CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

El sem kezdődött, máris megfeneklettek a béketárgyalások 2022. máj. 17.

Már az első napon megfeneklettek a törökországi orosz-ukrán béketárgyalások – adta hírül a MANDINER. A portál ukrán forrásokra hivatkozva arról ír, hogy a tárgyalóasztaltól az ukrán fél állt fel, mivel szerintük eltér az oroszok „olvasata” a háborúról.

Nehéz eligazodni az elmúlt hetekben az ukrán politikusok magatartásán. A háború február 24-i kitörése óta a legkülönfélébb érzelmi manipulációktól kezdve a nyugati államokat ért nyílt fenyegetésig sok mindent láthattunk.

Azon már meg sem lepődünk, amikor arról hallunk, hogy Vologyimir Zelenszkij ukrán humorista és elnök olyan eseményeken szólal fel, ahol amúgy semmi keresnivalója sem lenne a politikának, az sem emeli már meg a vérnyomásunkat, amikor füllentésen kapjuk (legutóbb Emmanuel Macron francia elnököt hozta kellemetlen helyzetbe ukrán kollégája), viszont 

az elmúlt napokban valami megváltozott.

Az eddig jellemző kérésnek álcázott követelőzés (pénzt, paripát, fegyvert...) helyett mintha átvette volna a helyét a háborús uszítás. Zelenszkij és köre mintha már nem érné be annyival, hogy védekező háborút folytasson, netán a béke mielőbbi megkötésével emberéleteket kíméljen meg, ehelyett 

igyekszik minél több államot berántani a háborúba. 

Ezen igyekezetét alátámasztandó sorra kerülnek elő a bucsai és egyéb tömegsírokból a különféle nációk állampolgárainak iratai, köztük amerikai, brit és cseh állampolgároké.

Az egész a meglepően szolidan kivitelezett moszkvai május 9-i ünnepséget követően kezdett nagyobb méreteket ölteni, sőt azóta megszaporodtak az orosz civil célpontok elleni ukrán támadásokról szóló hírek is. Ez nyilván nem lehet a véletlen műve, ahogy a tárgyalóasztaltól való felállás sem. Ahogy az is olaj lehetett a tűzre, hogy sem a villámháborús kísérlet, sem az azóta még inkább megtorpanó orosz előrenyomulás sem tudott komoly sikereket elérni.

Mindebből az látszik, hogy keleti szomszédunk vérszemet kapott és már a háború megnyerésének álmát dédelgeti. 

Bele sem merünk gondolni abba, mi lesz, ha egy esetleges ukrán ellentámadás során az elszabadult indulatok az ártatlan orosz civilek ellen irányulnak majd – utóbbit mi, felvidéki magyarok jól ismerjük, elég csak a pozsonyi koncentrációs táborra és a beneši elmebajra gondolnunk, mely mindmáig elevenen él mindkét náció emlékezetében, természetesen más fennhanggal.

Tehát az ukránok nem hajlandók tárgyalni, mivel szerintük az oroszok mást gondolnak a háborúról, mint ők. 

Nyilvánvaló, hogy most már az ukránok akarják az időt húzni, hiszen lassan az ő felükre billen(het) a mérleg nyelve. 

Ezen elképzelésbe az sem rondít bele, hogy eddig az oroszok ódzkodtak a totális háborútól és szemmel láthatóan igyekeztek minimalizálni a civil lakosság elleni atrocitásokat, különösen a háború első heteiben. Nyilván a helyzet eszkalálódása, a katonai sikerek elmaradása és ebből következően az idegek gyengülése idővel a civilek elleni agressziót is előhozta a támadókból. 

Az ukránok ráadásul a kijevnek küldött békemegállapodás kéziratára sem reagáltak korábban – tudatta Andrej Rudenko orosz külügyminiszter-helyettes.

Ma már tudjuk, hogy ki akarta jobban a háborút (Putyin), de az már kevésbé nyilvánvaló, hogy ki szeretné minél előbb befejezni.

Nyitókép: wikimedia

Forrás: Mandiner, P7