ÍRIK A GÓL

Én is "régi" vagyok 2025. nov. 22.

Amint Orbán Viktor miniszterelnök az év egyik legjobb (ha nem a legjobb) sport, illetve azon belül foci témájú tévés/podcastos beszelgetése keretében elmondta, ő – régi szocializációjú emberként – sokkal szívesebben megnéz egy magyar NB1-es meccset, mint mondjuk egy angol ligaösszecsapást (jelenleg talán a Liverpool meccsei kivételével).

Na, én is pont így vagyok ezzel.

Amikor tehetem, szinte az összes magyar meccset megnézem, sőt javarészt még a hétfői második ligásat is. És nagy százalékban élvezem is.

Hogy miért? Mert magyarokat nézek! Mert a szívem erre rezonál, erre a hullámhosszra kalibrálta az élet.

Ismerem a csapatokat, a játékosokat, az összefüggéseket, a hátteret. Így izgalmas és élvezetes szórakozást nyújt a magyar foci számomra.

Ez a külföldi ligakról nem igazán mondható el, még akkor sem, ha azt azért be kell őszintén vallani, hogy a topligák topcsapatainál (hozzáteszem toppénzen) azért általában intenzívebb a tempó és jobbak a játékosok.

De ez nem csoda: egy volt debreceni funkcionárius egy interjúban azt mondta, hogy annó, amikor a Loki többször bajnok volt és jól is ment a csapatnak a nemzetközi kupákban, meghívták őket a Manchester vagy a Liverpool (nem emlékszem pontosan, de mindegy is) csapatához valami szakmai fórumra, és amikor megkerdezték, hogy fejezze ki fontban, hogy nagyjából mennyi a klub éves költségvetése, nem hittek a fülüknek. Azt mondták, hogy ez biztos csak valami félreértés, valószínűleg hiba van a számításban.

A magyar sportvezető erősködött, hogy nem, ez annyi amennyit mond. Azok pedig elkezdtek diszkréten kuncogni, azt állítva, hogy az nem létezik, hiszen ez az összeg az ő klubuk egy heti költsége.

És ez azóta sem igazán változott, sőt!

Nos, így nehéz a nemzetközi porondon, főleg a bajnokok ligájában magyar (vagy más közép-kelet-európai) csapatként helyt állni.

Hiszen Puskás óta tudjuk: kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci... ⚽ 💸 

Orbán Viktor egyébként a műsorban erről is beszélt: a miértről.

Szerinte az egész versenyeztetési és javadalmazási szerkezetet a nyugati lobbi, illetve az általuk uralt nemzetközi szövetség finoman, lassan úgy állította be, hogy a befolyt szponzorációs pénzek, közvetítési díjak meg miegyéb, azaz a brutális összegű zsé java része továbbra is a nagy nyugati csapatokat gazdagítja (BL, EL, KL).

Így egyre mélyül a szakadék a fociban is a gazdag Nyugat és a leszakadó, provinciális maradék (az ő olvasatukban a „rest”) között.

Csak ajánlani tudom a beszélgetést!