CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Egy Rigó-poszt margójára 2024. márc. 2.

Rigó Konrád ismét megnyilatkozott. Bár ne tette volna!

Szerinte választanunk kell a világ és Oroszország között.

Azonban a világ sokkal tágasabb, mint az a világ, amelyre Rigó Konrád gondol. Ő (vélhetően) a világ alatt csak a nyugati világot érti.

Pedig a világ nemcsak az atlanti katonai szövetség és a nyugati érdekszféra világa. A világ szerves része (ha tetszik Konrádnak, ha nem) Oroszország is a többi BRICS-országgal együtt, és számos más ország is a világ északi és főleg déli féltekéjén.

Én ugyanis elutasítom ezt a szűk látókörű, bipoláris világlátást. Szerintem ez megrekedt a 20. században, amikor az öreg kontinenst és a világot két nagy, világméretű háború is emésztette.

Az első a világuralomra törő, a világ leigázását, a gyarmatviszonyok átírását áhító közép- és nagyhatalmak mohósága miatt robbant ki. A második pedig egy igazságtalan békediktátum elkerülhetetlen következménye volt. Amely a világ nyakára hozta Hitlert és Sztálint.

Leegyszerűsítve a világ minden bajának (beleértve a mi trianoni traumánkat is) a buta és rövidlátó blokosodás az oka. Az együttműködés, az egymás ember számba vétele helyett.

És ha továbbra is maradunk ennél a "vagy-vagy" jellegű, kirekesztő hozzáállásra alapozó megosztottságnál, amit Rigó Konrád is képvisel (igaz nemcsak ő, a balliberális, atlantista politikusok többsége oroszfóbiában szenved), akkor gyakorlatilag újra csak blokkokat építünk úgy, ahogy az előző századi háborúk idején és azokat megelőzően tettük. Vagy épp az utolsó nagy háború után, a hidegháború idején, amikor szintén két nagy blokk állt szemben egymassal csőre töltött atomrakétákkal felvértezve

Most ismét efelé tart a világ a jól ismert „aki nincs velünk, az ellenünk van“ jelmondat szellemében.

Sajnos szinte kiközösítik a "fejlett és felvilágosult" közösségből azon ország vezetőit, akik nem szeretnének részt venni a háborúban, akik inkább a békét áhítják.

Akik úgy látják, hogy akkor van jövője az emberiségnek ha az országok a háborúzás helyett összefognak, nem blokkosodnak, nem egymással szemben határozzák meg magukat, hanem egymással kereskednek. Egymást segítve növekednek, gyarapodnak lélekben és anyagiakban egyaránt.

Képzeljük csak el, hogy milyen prosperitás időszaka köszöntene ránk, ha Oroszország és Európa kiegyezne egymással. Meg Kínával. Katonai értelemben is.

De sajnos ez a jelenlegi egyeduralkodó szuperhatalomnak nem érdeke, hiszen akkor ismét bipolárissá válna világ. Vagy akár tripolárissá, ha Kínát is ide vesszük.

Az én álmom az, hogy csupán egyetlen pólus legyen. Mégpedig az emberiség pólusa.

Hogy mi, európaiak mindenkivel megtaláljuk a hangot és közösen szavatoljuk egymás békéjét és biztonságát! Ebbe belefér természetesen Ukrajna és Oroszország is. És nyilván a megkerülhetetlen Amerika is, meg a gazdasági világuralmra törő Kína is. És minden más ország is, amely nem törzsi, vallási vagy bármilyen egyéb ok miatti háborúzással szeretné orvosolni frusztrációit (vagy ambícióit).

Dehát a mai folyamatok sajnos nem efelé mutatnak. Úgy tűnik, hogy a 20. század hibáit ebben az évszázadban is el fogjuk követni.

Bárcsak ne így lenne!