ILLIBERÁLIS

Egyenes gerinccel 2023. szept. 7.

Gyimesi Györggyel személyesen először tavaly március 15-én találkoztam, amikor Duray Miklóssal beszélgetett a pozsonyi Petőfi-ünnepség előtt. Azóta többször is összefutottak az útjaink. Az Egyenes gerinccel c. könyvének Érsekújvár városában volt a bemutatója. A dedikált példány átadása után megígérte, hogy legközelebb interjút is ad nekünk. Ez néhány nappal később, a gellei lakossági fórumon meg is történt.

Mióta ismeri Duray Miklóst?

Gyermekkorom óta, még „Miklós bácsiként” ismertem meg. Az Együttélés politikai mozgalom megalapításakor többször járt nálunk, ebben édesapám is a társa volt. Duray Miklós ilyenkor rendszeresen megkérdezte tőlem: Mi újság van a futballvilágban? Az első komoly találkozásunk a nagykaposi Magyar Közösségi Házban volt, ahol Gabri Rudolf barátommal együtt hosszan beszélgettünk vele különböző közéleti kérdésekről. Itt már felnőttként állt össze bennem az a kép, hogy mit jelent Duray Miklós útmutatása a felvidéki magyarság számára ahhoz, hogy szülőföldünkön boldoguljunk, gyarapodjunk.

Duray Miklós halála után ön parlamenti képviselőként a törvényhozás épületében is megemlékezett róla. Milyen párhuzam van a politizálásaik között?

Duray Miklós nem volt megélhetési politikus, a népét szolgálta, nem pedig más üzleti érdekeit. Amikor kikerült a parlamentből, még jobban láttam, mit jelent a személyisége a közösségünk számára. Én is ezt a politikát választottam, nem másolom Duray Miklóst, a magam módján teszem. Én sem szolgálok semmilyen oligarcha, nagyvállalkozó vagy gazdag ember érdekeinek. Nem tudnak sem megvesztegetni, sem megvásárolni, sem fenyegetni. Ezért sokak számára kellemetlen és kényelmetlen tényező vagyok a szlovákiai politikában. 

A parlamenti választáson a felvidéki magyarság érdekeit szem előtt tartva indulok a Szövetség választási listájának utolsó helyéről. Alázattal szolgálva a közösségünket, ahogy Duray Miklóst is tette.

Nemrég jelent meg az Egyenes gerinccel című könyve, amely Somogyi Szilárddal folytatott beszélgetésének kibővített változata. Benne van az életútja, parlamenti munkája, és vannak benne magánéleti vonatkozású részek is. Miért Csáky Pált kérte fel az előszó megírására?

Ki más jutott volna az eszembe? Úgy gondoltam, nem helyénvaló, ha erre a velem szemben érthetően elfogult édesapámat kérem meg, noha nagyon szeretem őt. Duray Miklós – sajnos – már nincs az élők között, így ez egy egyszerű választás volt. Csáky Pál erősen és láthatóan letette a lábnyomát a felvidéki magyar politizálás érdekében. Ő a régi gárda egyik kitűnő személyisége, derék magyar ember, a keresztény kultúránk őrzője. Ezért fordultam hozzá.

Ön rendszeresen a Progresszív Szlovákia által képviselt célokat, értékrendet bírálja. Csáky az előszavában szintén emlékeztet azon ígéreteik komolytalanságára, miszerint a szlovákiai magyarok ügyeit is képviselik majd az Európai Parlamentben. Miben látja a legnagyobb veszélyt?

Mindig rámutatok a progresszív elmélet és az eszmeiség veszélyeire. Ezt nap mint nap tapasztalom, ma pl. egy szlovák hírportál azzal indította a beszélgetést, hogy nem vagyok-e magyar soviniszta? Én megkérdeztem, hogy Ön szlovák-e? Erre azt válaszolta, hogy ő európai. Úgy látom, ők el akarják törölni a nemzetet, ahogy a nemzettudatot is. El akarják törölni azt is, hogy nemzetállamok vannak Európán belül, és annak érdekeit, polgárait kell szolgálni. 

A progresszívek céljai közül ezekben látom a legnagyobb veszélyeket. 

El akarják törölni a hagyományos család életmódot, beleértve a kultúránkat is. Mindazt, amin felnőttünk, még a keresztény gyökereink által felépített Európát is. Ez egy rendkívül veszélyes ideológia. Ők a fő ideológiai ellenfeleink.

Eljutottunk az ideológiákhoz. Ön szociális érzelmű konzervatív embernek tartja magát, és folyamatosan rámutat a liberalizmus veszélyire is. Én például nagy tisztelője vagyok a klasszikus magyar liberalizmusnak, azon értékeknek, melyekért az 1848/49-es hősök is küzdöttek. Az viszont egy teljesen más liberalizmus volt, mint ami van napjainkban. Mi a véleménye erről?

Ez egy fontos meglátás. A mai konzervatívok valójában a korábbi liberálisok. Én például soha nem akartam eltörölni a médiatérből semmilyen véleményt. Szeretek velük véleményt váltani, vitatkozni, de nem szeretném őket eltörölni. Viszont a progresszívek és a mostani liberálisok azt szeretnék, hogy még csak ne is beszéljünk az olyan véleményekről, amely nem egyezik az övékkel. Úgy gondolom, az a jó, ha egy liberális eszmeiségű ember pontosan annyi teret kap a médiákban is, mint a konzervatív. És ha a véleményünk valamiben egyezik, az egy pozitívum, mert ott esély van az előrehaladásra.

A könyvéből kitűnik, hogy a politika mellett még legalább két kiemelten fontos dolog van az életében. Rajongással beszél fiáról, Zentéről, akinek az együtt töltött esténként nem mesét olvas, hanem beszélget vele. A hátsó borítón is egy vele készített közös fényképet látunk...

Zente nemsokára lesz kilenc éves. Ha a politikának, illetve és az én politizálásomnak van negatív hatása, az az, hogy nagyon keveset vagyunk együtt. Zente egy rendkívül értelmes gyermek, de hiányzik neki az apja. Látja, hogy több osztálytársa naponta találkozik az édesapjával, ő viszont csak háromhetente. Ilyenkor megkérdezi, hogy miért? Próbálom elmagyarázni, hogy mi a feladatom, kötelességem az egész közösségünk iránt. Idővel megérti ezt is.

Ő hol tanul?

Nagykaposon, az Erdélyi János Magyar Tanítási Alapiskolában.

Egy ősi magyar keresztnevet választottak a gyermeknek. Ez volt a cél?

Nevének a jelentése „vallásos”, és nagyon szeret a nagymamájával templomba járni. Több ősi magyar név közül választottuk azt, amely édesanyjának és nekem is tetszett. A teljes neve Gyimesi Zente György.

A másik dolog a vadászat, pontosabban a hegyi vadászat. A könyvét olvasva érződik, hogy a törvénykezési kezdeményezései során is az ott szerzett tapasztalatait kamatoztatja. Ez jól megfigyelhető a közúti kétnyelvűséget biztosító jogszabálynál, de a Csemadok állami támogatásáról, illetve a szlovák nyelvnek a magyar iskolákban formailag idegen nyelvként történő oktatásáról szóló törvények alakulásánál is.

Így van. A hegyi vadászat a hagyományos vadászatnak egy olyan műfaja, ahol semmi sincs ingyen. Ott keményen meg kell dolgozni a sikerért, ha az ember a saját maga elé tűzött célt elérje, nincs rövidítés, csalás, hazudás. A hegyi vadászatban gyakran csak egy lövése van az embernek, teljesen más, mint a tömegvadászat. Itt az alázat, a jó kondíció, a stresszbírás éppen annyira fontos, mint az eltökéltség és az elszántság. 

Ez igaz a politikára is, ott sincs olcsó siker, azért meg kell dolgozni.

A politika világa azért cudarabb lehet. Volt már példa arra, hogy a politikában elveszítette az önuralmát?

Nem. Soha nem volt ilyen. Még csak a közelében sem voltam.

Ez hogyan sikerült?

Hála a jó Istennek, megvannak a szükséges alapjaim ahhoz, hogy egy-egy politikai vitára felkészüljek. Így tudom, hogy nem érhet meglepetés. Nyilván ebben lehet genetikai prediszpozíció is, a sportolói múltam pedig megtanított arra, hogy felkészületlenül még véletlenül se jelenjek meg sehol. Nemrég volt egy balesetem. A kórházban arra gondoltam, hogy két nap múlva kötelességem van, megjelenni egy lakossági fórumon, ahová azért jönnek el az emberek, hogy velem találkozzanak. Természetesen elmentem arra a lakossági fórumra is.

Voltam néhány ilyen fórumon, és ezeken nincs tabutéma. Őszintén szól mindenről, és talán ez lehet az oka annak, hogy olyan sokan követik Önt?

A felvidéki magyar választópolgár erre rendkívül érzékeny, az igazat akarja hallani. A hibákat egyszerűen a nevén kell nevezni. Ha tudjuk a hibákat, akkor tudjuk azt is, mit kell javítanunk. A választópolgár érdekében kell mindezt tenni, és ő dönt szeptember 30-án arról is, szükség van-e etnikai képviseletre a szlovák parlamentben.

Hány lakossági fóruma volt eddig?

Nem számolom, de túl vagyok az ötvenen, a választások idején közel leszek a százhoz. Mindenhová elmegyek, ahol szívesen látnak. Nincs olyan kicsi falu, ahol ne jelennék meg. Gondolom és vallom, hogy a politikát nem csak a nagyvárosokban kell csinálni, hanem a legapróbb falvakban is. Ezt valahogy az elmúlt több mint 30 évben kihagyták a politikusok.

Több olyan helyen jártam, ahol azt mondták az emberek, hogy ott még az életükben nem láttak élő politikust.

Az Egyenes gerinccel c. könyv két vadásztörténettel zárul. Itt a megélt kalandok felelevenítése során történelmi és irodalmi utalások is megjelennek, pl. Goethe vagy IV. Henrik is. „A bőség asztalánál nem foglalt mindenki egyaránt helyet” pedig Petőfit juttatta az eszembe, ahogy a plakátokon használt „Most vagy soha!” üzenete is. Sokatmondó „A barátnak adott szó szentírás!” mondata is. Mi a helyzet a politikai életben tett ígéretekkel?

Ezt a mondatot Danish barátommal kapcsolatban vetettem papírra, aki még akkor tett nekem egy ígéretet, amikor béke volt Pakisztánban. Egy évvel később, amikor ott emberéleteteket követelő polgárháború tört ki, nem mondta le a találkozásunkat annak ellenére sem, hogy ott majd esetleg kockára tehetjük az életünket is. Számomra ez egy nagy iskola volt. Akkor 32 éves voltam, ez 2012-ben történt. Ha vannak a földön emberek, akik a saját életük árán, a saját épségüket, egészségüket kockáztatva betartják a szavukat, akkor én miért ne tudnám betartani a politikai ígéreteimet?! Mindig betarthatjuk az adott szavunkat!

Köszönöm a beszélgetést!

Én is köszönöm a megkeresést, az Olvasóknak pedig a figyelmet!

Megj.: Köszönet Iván Lajos gellei polgármesternek, hogy helyet biztosított nekünk a beszélgetéshez.

A képek szerző felvételei.