CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Európai hadsereget vagy NATO-t? Békét! 2026. jan. 2.

Szinte napról napra újabb szintet ér el a brüsszeli háborús őrület. Sajnos kénytelenek vagyunk kimondani, hogy Európa vezetői minden áron háborúba akarják küldeni a kontinens lakóit. A kérdés csupán az, mikor sikerül nekik.

Mert fel kell ám előbb készülni a vérontásra. Nem lehet csak úgy, hűbelebalázs módjára nekimenni az oroszoknak, ezt még ők is tudják ott Berlinben és Brüsszelben. Nagy hadseregre van szükség hozzá, sok életerős férfira, aki aztán az orosz tajgán kilehelve a lelküket sohasem lesznek apák, illetve ha már azok, árvákat hagynak maguk után. 

Ezt a célt – a nagy hadsereget – szolgálja Ursula von der Leyenék azon terve is, hogy egy közös európai hadsereget hozzanak létre. Közös lónak túrós a háta, tudjuk jól, de van nagyobb gond is a higiéniai kérdéseknél. Leginkább az, hogy minek? 

Az Európai Unió alapötlete a tartós béke megteremtését célozta meg. Ez a legutóbbi időkig megkérdőjelezhetetlen alapvetés is volt.

A történelemben korábban szinte elképzelhetetlen volt, hogy nyolcvan éven át ne esett volna egymás torkának a mindenkori francia és német állam. Szerencsére(?) most sem egymásénak ugranának neki, hanem közös egyetértésben az orosznak.

Hiába, sem egy Napoleon, sem egy Hitler példája nem volt elég ahhoz, hogy megértsék, Oroszországot katonai erővel gyakorlatilag képtelenség térdre kényszeríteni.

Ne értsük félre, Oroszország agresszor mivolta természetes fenyegetés Európa számára, de ez fordítva is igaz. Másrészt pedig épp Moszkva vallási-politikai (ne feledjük, az oroszok számára a kettő kvázi ugyanaz) kódjában az emberélet nem számít – sem a baráté, sem az ellenségé! Nem fog Putyin vagy mármelyik utóda rosszul aludni amiatt, hogy vágóhídra küldött néhány millió orosz állampolgárt. 

Az oroszok elleni szankciók pedig a legnevetségesebbek: már a cári időktől nélkülözéshez, nyomorhoz és hiánygzadasághoz szokott orosz emberek számára oly mindegy, hogy melyik nyugati termék nincs annak a boltnak a polcán, ahová amúgy sem engednék be. Ne legyünk nevetségesek (azok vagyunk!).

De vissza az európai hadsereghez! Szóval közös erővel védjük meg(??) Európát egy jó kis háborúval – most épp Oroszországtól. Nehéz engem bármiféle szimpátiával vádolni Robert Kaliňák hondvédelmi miniszter (korábban belügyminiszter) irányában, de kivételesen egyet kell értenem vele, amikor a közös hadsereg kapcsán a NATO-val hozakodott elő. 

Robert Fico korábbi jobbkeze és bizalmasa ugyanis feltette a tízmillió forintos kérdést: ha közös európai hadseregről beszélünk, akkor minek a NATO?

Egyébként az megvan, hogy az EU tagjai kiürítették az fegyverraktáraikat? Igen, minden ment Ukrajnába, jelenleg beszerzések zajlanak, amivel jól megtömik a német, francia és nem utolsó sorban amerikai fegyergyárak tulajdonosainak zsebeit, de egyébként hosszú évekre releváns védelem nélkül maradtunk. Példának okáért Szlovákia odaadta Ukrajnának 13 MiG-29-es repülőgépét, ami közül összesen 3-4 darab volt röpképes (hosszas röhögcsélés...). Ezt tették a németek, dánok, franciák, olaszok, hollandok stb. Mivel is mennének tehát háborúba? Szigorú tekintettel átadott szankciós listákkal?

NATO-tagok vagyunk, létezik a jól-rosszul működő katonai szövetség, ami ugyan még soha nem avatkozott be egyetlen tagállama megvédése érdekében sem, csupán az Egyesült Államok nem amerikai állampolgárokból álló hadseregeként működött eddig is. De van egy szervezete, van egy struktúrája, vezérkara, doktrínája. Arról nem is beszélve, hogy a katonai szövetség vezetőjeként eddig még meg tudta állítani, hogy a forrófejű német vagy lengyel kirohanásokat visszafordíthatatlan tettek kövessék. Ezzel szemben mije van a brüsszeli központi hadseregnek? A kérdést nyitva hagyom.

Kontinensünket egyetlen dolog mentheti meg a háborús pszichózisban szenvedő vezetők által kiosztott halálos ítéletektől egy megnyerhetetlen háborúban: ha leváltjuk őket. 

2026 legyen a cselekvés éve.

Amíg még nem késő.