LIBERNYÁKULUM

Erkélyre tűzött világbéke 2025. jún. 9.

Van az a típus, aki annyira szeretne jó embernek látszani, hogy közben teljesen elveszíti a kapcsolatot a valósággal. Most épp az egyik ilyen tag négy zászlót tűzött ki a balkonra: szivárványosat, ukránt, palesztint és izraelit.

Ő mindenkivel szolidáris. Ő a jóság fénylő tornya a panelrengetegben. A probléma csak az, hogy ez a torony úgy dől össze, mint egy kártyavár, amint elkezdünk belegondolni, mit is jelent, amit ki akar fejezni.

Mert ez nem empátia – ez politikai képmutatás szivárványszínű koktélban.

Igen, lehet együttérezni szenvedőkkel. Lehet többféle emberi jogi küzdelemmel szimpatizálni. De amikor valaki ugyanarra az erkélyre tűzi ki Izrael és Palesztina zászlaját, az nem diplomatikus, hanem egyszerűen zavaros. Ez nem hídépítés – ez egy identitásválság vizuális manifesztációja. Ha pedig ehhez még hozzáadja az ukrán és a szivárványos zászlót, akkor már nem állásfoglalásról, hanem egyfajta morális pánikreakcióról beszélünk: „Ne bántsatok, én mindenkit szeretek!” 

Csakhogy a világ nem egy Instagram-poszt.

A valóság nem fér fel négy zászlóra. Ha valaki nem hajlandó választani, az nem béketeremtő – az menekül a döntések elől. Mert a valós szolidaritás nem kényelmes, és nem lehet mindenkivel egyszerre. Vannak konfliktusok, ahol az egyik oldal háborús bűnöket követ el, míg a másik túlélni próbál. Vannak ügyek, ahol az egyik nép túléléséért küzd, a másik pedig épp azt veszélyezteti. Ezeket nem lehet egy „mindenkit szeretünk” mázzal leönteni.

A szolidaritás nem a zászlók számán múlik, hanem azon, hogy mersz-e mélységében megérteni egy konfliktust.

Mert aki mindenkivel van, az végül senkivel sincs igazán. Csak áll a balkonon, mint egy morális reklámtábla, és abban bízik, hogy elég lesz a jó szándék zászlókká csomagolva. 

De az élet, a halál, a háború, az elnyomás és a jogegyenlőség ennél sokkal többet érdemel.