CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Elvennék az új uniós tagállamok szavazati jogát 2026. jún. 11.

Franciaország, Németország és a Benelux-államok olyan radikális javaslatot terjesztettek elő, amely lényegében megfosztaná szavazati joguktól a jövőben csatlakozó tagállamokat a legfontosabb uniós kérdésekben.

Bár Brüsszel hivatalosan az EU döntéshozatali képességének megőrzésére hivatkozik, a javaslat mögött valójában a nyugati centrumországok hatalmi féltékenysége és a nemzeti szuverenitás további csorbítása áll. Az Euractiv birtokába jutott belső dokumentum egyértelműen bizonyítja, hogy a nyugat-európai magországok egy kétsebességes, egyenlőtlen Európát akarnak kialakítani, ahol az újonnan csatlakozó tagállamok egy átmeneti, ám pontosan meg nem határozott ideig csak statiszták lehetnének a kontinens politikai színpadán.

A kiszivárgott tervezet értelmében az új tagokat a legérzékenyebb és legfontosabb stratégiai területekről tiltanák le teljesen. Nem szólhatnának bele a közös uniós költségvetés elosztásába, teljesen kizárnák őket a külpolitikai irányvonalak meghatározásából, és a biztonságpolitikai döntéshozatalban sem kapnának szót. A kezdeményező országok azzal indokolják ezt a példátlan korlátozást, hogy az Európai Unió a következő bővítési hullám, vagyis a nyugat-balkáni országok vagy Ukrajna esetleges felvétele után is képes legyen hatékonyan működni. A brüsszeli bürokraták attól tartanak, hogy a taglétszám növekedése és a bizonyos területeken kötelező egyhangúság teljesen megbénítaná az uniós gépezetet, így inkább a demokrácia csorbításával oldanák meg a problémát.

Ez a javaslat kendőzetlenül mutatja meg a brüsszeli elit valódi, kétszínű arcát. Miközben a nyilvánosság előtt folyamatosan a közös európai értékekről, a demokráciáról és a tagállamok egyenlőségéről papolnak, a színfalak mögött egy olyan zárt klubot építenek, ahol a döntéseket kizárólag a Párizs–Berlin-tengely hozhatja meg. Ha ez az elképzelés zöld utat kap, az új tagállamok törvényesített másodosztályú uniós polgárokká válnak. Ez azt jelentené, hogy a kötelezettségeket és a brüsszeli diktátumokat szó nélkül végre kellene hajtaniuk, de a pénzek elosztásába és a kontinens sorsát érintő húsbavágó kérdésekbe nem lenne beleszólásuk.

Ez a felállás nem partnerség, hanem a modern kori gyarmatosítás egy formája. A kérdés már csak az, hogy a jelenlegi tagállamok, köztük a szuverenitásukat foggal-körömmel védő közép-európai országok, asszisztálnak-e ehhez a nyílt diszkriminációhoz, vagy határozottan megálljt parancsolnak a nyugati magországok túlterjeszkedésének.