7832

„Elsőnek lehúzták reverendámat és gúnyosan nevetve alsóruháimat is. Bő, keleti jellegű, tarka-csíkos bohóc-öltönyt húztak rám.” – 51 éve hunyt el Mindszenty József 2026. máj. 6.

Az esztergomi érsek, bíboros, Magyarország utolsó hercegprímása a Rákosi-korszak egyik legismertebb politikai elítéltje volt, aki egész életében a totalitárius zsarnokságok ellen küzdött.

Mindszenty József már az 1930-as években szembeszállt Gömbös Gyulával és a nyilaskeresztes mozgalommal. 1944-ben körlevélben tiltakozott a zsidóüldözés ellen, ami miatt a nyilasok letartóztatták. Először Veszprémben, majd a sopronkőhidai fegyházban, végül Sopronban tartották házi őrizetben, 1945-ig.  

Szabadulását követően XII. Pius pápa Mindszenty Józsefet nevezte ki az esztergomi érseki székbe.

A főpap határozottan szót emelt a felvidéki magyarság deportálása és a magyarországi németek kitelepítése ellen. Ellenezte a katolikus sajtó korlátozását, a hitoktatás fokozatos betiltását, a katolikus intézmények államosítását, de a földosztást, a nemzeti bizottságok működését és a köztársasági államforma bevezetését is. 

1948-ban Mindszentyt az Andrássy út 60-ba szállították. A letartóztatás hivatalos indokai a következők voltak: hűtlenség (hazaárulás), a demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés, kémkedés és valutaüzérkedés.

A per során életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. Emlékirataiban így emlékezett vissza a kényszer hatására történt vallomástételre: „Belső ellenállásom mind gyengébb, idegrendszerem összerándul a gumibotozás gondolatára. Ezért aláírtam a szöveget, de nevem mellé, mint egykor a török hódoltságban sínylődő magyar rabok tették, C.F. betűket írok, melynek jelentése: coactus feci, kényszer hatására írtam alá, tehát érvénytelen.” 

A börtön fizikai és pszichológiai kínzásait Mindszenty következő sorai érzékeltetik: „Cellám egy 4x5 méteres sötét helyiség, alacsony volt, s annak ellenére, hogy állandóan öten tartózkodtunk benne, nem szellőztettek.”

„Egy magas, tagbaszakadt bivalynyakú politikai rendőrtiszt egyszerre csak nekem fut, és csizmával egész erejével belerúg födetlen gerincembe. Legyűr vízszintesen, majd gumibottal elkezd ütlegelni. Talpamon kezdi és megy mindig feljebb. Nyöszörgök fájdalmamban. Egyszer csak arra ébredek, hogy fellocsolnak, a vallatásra tántorogva megyek vissza.” 

„A nemalvás is egyik módja a kínzásnak, szerves része annak a kifejlett tudománynak, amellyel a vádlott akaraterejét megtörik. Negyvennyolc órája nem aludtam, ami gyötrő kínt jelent, közben zajlik a megalázóan trágár társalgás és az inzultálás a felém fújt dohányfüstben.” 

A megromlott egészségű főpap négy év magáncella után rabkórházba került, majd 1955 nyarától házi őrizetben tartották. Az 1956-os forradalom során egy páncélosalakulat szabadította ki. Mindszenty az ’56-os eseményeket nem forradalomnak, hanem szabadságharcnak minősítette.

A szabadságharc leverését követően az újabb börtönbüntetés elől az Egyesült Államok nagykövetségére menekült, ahol egészen 1971-ig tartózkodott. Ezt követően Rómába távozott. A pápánál tett rövid látogatás után Bécsbe, a Pázmáneumba költözött. Nyolcvanévesen is folytatta lelkipásztori munkáját, és látogatta a világban szétszóródott magyar közösségeket.

Mindszenty József vesebaja és az ahhoz társuló prosztatarák miatt műtétre szorult. A beavatkozást elvégezték, az altatásból azonban már nem ébredt fel.

1975. május 6-án hunyt el 83 éves korában a bécsi Irgalmasok Kórházában. Holttestét végakarata szerint Mariazellben helyezték el. Hazahozott hamvait 1991. május 4-én helyezték ünnepélyesen végső nyugalomra az esztergomi bazilika prímási sírkápolnájában.

Boldoggá avatásának folyamata jelenleg is tart.