A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Spanyiantal 01

Európa eljutott odáig, hogy nem lehet mindenhol Jézus születéséről beszélni 2023. dec. 19.

Piros7.es - Mindent üt! Piros7.es - Mindent üt!

Hogyan készülnek a papok az éjféli misére? Milyen egy egyházi adventi vásár? Spányi Antallal, a Székesfehérvári Egyházmegye húsz éve kinevezett püspökével székvárosában, a püspökség épületében készült interjú. Nemcsak karácsonyról s annak üzenetéről, de a jelenkor sorskihívásairól is, a Katolikus Karitász munkájáról, Kárpátaljáról, háborúról, a döbbenetes méreteket öltő keresztényüldözésről és Európáról, a keresztény Európáról. Szemle.

Milyenek a benyomásai a püspökség kertjében lévő, évről évre újra megrendezett adventi vásárról, udvarról? Úgy tudom, Budapestről, sőt még Szegedről is a csodájára járnak.

A püspökség és természetesen a püspökség udvara is egy zárt világ volt. Ide nemigen jött be senki. Nagy ritkán jöhettek csoportok, bejelentkezés után, szétnézni egy kicsit, de inkább a püspöki palotában, mint a kertben. Amikor én idekerültem, ezen igyekeztem változtatni, megpróbáltam ezt a házat és a kertet is, nyitottabbá tenni. Kinyitottuk a kapukat, hívtuk az embereket, jöjjenek be. Nyílt napokat tartottunk, ahol elég nehéz helyzetek adódtak, hiszen sokan akartak egyszerre bejönni, úgyhogy csoportokat kellett szervezni. Nem mindenki fogadta örömmel, hogy egy kicsit várnia kell. Megszületett a gondolat, hogy a kertet is nyissuk ki, például nyissuk ki adventben, és nyissuk meg az adventi udvart. Kitártuk a püspökség kétszáz éves nagy tölgyfa kapuját, földíszítettük a ház bejáratát, a kapualjat, a kocsibejárót, az udvart. Nagyon nagy sikere lett ennek. Az emberek nagyon szeretik. Jelentős kontraszt van a kinti világ és e belső világ között. Ez a világ itt egy meghitt, egy elcsöndesedésre hívó, az elmélyedést is segítő világ lett, ahol próbálunk lehetőséget teremteni a gyerekeknek, hogy gyerekek legyenek, örüljenek és játszanak önfeledten. Fölülhetnek a szánkóra, a hintóra. Játszanak, megcsodálják a betlehemet, ahol embernagyságú alakok mutatják be azt a történetet, ami igazából a karácsony, ahova az advent elvezet bennünket.

A földíszített házakban, amelyeket kulturáltan megcsináltattunk, nemcsak a karácsonyi díszek és fények világítanak, hanem az a szeretet is, amivel a kézművesek idehozzák a maguk termékeit, amelyek között mindenki válogathat, és találhat alkalmas ajándékot az ő szeretteinek.

Vannak olcsóbb ajándékok és drágábbak, vannak egészen komoly értéket képviselők, de mind értéket képvisel, mert mind kézműves. Itt nincs bóvli, nincs műanyag, nincs talmi, ez mind egyedi, mindben ott van valakinek a szeretete, az ügyessége, az ideje, a fáradsága, a tehetsége. Itt bent csöndes, karácsonyi zene szól, adventi, karácsonyi énekekkel, amelyek szemben vannak a kinti világnak a hangosságával, talán kicsit erőszakosságával, azzal, amit az ember megtapasztal már régóta minden plázában, minden olyan helyen, ahol több ember összegyűlik, ahol már talán október végétől karácsonyi énekek zengenek. Itt ez nem így volt. Ez az ajándékunk az emberek számára, nemcsak a templomba járóknak, hanem a templomba a lábukat be nem tevők számára is, minden székesfehérvári polgár, minden idelátogató ember számára egy ajándék. Jöjjenek el, nézzék meg: az egyház így készül karácsony ünnepére.

Milyen üzenettel, hogyan készül a karácsonyi, éjféli misére?

Az éjféli mise nyilván a karácsony egy bizonyos csúcspontját jelenti. A papoknak ez egy nagy nehézség, nem azért, hogy éjfélkor misézni kell, hanem annak a papnak, akinek van öt-hat faluja, hogy döntse el, hogy hova menjen misézni éjfélkor… Minden faluban szeretnék, hogy legyen náluk éjféli mise, de ez fizikailag lehetetlenség. Úgyhogy ez egy komoly készületet, nekiállást kíván, hogy el tudják dönteni, meg tudják találni, hogyan lehet ezt jól megszervezni.

Ugyanakkor az egész karácsonyi üzenetet szeretné az ember megfogalmazni, elmondani. Ebben a mai világban, amikor sokféle félelem van, sokféle bizonytalanság van bennünk – talán több mint néhány évvel ezelőtt volt –, szeretném azt az embereknek elmondani, hogy kell nekünk az Isten szeretetében bízni, kell nekünk Isten szeretetével találkozni. Meg kell találnunk annak a módját, hogy az Istentől elfogadott szeretetet – ami bennünket megerősít, és gyógyít a bűneink sebeiből, a gyengeségeinkből, fölemel a reménytelenségeinkből –, hogyan tudjuk továbbadni, megosztani másokkal. Hiszen az Isten eljött közénk, emberré lett, az Isten fia megszületett Máriától, József fölnevelte ezt a gyermeket, és gondját viselte ennek a szent családnak.

Azért, hogy nekünk példát adjon, hogy bennünket tanítson, hogy mi találjuk meg a békességnek, a szeretetnek az útját, találjuk meg a reménységnek a lehetőségét, ami nem valamiféle vakremény, hanem: ha én megteszem, amit megtehetek, akkor bízhatok benne, hogy az Isten az ő kegyelmével segít, és az én törekvésemet az ő áldása teljessé fogja tenni.

Szeretném az embereket erősíteni, fölemelni, reményt, bizalmat adni nekik. Nem kell senkinek nekikeseredni, és nem kell senkinek semmit föladni, hanem arra kell készülni, hogy megyünk egy úton, és ez az út visz bennünket Isten felé, mert Jézus maga is velünk jön, mert ezen az úton jönnek a próféták, jönnek a szentek, a Szűzanya, Szent József, és jön az egyház kétezer év óta. Ezen az úton kell mennünk tovább előre.

a teljes interjú ITT olvasható

Piros7.es - Mindent üt! Piros7.es - Mindent üt!