AMMARHA!

Euszociális természet 2025. dec. 8.

Mielőtt a témába vágok, hadd kezdjem egy picit politikával. Max pár sor. Mert haragszom, hogy ha az állatvilág egyik legérdekesebb életmódjára próbál rákeresni az ember, akkor minden keresőfelület az unió szociálpolitikáját próbálja az arcomba nyomni. Mert nem E.U. szociális, hanem euszociális. Még a hibajavító is aláhúzza a szót, pedig...

Az euszociális életmód, vagy nevezhető másképp „kaptár” életmódnak, sokkal régebbi, mint holmi politikai rendszer. A legtöbb embernek a hangyák, a darazsak és a méhek jutnának az eszébe, esetleg a termeszek a szó hallatán. Tehát nem biztos, hogy emlősök jutnának az ember eszébe, pedig igenis van egy: a csupasz földikutya. Utóbbi életvitele abszolút nem összetéveszthető a prérikutyák földalatti életmódjával, mert az euszociális életmód nem családot és kolóniát jelent.

Mik az egyértelmű jellemzők, amik alapján egy egyszerű családon alapuló altruisztikus kolóniát, ahol a csapatot a domináns egyed(ek) vezetik, euszociálisnak mondhatjuk?

Először is az, hogy az ilyen fajoknál egyetlen egyed az, aki a fajfenntartásért felelős. Másodszor pedig a kaptár egyedeinek megvan a saját munkája. Mondogatjuk emberekre, hogy „erre a hivatásra született”, amikor egy munkát jól végez. Ez hangyáéknál (bármelyik hangyafajnál) nem kérdés. A hangya munkáját ugyanis a fiziológiája határozza meg. Nagy fej, nagyobb test, vaskos csáprágók? Katona. Főleg a hangyaboly közelében marad és megtámad minden betolakodót. Kicsi és mozgékony? Dolgozó. Vagy a lárvákkal foglalkozik, vagy bejárja a terepet élelmet keresve, amit érdekes módon nem mindig a hangyák maguk esznek meg, hanem a hangyaboly mélyén található gomba „kertet” táplálják, majd a gombát magát eszik. Van olyan faj is, ahol még egy különleges „kaszt” is megjelenik, az etető. A potrohukban elraktározott édes folyadékkal táplálják a többieket. És végül a királynő, aki a peterakásért felelős.

Ez pedig ugyebár azt jelenti, hogy 

egy hangyabolyban mindenki mindenkinek a húga vagy a nővére.

És persze a királynőn kívül mindenki steril. Ez a helyzet csak bizonyos környezeti és hormonális hatások esetén változik meg, de sosem dolgozóban, vagy katonában. Igen, hímnek és királynőnek születni kell.

Érdekes a hangyák esetében az, hogy a rovarvilágban csupán 14 000 fajjal képviselteti magát, ami elenyésző például a bogarakhoz képest, ahol azért hatszámjegyű számokról is beszélhetünk, viszont az életmódjuk miatt a rovarvilág teljes tömegének egyharmadát teszik ki.

Nem túl sokfélék, de sokan vannak.

A hangyák filogenetikai szempontból a hasonlóan euszociális darazsak rokonai. Konkrétan a méhek, hangyák és még a dongók is, a darazsakra vezethetők vissza. Ennek maradványa ugyebár a hangyáknál épp az, hogy az új királynő kirepül a fészekből. Igen a szárnyaival. És maradjunk még náluk egy kicsit, hogy lássuk ennek az életmódnak a hasznát, ami az együttműködés. A hangya kolónia ugyanis egy szuperorganizmus. Egyénileg a hangya elpusztulna. Egy hangya megtalálja az utat a táplálék felé és a többiek követik a feromon nyomokat. Ezt az útvonalat később maguktól le tudják rövidíteni. Az első útvonal ugyanis mindig kanyargós, de mire a sokadik hangya hagyja maga után a nyomot, a többiek megtalálják az egyenesebb útvonalat. Ami néha azt jelenti, hogy nem gyűjtöget a munkás, hanem hídelem két ág közt. És a hangyahíd szó szerint hangya híd. Béla ma szó szerint tégla. Viszont az együttműködés sajnos, emberi hasonlattal élve, elvakult. Néha az útvonal elé valamilyen akadály kerül, vagy összezavarodik és akkor láthatunk körbe-körbe sétáló hangyákat. Ezeket nevezhetjük halálforgóknak is, mert az ilyen hangyák az utolsó pillanatig csak ugyanazt a kört róják. Akik nyáron úgy gondolják, hogy nem szeretnék sorsukra hagyni az ilyen hangyákat, csak arra gondoljanak, ezek a hangyák alapanyagot keresnek és az ő szemszögükből az étel felé masíroznak. Ha csak egy is talál valamit, ami ehhez hasonló illatot áraszt, a kör megszakadhat. Érdemes is kicsit segíteni nekik, hiszen 

a hangyák a természet tisztogatói, sőt az erdőkben szabályozzák a többi rovarfajt is. Ez van, ha a filogenetikai rokonságban ők az a család, akik nem tartanak röpképes dolgozókat.

Mert a fentebb említett darazsak és méhek ezzel a problémával nem küszködnek. Persze nincsenek olyan sokan, mint a hangyák és a fiziológiai kötöttség sem mindig olyan szigorú. Egyes darázs fajoknál, ha a királynő elpusztul, bármelyik dolgozó átveheti a helyét. Máshol azért már konkrétabb a differenciálódás, de így is gyakoribb a váltás. Ami érdekes lehet, hogy a dolgozó egyben a védelmező is, tehát csak a hangyáknál volt szükséges ez az elválasztódás. Ezzel meg is magyaráztuk miért vannak olyan sokan. De a darazsaknál és a méheknél is, mondhatni, aki a fészken, kaptáron kívül van, gyűjtögető, aki a kaptár peremén van, az védelmező, aki pedig a kaptáron belül van, gondozó. Lárva gondozó. A méhek ezt olyan szinten változtatták meg, hogy a kaptáron belül a királynő fajfenntartó szerepe nem jelent védettséget a kaptáron belül. Királynő lárva bármikor születhet. Az azután vagy kirepül és új kolóniát kezd, vagy ha túl sokan vannak, háborútól lesz hangos a kaptár. Ez abban az esetben nem történik meg, ha az új királynő lárva akkor születik, amikor a „regnáló” királynő már nem rak annyi petét, mint előtte. Abban az esteben csak ugyanazt csinálják vele, amit a betolakodókkal: halálra hevítik (egy csapat méh ellepi a betolakodót és mindenki elkezdi rebegtetni a szárnyát, ami éppen elég hőt termel, hogy ne pusztuljanak el és ne öljék meg a többieket, de a betolakodó szó szerint halálra sül).

Hasonló a sorsa azoknak a méheknek is, akik a nektártól megrészegedve (mert van ilyen) szállnak vissza a kaptárba. 

Jó esetben csak elkergetik az ilyet, rosszabb esetben terminális detoxikálás történik.

Végül említsük meg a dongókat, amiknél talán látni, hogyan is alakulhatott ki ez a fajta életmód, hiszen náluk az euszociális közösség szezonális. Az év egy részében magányosan élnek, aztán összeverődnek kis közösségekbe és a szabályok sem annyira kötöttek.

Belemehetnék most a többi euszociális fajba is, de maradnék most a hártyásszárnyúak rendjénél. A többi faj ugyanis egyfelől nem is rokon, másfelől nem is mindig ízeltlábú, de róluk majd később.