LIBERNYÁKULUM

Éljen a foci, avagy mi ,,katarja”a genderlobbi torkát? 2022. nov. 18.

Ha képletesen akarjuk mondani, nemsokára beindul a foci Mekkája, azaz a világbajnokság Katarban.

A labdarúgáshoz mindenki is ért, és kétféle focista van. Az aktív, akinek a labdát a hálóba be kell rúgnia, és a passzív, akinek nincs labdája, és ezért csak be kell rúgnia.

Katar, ez a kis, hárommilliós arab ország, ahol a valódi állampolgárok száma ennek a töredéke, 10 évvel ezelőtt nyerte el a világbajnokság rendezésének jogát. Mit mondjak, nem spóroltak a rendezés jogát odaítélő döntőbizottság megnyerésén a tevehajcsárokból lett ,,arab Rothschildek”, mert egyhetes sivatagi jutalomüdülés helyett, bónuszban, a reggeli kávé mellé, közel százezer eurós Rolex karórákat tettek a kekszike helyett, figyelmesség gyanánt.

Az eredmény, ami akkor csak tapintható volt, mára realitássá vált. Aki mostanában nem volt Katarban, az már ne is induljon útnak, pláne ne munkát keresni, mert ez az az ország, melyben a rabszolgaság még mindig működik. Egy 1952-ben hozott, de máig érvényes törvény szerint, úgy hívják kétkezi munka, mely a demokratikus, kapitalista Európában sem annyira ismeretlen fogalom.

Amitől az emberi jogok egyetemes védői leginkább herótot kaptak az az, hogy a stadionokat építő, vagy a rendezéssel kapcsolatos építkezések során, az elmúlt10 évben, közel 6500-an vesztették itt az életüket.

A munkabiztonsági előírások itt olyan nyelven íródnak, amit a többnyire külföldi vendégmunkások nem értenek, de talán azért sem, mert ilyenek egyszerűen nincsenek.

Nemrégiben egy 60 fős munkásokból álló csoport tüntetett a fizetéseik elmaradása miatt. A katari cégvezető egyszerűen oldotta meg a helyzetet. Humanitárius okokból, csak azért, mert a tevék vegetariánusok, nem lövetett közéjük, és még álmos volt, hanem egyszerűen kiutasították őket Katarból.

Erre mondják, hogy ,,katartikus” élményben volt részük.

A munkások többsége munkahelyi balesetben, másrészt a 40-50 Celsius-fokos hőségben végzett, napi 12 órás munkaidő miatt halt munkahelyi hősi halált, amit a kétkezi rabszolgáknak nem légkondicionált helységekben kellett elvégezniük.

Hogy Katar nem a munkajog betartásáét kap majd Nobel-békedíjat, azt persze akkor is tudták az illetékesek, amikor a Rolexükre rátekintve, időben, a légkondicionált irodákban meghozták a döntésüket.

Ne legyen kétségünk afelől, hogy a FIFA vezetői semmivel sem kevésbé képmutatóak, mint az EU-s politikusok, csak ők nem politizálnak, mindig, bár mostanság a sportba is begyűrűzik már az elmebeteg politikai gondolkodás.

Katar egyébként 1971-ben nyerte el függetlenségét, és senkit nem lep meg ha azt mondom, brit gyarmat volt. De hát ez már nem az a Katar, ami akkor volt, ahol valaha még egy megdermedt teve teteme hevert egy meleg terepen, s felette szemtelen legyek serege tervezgetett elevenen.

Akárhogy is csűrjük, csavarjuk, ilyen focivébé még nem volt.

Télen ugyanis világbajnokságot még senki sem rendezett, legalább is fociban nem, és ez az első arab ország, mely ezt a jogot elnyerte, vagy - ne legyünk álszentek - megvette, de ez most már mindegy.

Az igazság a téli rendezésben viszont az, hogy hóra egyáltalán nem kell számítani. Ettől azonban nem kell, hogy ez rosszabb legyen, mint nyáron, de ahogy mondani szokás, ha a futballal fognak foglalkozni leginkább a játékosok, akkor nem lehet nagy baj.

Ez persze már régen nem így van, mert amióta a világ liberális mocska mindent elöntött, mint a szennyvíz a lakást duguláskor, még a vakondtúráson is szivárványos zászlókat lenget a szél, hogy hirdessék a másságot, ahol ők egyenlőbbek az egyenlők között.

Az emberek többsége egyébként magasról tesz rá, hogy a saját házuk, vagy szobájuk falain belül, ki szerelmes a macskájába, a firhangba, vagy a vasúti terepmozdonyba, amiről mi csak annyit tudunk, hogy ,,ha a vonat nem tolat, miből lesz a kisvonat?”

A lőtéri kutyát nem érdekli, hogy ki sétáltat körbe a nappaliban nyakörvön vezetve atomfizikust, vagy magát sárkánynak képzelő fétis fogtündért, de a amióta ezt az utcán teszik, gyalázva a kereszténységet, a normális családokat, és általában a férfi-nő, anya-apa társadalmi modellt, azóta az emberek úgy érzik, olyasvalamit akarnak a többségi társadalmakra ráerőltetni, ami egyenlőre csak valami liberális értékrend szerint előbbre való mindennél, de mi nem szeretnénk megvárni, amíg ez kötelező lesz.

Szóval a katari vb, főleg annak a gender-ideológiai környezetszennyezése miatt, már hónapok óta áll a bál néhány ultra liberális, szivárványos szemüvegben játszó futbalcsapatnál a Katariak hozzáállása miatt ehhez a témához, ahol eddig is az átlagnál többet foglalkoztak a gender ideológiával, mint a focival.

Ennek ékes példája volt az Anglia- Magyarország Nemzetek Ligája mérkőzés, amely 0-4-re végződött, mert mi fociztunk, ők meg térdeltek.

De említhetném az aranykoporsóban eltemetett, amerikai drogos bűnöző istenítésére alapított BLM mozgalmat is, aminek a vezetője végül is szerény luxusvillát vett magának a mozgalom támogatására összerinyált pénzből, de ez az angol futbalistákat nem igen zavarta abban, hogy hülyék legyenek, és napi szinten, beleértve a hazai és válogatott meccseiken is, letérdepelve adózzanak a mozgalom eszméjének.

Történt ugyanis, hogy Khalid Salman, egykori katari válogatott labdarúgó, és a közelgő torna számos hivatalos képviselőjének egyike szerint, az országba érkező melegeknek és LMBTQ-aktivistáknak „el kell fogadniuk a szabályainkat“.

Ezek a szabályok pedig, a katariak szerint, nem a sivatag nyitva tartási idejének betartásáról szólnak.

Németország belügyminisztere, aki a sportért is felel, „szörnyűnek” nevezte a kijelentést. A katari vb-nagykövet a homoszexualitást „káros elmebeli állapotnak” nevezte, amit akár hízelgésnek is vehettek volna, de nem vettek. Azt most ne ecseteljük, hogy a fogadó ország szabályait, szokásait, hagyományait és a vallását is illik tiszteletben tartani.

A jól nevelt emberek, nem rúgják rá az ajtót a házigazdára.

Az is bizton kijelenthető, hogy a gender ideológia fingszaga, nem fogja álomba ringatni a Katarba érkezőket. Bár már néhány millióan aláírták azt a petíciót, amiben az életükre és megesküdtek, hogy egy percig sem fogják nézni - tiltakozásul az emberi jogok megsértése miatt - a focivébét, ettől függetlenül úgy fest a dolog, hárommilliárdan úgy gondolják, hogy ez őket nem érdekli.

A foci, az foci. Persze ez a fajta arab mentalitás, egy olyan birodalmi, történelmi háttérrel, mint amilyen a németeknek vagy az angolonak van, nehezen megemészthető. Ők nem szoktak hozzá ahhoz, hogy bárkihez is igazodniuk kelljen a világban, de majd ez is változni fog.

A rabszolgatartó mentalitással ugyanis ritkán jár karöltve a mások tisztelete, ne adj Allah, megértése.

Érkeznek is a provokációk ezerrel, mint a La Manche csatornán a migrik. Készülnek a ,,csakazértis“ szivárványos csapatkapitányi szalagok, a nem a katari sivatag homokjának melegét sugárzó, genderideológiát hirdető, szivárványosra festett repülőgépek, melyek a modern nyugati világ liberális agymenéses felsőbbrendűségét hirdetik, ebben a kétségkívül, számunkra nem mindig érthető világban, ahol azonban ragaszkodnak valamihez, amit egykor a szüleiktől és a nagyszüleiktől tanultak, vagy hallottak, láttak, a sivatagban gyújtott, teveszagú, datolyaízű tüzek mellett.

A németek, persze az érem másik oldalát is figyelmebe véve, már nem annyira finnyásak az emberi jogokra, vagy a genderideológa mellőzésére, ha a pénztárcájukról van szó. A német gazdasági miniszter, Robert Habeck, a nemrégiben tett katari látogatása alkalmával, a földig hajolt, szinte a lábát csókolva, a karatari emír, Hamim bin Hamad Ál Száni előtt, egy tankhajó cseppfolyós LNG gáz ígéretéért, mert a szankciók, amit az EU hozott Oroszország ellen, ugye működnek.

A katari, emberi jogsértésektől szennyezett gáz, már nem annyira ,,égeti“ a lelkünket, mint az orosz?

A szükség, nagy úr! De ne legyünk álságosak, a német bankok, illetve pénzintézetek is rendkívül nagy haszonra tettek szert a világbajnoksággal kapcsolatos katari építési boom finanszírozásával, amire az emírség Magyarország éves GDP-nek a négyszeresét költötte.

Hiába, a pénznek nincs szaga, meg neme sem, vagyis gendersemleges, akárcsak a nyugati vécék, a képmutatás, az aljasság, a talpnyalás és arrogancia.

Az orosz- ukrán háború kirobbanása óta, főleg az orosz energiára kiszabott EU-s szankciók miatt, az Európai Uniós országok vezetői, sorban adják egymásnak a kilincset Dohában, ahol az elmúlt 10 év alat, egy virágzó várost építettek ki a sivatag közepén, a nyugati világ energiára éhes pénzéből.

A vezetők azonban nem VIP jegyeket jönnek kérni, a néhány nap múlva esedékes labdarúgó-világbajnokságra, hanem néhány tankerre vágynak, színültig töltve LNG, azaz cseppfolyós gázzal.

Meleget akarnak hazavinni, hogy ezzel is megörvendeztessék az otthon, a zord télre készülő lakosságot. Nos a katariak megértőek, és legyünk mi is azok.

Mi vihetjük a meleget Európába, mondják, de ide, hozzájuk, ne hozzuk a meleget, értse ezt mindenki, ahogyan akarja.

Mert megeshet az is, hogy ha túl sok lesz a szivárványos nokedli, meg a direkt felmelegedés erőltetése, amit esetlegesen légkondival sem lehet hűteni, a világ egyik legnagyobb gázimportőre, majd széttárja a karját az európai gázigény benyújtásakor, és azt találja mondani, hogy, sajnos, nekünk sincs gázfölöslegünk.

„De ha már itt vannak, akkot talán tekintsék meg ezt az új várost, amely a vébére kiemelkedett a földből, az Önök pénzőből.”

Ahogy Puskás öcsi mondaná, kissé módosítva, ez már nem kis pénz a nagy focihoz.