AMMARHA!

Emberi Jogok Európai Bírósága: a gyermeket világra hozó személy egy nő 2023. ápr. 18.

A tényállás a következő; koncentráljunk jól. Adott egy bizonyos O.H., aki nőnek született, és 2008 végén nőként feleségül ment egy férfihoz. 2010-ben aztán kérelmezte férfivá nyilvánítását, a hivatal azonban az akkori szabályoknak megfelelően rámutatott: egyelőre semmiféle külső jegye nincs a szülőképes O.H. férfi mivoltának. Hazament tehát és legott belekezdett egy hormonkezelésbe; 2011 áprilisában pedig már ott is virított okmányaiban az új nem. Írja a mandiner.hu

Csakhogy újdonsült „férfink” azzal a lendülettel eldobta a hormontablettákat, és a rákövetkező évben (immár válófélben) spermadonor segítségével gyermeke fogant. (Igen, ezek az élet rejtélyes igazságtalanságai, hogy neki bezzeg rögtön megfogan – de legkésőbb a 37. zsoltár óta tudjuk, hogy az ilyesmin nem kell fennakadni.) Szóval O.H. 2013 márciusában fiút szült, kérve, hogy a gyermek neméhez ne írjanak be semmit, őt pedig a gyermek apjaként jegyezzék be. Merthogy a felállás szerint náluk egy szülő van, az pedig ő, aki férfinevet visel, tehát apa; anyja pedig nincs a gyereknek. A hivatal tisztviselője tanácstalanságában az igazságszolgáltatáshoz fordult – és a schönebergi bíróság utasította, hogy

kérés ide vagy oda, anyaként jegyezze be a kismamát.

Sőt, keresztneveként tessék a nőkori nevét beírni, nem pedig a „nemváltás” óta használt férfinevet. Hiszen a német polgári törvénykönyv 1591. paragrafusa szerint „a gyermek anyja az a nő, aki a gyermeket szülte”.

Ez volt a kiinduló határozat, amelyet aztán megerősített a berlini fellebbviteli bíróság, megerősített a szövetségi legfelsőbb bíróság, majd most, tíz év jogi hercehurca után – amely alatt a gyermek kiskamasszá cseperedett – megerősített az Emberi Jogok Európai Bírósága is. Szerintük ugyanis hótt mindegy, mi áll a szülő személyijében; a leszármazást illetően „a gyermeket világra hozó személy egy nő (az anya), a nemző személy pedig egy férfi (az apa)”. Ha ettől eltérően állapítanák meg a családi kapcsolatokat, az

sértené a jogbiztonsághoz fűződő közérdeket, valamint a gyerek alapvető jogait –

a származás megismeréséhez való jogtól kezdve egészen odáig, hogy minden szituációban, amikor meg kell adnia az anyja nevét, férfinév esetén kénytelen lenne boldog-boldogtalannak comingoutolni fura fogantatásával kapcsolatban. Mindezt persze lehetett volna rövidebben is mondani, például úgy, hogy „az apa férfi, az anya nő, a gyerekeket pedig hagyják békén”, de a jogászok már csak ilyenek, hogy bonyolultan fogalmaznak.