7832
Erdő Péter szenteste: Az utolsó szó mindig a szereteté
2023. dec. 25.
Ha keresztények vagyunk, akkor nem csupán egy jámbor emberbarát filozófiát kell követnünk, hanem Jézus tanítása, élete, halála és feltámadása az örök mérce számunkra – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros, prímás szenteste, a budapesti Szent István-bazilikában bemutatott éjféli szentmisén. A szentmisén koncelebrált Mohos Gábor segédpüspök, a bazilika plébánosa.
Erdő Péter bíboros homíliáját az alábbiakban teljes terjedelmében közreadjuk.
Krisztusban Kedves Testvérek!
Karácsony van! Jézus Krisztus születését ünnepeljük. „Időben anya szülte őt, de Atya az idő előtt” – énekeljük az Egyház himnuszában. Amikor az Isten-ember megszületik az időben, itt a földön, először csupán az embert látjuk benne. Még a nagyra hivatott „újszülött királyt” is csak különleges jelek alapján ismerik meg a pásztorok és a napkeleti bölcsek. Pedig ők bizonyára csak evilági uralkodó születésére gondoltak. Be is teljesedik majd az evilági uralomra való utalás, amikor Pilátus megkérdezi tőle: „Tehát király vagy te?” És Jézus nem tiltakozik ellene, de azért a királyság fogalmát egészen más szintre emeli: „Az én országom nem evilágról való.” Szegényes hasonlat csupán királynak nevezni azt, aki megkapott minden hatalmat a mennyben és a földön.
Hogyan is tudta volna felmérni az akkori ember ott, Betlehemben, vagy hogyan is tudja megérteni ezt a XXI. század embere? Hiszen közvetlen tapasztalataink, bármennyire fejlődik is a természettudomány, mondjuk a fizika vagy a csillagászat, mindig a teremtett világ keretein belül maradnak. De a szívnek – ahogy Pascal mondja – megvannak a maga érvei, amelyeket az értelem már nem ismer.
Csodálatos lény az ember. Isten képmása. Hivatása a halhatatlanság.
Ezt azt jelenti, hogy környezetünk tágabb, mint a teremtett világ. Istenre nyíló ablak van a szívünkben. Megérezhetjük az isteni valóság kimondhatatlan, félelmetes és varázslatosan vonzó mélységét. Ezért hiteles végül is a művészet ábrázolása, a karácsonyi kép, amelyen pásztorok és három királyok Istennek járó hódolattal borulnak le a betlehemi gyermek előtt.
A názáretinek nevezett Jézus valódi történelmi személy, de szétfeszíti a történelem kereteit.
Ha keresztények vagyunk, akkor nem csupán egy jámbor emberbarát filozófiát kell követnünk, esetleg a divat vagy a többség ízlése szerint évtizedenként változó tartalommal, hanem Jézus tanítása, élete, halála és feltámadása az örök mérce számunkra, hiszen az ő tanítványai vagyunk.
Ő pedig egymagában világítja be a történelmet, feltárja nekünk a teljes igazságot az emberről. Ő az egyetlen név az ég alatt, akiben szabadulásunkat megtaláljuk. Akkor is hozzá kell igazodnunk, ha a vélemények zűrzavarában egyetlen hangként halljuk meg mindenen áthatoló hívó szavát. Mintha róla mondaná a költő:
Mit akar ez az egy ember?
Egy ember? …
Király, király biztos.
(Vas István, Mit akar ez az egy ember?)
Éppen az ő megjelenésében éreztek rá szinte első pillanatra a galileai halászok is, hogy ő több minden bölcs tanítónál, hogy ő az, akire a népek várva vártak. A Krisztusban közénk lépő Isten megmutatja nekünk a valóság teljességét: a Teremtőt együtt a teremtett világgal. Azt az Alkotót, aki annyira szeret minket, hogy osztozik szenvedésünkben és halálunkban is.
A karácsony ünnepe annak ujjongó megvallása, hogy a világ meghitt otthonunk, hogy végső soron a karácsonykor átélt szeretet és közösség a valóság lényegét tárja fel számunkra. Isten közösséget vállal velünk, családjába fogad minket. Az utolsó szó pedig mindig a szereteté.
Karácsony ünnepét Mária istenanyaságának ujjongó felismerése követi. Ha Krisztus a végső és egyetemes ország fejedelme, akkor Szűz Mária valóban a világ királynője. Kérjük hát az ő közbenjárását Szent Fiánál magunkért, családunkért, népünkért és az egész világért!
Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok hívő közösségünk minden tagjának!
Fotó: Prófusz Ádám/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Piros 7es
