MAGYAR KÁRTYA

Egy százalék, és ami mögötte van 2024. jan. 17.

Tegnap volt az egyik legnagyobb palóc atyafink, Mikszáth Kálmán születésnapja. Egyik kedvenc mondása, ami fokozottan érvényes a mai korra is (mert a legnagyobbak által kimondott örök igazságok így működnek), az hogy ,,a magyar ember szereti keresni az igazságot, de nem szereti megtalálni.”

Azért írom ezt le, mert a tegnap lezajlott magyar-szlovák csúcs értékelésénél, ez a gondolat valahogyan megfogott. Bár úgy lenne ötösöm a lottón, ahogyan még múlt héten az Orbán - Fico kormányfői találkozó előtt, szinte maradéktalanul megírtam, mi fog történni a történelmi csúcstalálkozón és, hogy milyen témák kerülnek napirendre. Bár, ha valaki nyitott szemmel és füllel jár, akkor ugyanezt állapíthatta, jósolhatta volna meg.

A sok mondat közül, mely elhangozott a sajtótájékoztatón, és amely kétségkívül új megvilágítást, új töltetet ad a szlovák-magyar kapcsolatok jövőjének, talán csak egyet emelnék ki, amit szíves figyelmébe ajánlok a felvidéki magyar politikusoknak.

Orbán Viktor többek között, a jelenlegi jó kapcsolatok hangsúlyozása mellett kiemelte, hogy ,,Az érdekeink (mármint a Szlovákia és Magyarország) legalább 99 %-ban, egy irányba mutatnak”.

Ezzel az érveléssel maga Robert Fico is egyetértett, sőt! Még egy lapáttal rá is tett. Kérdezhetnénk, hogy tényleg megváltozott-e a szlovák miniszterelnök?

Nos, azt hiszen, hogy az ember, ha idővel változik is, sokkal inkább a körülmények, a politikai helyzetek és a világ változik körülöttünk jobban, mint maga az ember, vagy egy-egy politikus.

Aki tud olvasni, és nem veszítette el a szemüvegét, meg a józan ítélőképességét a havi fizetési szalagja láttán, az gyorsan rájöhetett, hogy a maradék egy százalék az a kisebbségi létünkből eredő, és a mai napig fennálló, megoldatlan gondokat tartalmazza.

Értelemszerűen, nem vetem ezt a miniszterelnök szemére, hogy ezt csak egy százalékra méri, hiszen az elmúlt tizenvalahány évben mi magunk, itt a Felvidéken is, mindent megtettünk azért, hogy ne legyünk tényezők itt, Szlovákiában, és sikeresen ,,felküzdöttük” magunkat, erre az egy százaléknyi fontosságra.

Nyilvánvaló, hogy a magyar kormánynak, hogy erősítse pozícióit a világban és Európában, partnerekre van szüksége. Mert ha gyenge és kiszolgáltatott a nemzetet irányító, vezető kormány, akkor gyenge az érvényesítő képessége is. Magyarán, nem tud minket, határon és hatályon túl élő magyarokat sem képviselni, segíteni.

Az egy százaléknyi ,,becsült ” érték, ebből a szempontból még magasra is lett tolva.

A nemzeti érdekeink érvényesítéséhez tehát partnerek, szövetségesek kellenek, és ennek igénye, szükségessége, most sokkal fontosabb, mint a kisebbségi létünkből fakadó gondjaink.

Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 99 %-ban, amiben egy az irány a szlovák és a magyar kapcsolatokban, abban a mi életünk sok minden szegmense is benne van, hiszen a kisebbségi létünk mindennapjaihoz nemcsak kétnyelvű közlekedési táblák, a kisebbségi törvény, vagy éppen a benesi dekrétumok megoldatlansága tartozik.

És valóban, az elmúlt években, főleg az új határátkelők megnyitása, a kultúra, az iskolaügy, az óvodafejlesztési program, az egyházi épületek felújítása, a nemzetpolitika és a határon átnyúló gazdasági támogatások megkönnyítették, élhetőbbé tették az életünket a sorsunkat. Egyben Szlovákia sem járt rosszul ezekből. Egyben jelezve nekik, hogy az anyaország kormánya figyel és értékel minket a szülőföldön maradás vállalásával.

A 99 %-os egyetértésben és közös irányban ez is benne van. Hogy az anyanemzet és annak nemzeti kormánya nem hagyott minket cserben.

A felvidéki magyar politikának pedig úgy kell megfogalmaznia, megszerveznie magát, hogy az elkövetkezőkben erről az egy százalékról, esetleg feljebb tornásszuk magunkat.

Munkával, okos és nemcsak látszat politizálással. Tehát amikor majd keressük az igazságot, ki-ki a magáét, ezt se feledjük el. És nem csak keressük, hanem találjuk is meg azt közösen, mindnyájunk javára.

(Nyitókép: techpixies.com)