LÓSZART, MAMA!
Euróvíziós devianciafesztivál
2023. máj. 15.
Amikor az MTVA bejelentette, hogy a jövőben nem kíván részt venni az Eurovíziós Dalfesztiválként emlegetett szimpátiaszavazásosdin, először rosszallóan húztam fel a szemöldököm, de látva az idei produkciókat belátom, jól döntöttek.
Eleve távol áll tőlem a popzene és minden kapcsolt része a kultúra eme posványának, ám időről időre késztetést érzek rá, hogy belepillantsak egy-egy népszerű előadó produkciójába, hogy megnyugodhasson a lelkem: jobb zene továbbra sincs a belezős rock 'n rollnál.
A hétvégén az Eurovíziós Dalfesztivál néhány fellépőjének előadását csodáltam meg. Igen, megcsodáltam, mert azóta sem bírom felfogni, 1) hogy kerülhettek ilyen tehetségtelen ripacsok képernyőre, 2) hogyan tetszhet ez bárkinek is.
Käärijä - Cha Cha Cha
A finn előadó dala kimeríti a bűnrossz fogalmát! A legrosszabb német techno-hagyományt ötvözi transzszexuális vizuális körítéssel és olyan ripacskodással, ami miatt pár évvel ezelőtt is gumiszobába záráták volna
Let 3 - Mama ŠČ!
A horvátok produkciójára nincs bocsánat. Ahogy az egyik magyarországi portál fogalmazott, ettől még az Irigy Hónaljmirigy is lebújt volna szégyenében. És tényleg csak az állunkat keressük a produkció láttán, amikor ezt a bolondok házából szökött társaságot látjuk. Természetesen itt sem marad el az alsógatyára való vetkőzsés. Mindez nyakon öntve némi háborús pszichózissal. Nyilván az oroszok majd bokáig f****k magukat ettől.
Vesna - My Sister's Crown
A cseh lányok dala leginkább az ukrán nép melletti kiállás akart lenni, ám kétlem, hogy a frontkatonák ne dobnák el a fegyverüket és adnák meg magukat az ellenségnek, ha ezzel akarnák buzdítani őket. A cseh, angol, bolgár(?) és ukrán nyelven előadott förmedvény ukrán népzenei elemekkel és dallamvilággal operál, a lányok leginkább extasyn érlelt flamingók gyülekezetére emlékeztet. Egyébként maga a dal nem tragikusan rossz, csak hát a körítés...
Blanka - Solo
A lengyel Blanka dala amúgy teljesen rendben van, épp csak az évtizedet tévesztette el. Az ilyesmivel úgy 10 éve ütött volna igazán.
Lord of the Lost - Blood & Glitter
A német indusztriális metal banda még úgy is tragikusan rossz, hogy egyébként metalt játszanak, de azt is a lehető legklisésebb formában. Maga a dal annyira elhasznált panelekből épül fel, hogy gyakorlatilag másodpercenként be lehet lőni, kitől nyúlták. Ami a vizuális körítést illeti, itt is a transzszexuális megjelenítés került előtérbe. Nyilván fontosabb volt, mint jó dalt írni.
Theodor Andrei - D.G.T.
A román fiú(?) dala egy teljesen alap akusztikus gitáros popdalnak indul, hogy aztán egy stíluskavalkádnaktitulált ötlettelen kínlódásba csapjon át, bármiféle izgalom nélkül. Sokkal izgalmasabb az előadó fizimiskája, aki egy Harry Potter-könyvekből ismert Dolores Umbridgba oltott Skrillexre hajaz. A legrosszabb az egészben, hogy a srác bántóan rosszul énekel. Egyébként az feltűnt, hogy már a sokadik rózsaszínű szettet látjuk a fellépőn?
És a győztes: Migránspop!
Loreen - Tattoo (LIVE)
A marokkóból Svédországba migrált énekesnő dalában annyi izgalom van, egy fizikatankönyv végén egy táblázatban. Halálosan unalmas dal, erőltetett teatralitás és egy végtelenül irritáló hang. Összességében itt is a hátrányos helyzet döntött, de ezúttal nem a szexuális kisebbséghez való tartozás vagy a háborús pszichózis, hanem a bevándorló sors. Mindent összvetve nagyon meg lennék lepődve, ha erre a dalra bárki is emlékezne úgy egy hónap múlva.
Voltak azért kevésbé rossz, néha már szinte jó dalok is a dalfesztiválon. Ilyen volt az izraeli Noa Kirel, a belga Gustaph (azért némi Boy George-utánérzés nála is befigyelt, de a dal alapvetően rendben volt) vagy az olasz Marco Mengoni, akik sokkal inkább megérdemelték volna a közönség szeretetét és szavazatait, mint a fenti díszes társaság.
