A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Demokrácia

Előrehozott demokráciacsőd 2022. aug. 25.

A minap Robert Fico és sleppje átadta Zuzana Čaputová köztársasági elnöknek azt a 406 ezer aláírást, melyet az utcán gyűjtöttek az elmúlt hónapokban abból a célból, hogy megdöntsék a maffia-ellenes Igor Matovič irányította kormány(oka)t.

Robert Fico beadványának motivációját már többször is körbejártam, így most csak röviden foglalnám össze: minél hosszabb ideig nem Fico és holdudvara irányítja az országot és a rendőrséget, annál nagyobb az esélye, hogy a független Szlovákia történetében először szabadon dolgozó nyomozóhatóság eljut a volt szockó miniszterelnök irodájáig. Kuciak-gyilkosságostul, Gorillástul, korrupcióstul, mindenestül.

De mai elmélkedésemben más oldaláról szeretném megközelíteni az alkotmánymódosításért, és végső soron Ficoék hatalomba való visszajátszásáért kiírt referendum kérdését.

Egy állam, és en bloc a politika alapköve a legitimitás kérdése. De mit is jelent a legitimitás a valóságban? 

Legegyszerűbben úgy lehetne megfogni a legitimitást, mint az ember rendszerbe vetett hitét. Maga a szó törvényességet, jogfolytonosságot jelent, de mit ér a törvény, ha az emberek nem hisznek benne? Tehát attól lesz egy törvény, egy kormány, vagy akár egy konferenciaasztal térképen részegen megrajzolt államhatár legitim, hogy az emberek elfogadják annak.

És itt érünk el a Zuzana Čaputová asztalán landolt 406 000 aláíráshoz, mely a kormány bukását és az előrehozott választásokat követeli. Valóban impozáns mennyiségű aláírásról van szó, hiszen a szlovák választók mintegy 10%-át jelenti ez a szám, 

ám az áhított alkotmánymódosítás, mely lerövidítené a jelenlegi kormány számára a választási ciklust, legitimitási problémák sorát veti fel.

Egyrészt maga az alkotmány határozza meg a négy évre szóló kormányzati időt. Ha most az államfő elfogadja ez előrehozott választások kiírásához szükséges alkotmánymódosítás legitimitását, az olyan precedenst teremthet, ami Romániához hasonló instalibilitáshoz vezethet, ahol rekordnak számít, ha egy kormány egy évig képes működni.

Ne legyenek illúzióink, Igor Matovič sem fogja tétlenül nézni, hogy a nemezise, Robert Fico a hatalomba visszatérve ismét kiterjeszti a polipcsápjait, és ismét átsző mindent az állami maffia. Számítani lehet arra, hogy az előrehozott választások után könnyen össze lehet majd kalapozni újabb 400 000 aláírást a Robert Fico antidemokratikus módszereire jól emlékező, azokat elutasító választópolgároktól. 

És ezzel beindul a dominóeffektus, újabb és újabb referendumok követelik majd az aktuális kormányok bukását.

Ha most el is tekintünk az így kialakuló helyzetben az ország működésének technikai értelemben vett blokkolásáról, egy másik szempontot is meg kell vizsgálnunk, mégpedig a tövényekben, az országban és magában a politikában való hitet, vagyis a legitimációt is.

Mert mi történik akkor, ha a fentiekben elveszítik az emberek a hitüket? 

A törvények képlékenyekké válnak, a bírósági ítéletek (melyek az elmúlt évtizedekben egyébként is sok esetben politikailag motiváltak voltak) nevetségessé válnak, bűnösöket mentenek fel, és maga a közrend és veszélybe kerül. 

Veszélyes játékot űz tehát Róbert Fico és sleppje, de ezzel nyilván tisztában vannak, hiszen korábbi kormányzásuk is a zavarosban való halászatra épült: 

korrupció, klientilizmus, nepotizmus, irányított nyomozások, megvásárolt bírói ítéletek, politikai gyilkosságok...

Nem szeretnék párhuzamot vonni Fico és az európai szélsőséges erők egy évszázaddal ezelőtti, „demokráciaféltés” címén való hatalomba kerülése között, hisz a szlovák politikus kismiska a totalitárius vezérek mellett, de a módszerei, lássuk be, nem állnak olyan messze tőlük. Elég csak járványügyi intézkedések elleni utcai rendbontások, tüntetések szervezésére és tüzelésére, a legitim hatalom elleni lázításra, vagy épp az ország megvédésének magasztos eszméjére való hivatkozásra gondolnunk. Aztán meg hogy kormányozva milyen egyéb párhuzamokat tudnánk vonni, most hagyjuk. Mert, mint említettem, nem akarok párhuzamokat vonni.

A lényeg tehát egyszerű: 

Fico egy lépésben mattolta az őt sarokba szorító Igor Matovičot, akitől mint politikai ellenfelétől szabadulhat meg, illetve Zuzana Čaputovát, aki rendkívül kényes helyzetbe került a referendum kérdésében. 

Ha nem írja ki a népszavazást, akkor sérül a polgárok alkotmányos joga az ország irányításába való beleszólásra, ha kiírja, akkor a kormánynak sérül az alkotmányos joga a hivatali ideje kitöltésére. És még egy utolsó adalék: ne feledjük, Ján Kuciak és menyasszonya meggyilkolását követően bár eltörölte Fico kormányát a népharag, továbbra is a Smer vezére uralta a politikát az avatárján, Peter Pellgrinin keresztül, elutasítva az előrehozott választások lehetőségét. De erre az átlagos választó már nem emlékszik.

Végezetül egy szlovákiai magyarokat is érintő kérdéskört is megnyitnék (a válaszokat az olvasókra bízom). Ha ilyen mértékben megkérdőjeleződik az alkotmányos rend legitimitása, amit mi, magyarok régtől érzékelünk (lásd az Alkotmány preambuluma, az állampolgársági törvény kontra alkotmányos garanciák az állampolgárság elvehetetetlenségéről, egyéb diszkriminatív törvények, Malina Hedvig megverése stb.), akkor ezeket a zárójelbe rakott (nem csak általam, hanem a felvidéki magyar politika által is zárójelbe rakott!!) problémákat ideje lenne végre megnyitnunk és jogorvoslatért folyamodnunk. Nyilván voltak erre már – sikertelen – próbálkozások és az Unió intézményei sem álltak épp mellénk, de ha olyan képtelenségeket rá lehet erőltetni a szlovák törvénykezésre, mint a kötelező játékszerek elhelyezése a disznóólakban a házi sertés jobb lelki állapota érdekében, talán a mi ügyeink sem maradnak örökké veszett fejsze nyeleként abban a bizonyos zavaros vízben. Elég csupán a kérdés legitimitását napirenden tartanunk.

Furcsa kérdéseket és még furcsább válaszokat vet fel a legitimáció kérdésköre. Egy tökéletes demokráciában fel sem merülnének ilyen kérdések, de tudjuk jól: 

Szlovákia messze van az ideális demokráciáktól. 

Másfelől pedig meg kell tanulnia végre a legitimáitás kérdését megfelelően kezelnie a választóknak és a választottakak is. Máskülönben pontot tehetünk a demokratikus berendezkedés végére.

Nyitókép: www.ie.edu