7832

Erdő Péter: „A kereszténység nem vélemény, hanem örömhír” 2025. jún. 7.

Az ősi mondás értelmében, aki pápaként megy Rómába (a pápaválasztásra), az bíborosként tér haza. Erdő Péter bíborost a legerősebb pápajelöltekként tartották számon, így valahol törvényszerű is volt, hogy nem őt választották a katolikus egyház fejévé. A magyar keresztény közösség vezetője a Magyar Nemzetnek adott interjút, melyben pünkösd ünnepéről, az előző és az új szentatyáról is beszélt.

– Pünkösd a húsvéti időszak megkoronázása, a Szentlélek eljövetelének ünnepe, az egyház születésnapja, ezért talán érthető, hogy az egyházon kívülieknek vagy a hitüket nem gyakorlók számára ez az ünnep már a karácsonyhoz vagy a húsvéthoz képest kevésbé értelmezhető. Mit tanít pünkösd ünnepe az egyházon belülieknek és az egyházon kívülieknek?

– Első hallásra úgy tűnik, hogy ez egy elvont ünnep, pedig a mai emberhez lehet, hogy ez áll a legközelebb. Ha van Isten, aki fölötte áll az anyagvilágnak, de teremtője, fenntartója, kormányzója a mindenségnek, akkor a jelenléte és hatása a világban titokzatos módon érvényesül. Ha pedig hiszünk – márpedig mi keresztényként szilárdan hiszünk – abban, hogy ez a hatás személyes, akkor itt van a Szentlélek közöttünk. A Teremtés könyve azzal kezdődik, hogy az Úr lelke ott lebegett a vizek fölött. A világmindenség és a teremtő, kormányzó Isten kapcsolatát fejezi ki és teszi elevenné a Szentlélek. Ebben pedig a mi személyes emberi kapcsolatunk nagyon fontos ösztönzést kap. Az apostolok cselekedeteiben azt olvashatjuk az apostolokról, hogy bezárkóztak, mert féltek. A félelmük pedig egyszerre megszűnik, amikor leszáll rájuk lángnyelvek alakjában a Szentlélek. A lélek leszállását és lángnyelvekhez vagy tűzhöz való hasonlítását már az Ószövetségben is megtaláljuk. Például, amikor Mózes lelkéből kapott a hetven kiválasztott vezető, ahogy a tanítványok is, akikre a Lélek leszállt. Azt is olvassuk, hogy a keresztségben vízből és Szentlélekből születnek újjá az emberek, tehát minden megkeresztelt ember valamilyen módon megkapja a Lélek ajándékát, aminek aztán különleges teljességét nyeri el a bérmálás, illetve az egyházi rend szentsége által. Amikor arról beszélünk, hogy hűségesnek kell lenni a hitünkhöz, meg kell látnunk, hogy ma ez mit jelent, és még bátornak kell lennünk, hogy közöljük örömünket és reményünket az egész világgal, akkor mi abban bízunk, hogy a Szentlélek segít bennünket.

– A húsvéti időszak lezárulásával megkezdődik az évközi idő, amely a világban való igehirdetés és tanúságtétel idejét jelképezi. A szabad véleménynyilvánítás korában hogyan tehet hitelesen tanúságot hitéről egy keresztény ember úgy, hogy ne csak egy vélemény legyen a sok közül, hanem ennek kiemeltségét is átadja? Egyáltalán helyes-e erre törekedni, vagy hogyan helyes erre törekedni?

– A kereszténység egyértelműen vallja, hogy Krisztusban jött el a teljes és a szabadító igazság, hogy Krisztus Isten kinyilatkoztató végső és teljes szava az emberiséghez. Van egy olyan örömhírünk, evangéliumunk, amit meg kell osztanunk mindenkivel. Ez az örömhír pedig abban áll, hogy Krisztus feltámadt, és bennünket is arra hív, hogy a halálunk után a feltámadás örök boldogságában részesüljünk. Ezért a kereszténység már a kezdet kezdetétől fogva missziós vallás. Pontosan a pünkösd csodája teszi lehetővé az apostoloknak, hogy leküzdjék a félelmüket, és kiálljanak az emberek elé, számot adjanak az örömhírükről.

A mai világban mondják, hogy a szólásszabadság korát éljük, de ez nem mindenütt van így. A világ számos országában még a vallásszabadságot, vagyis egyáltalán a vallás gyakorlásának szabadságát is korlátozzák. Több országban pedig, ahol mégis elismerik, ugyan vallásszabadság van, de lelkiismereti szabadság továbbra sincs, vagyis nem lehet áttérni egyik vallásról a másikra. Nem lehet azt mondania egy felnőtt embernek, hogy „a lelkiismeretem alapján ezt tartom igaznak és helyesnek, ezért a korábbiaktól eltérően ezt a vallást fogadom el”. A nyugati világ legtöbb országában ezt a szabadságot biztosítják, de nagyon sok országában a világnak – hadd legyek most egy kicsit globalista – ez nincs megengedve. Itt Budapesten és számos nyugati országban is találkozunk olyan felnőtt megkeresztelkedőkkel, akik azért jöttek el hazájukból, mert keresztények akarnak lenni. És nem csak nálunk van így, hanem Franciaországban is, ahol idén húsvétkor örvendetes statisztika volt erről. Sok olyan felnőtt keresztelkedő van, aki a saját hazájában nem lehetett volna keresztény büntetlenül. Vegyük ezt észre és a vallásszabadság értéke mellett álljunk ki, ahol csak lehet.

Az eredeti, teljes beszélgetés elolvasható a Magyar Nemzet honlapján.