolták az államhoz. A 19. században Tuvalu Ellice-szigetek néven brit gyarmattá vált, területeit összevonták az akkori Gilbert-szigetekkel (mai nevén Kiribati), majd a második világháborúban bázispontként szolgált a Japán Birodalom ellen indított támadásokhoz.

Az ország végül 1974-ben jelentette be függetlenedési szándékát, 1978-ban pedig teljesült is a vágya.

Tuvalu államformája parlamentáris monarchia, a Brit Nemzetközösség tagja, amelynek élén a brit király, III. Károly áll. Az erős brit befolyás miatt nem meglepő, hogy a tuvalui mellett az angol a második hivatalos nyelv. A 19. században protestáns hittérítők érkeztek az országba, akik egészen 1920-ig munkálkodtak Tuvaluban, ezért a szigetlakók 98%-a protestáns vallású. A fieztőeszközüket, a tuvalui dollárt kizárólag pénzérmék formájában bocsájtják ki, szóval ha valakit zavar a sok eurócentes, képzeljük el, milyen nehéz lehet a tuvaluiak pénztárcája.

Az áramellátás tekintetében meglehetősen zöldnek mondható a sziget. Az ország rengeteg naperőművet telepített, és azt tervezi, hogy a jövőben megválik a dízelgenerátoroktól.

Az egyenlítő közelsége miatt a napsütéses órák száma eszméletlenül magas, így az ország több mint ideális hely a napenergia-termelésre.

Az állam gazdasági helyzete viszont már nem annyira fényes, mint a természeti kincsei. Tuvalu az adományokból és a halászatból becsordogáló összegekből próbálja fenntartani magát. A bevételének 10%-át továbbá a .tv nevű domain nevek bérbeadása generálja. A helyiek a halászatból és a mezőgazdaságból élnek meg, és rengeteg tuvalui férfi dolgozik tengerészként különféle nemzetközi hajókon. A szegénység ellenére az ország kormánya aktívan kiveszi a részét a klímakonferenciákon, és igyekszik felhívni a figyelmet az eltűnőfélben lévő ország helyzetére. 2021-ben például Simon Kofi helyi miniszter térdig érő vízben tartotta meg beszédét az ENSZ klímakonferenciáján, hogy ezzel is szemléltesse a szigetország közeli jövőjét és a globális felmelegedés mértékét.

Aki azt tervezi, hogy ellátogat ebbe az egyedi kis paradicsomba, annak fel kell kötnie az utazós gatyáját, ugyanis nem csak hogy drága mulatság elébe néz, de meglehetősen körülményes és hosszadalmas út vár rá. Budapestről pillanatnyilag körülbelül 2500 euró és összesen legalább három átszállás kell ahhoz, hogy eljussunk Funafutiba. Ennek ellenére a vállalkozó szellemű, szenvedélyes utazóknak szinte kötelező bakancsilástás elem, hiszem elképzelhető, hogy pár évtized múlva már csak a fotók őrzik majd a hely emlékét, és kizárólag búvárfelszereléssel úszkálhatunk Tuvalu egykori utcáin.

Sárai Erika