RIA-RIA

„Ez a gép tán egyenest a másvilágba megy velünk” – 180 éve nyitották meg Magyarország első vasútvonalát 2026. júl. 15.

Pontosan 180 évvel ezelőtt, 1846. július 15-én ünnepélyes keretek között, József nádor és családja jelenlétében nyitották meg Magyarország legelső, Pest és Vác közötti vasútvonalát. A kezdetben még egyvágányú pályán induló különvonat a 33,6 kilométeres utat, egy dunakeszi 10 perces pihenőt is beleszámítva, mindössze 59 perc alatt tette meg.

A hatalmas mérföldkőnek számító beruházást a Magyar Középponti Vasúttársaság irányította, a forgalmat pedig a kezdeti időkben a stílusosan Pest és Buda névre keresztelt gőzmozdonyok bonyolították le.

Az új, száguldó csoda a korszak nagyjait is lenyűgözte. A vasútvonalon maga Petőfi Sándor is utazott, aki ezen élmény hatására írta meg híres, Vasúton című versét – ebből származik a fenti idézet is.

A Pest–Vác vonal sikeres átadása után valóságos vasútépítési láz tört ki az országban.

A dualizmus évtizedei alatt aztán a magyar állam is kulcsszerepet vállalt a hálózat fejlesztésében, különösen Baross Gábor közlekedésügyi miniszter tevékenységének köszönhetően.

Ennek a fejlesztési hullámnak a részeként épültek ki az Ipoly- és Garam-mente fontos szárnyvonalai is. A Párkány – Nána – Csata között a 20 kilométeres, normál nyomtávú szakaszt 1885. június 1-jén nyitották meg. A Csata és Ipolyság közötti vonalat egy évvel később, 1886. szeptember 24-én adták át hivatalosan a forgalomnak.

A Csata és Léva közötti 32 kilométeres vasútvonalat már az Osztrák–Magyar Államvaspálya Társaság építtette, és 1887. szeptember 18-án vehették birtokba az utazók.

Petőfi Sándor

VASUTON

Tenger kéj veszen körűl,

Közepében lelkem fürdik...

A madár röpűlt csak eddig,

Most az ember is röpűl!

Nyílsebes gondolatunk,

Későn indulánk utánad,

De sarkantyúzd paripádat,

Mert elérünk, elhagyunk!

Hegy, fa, ház, ember, patak

És ki tudja, még mi minden?

Tűnedez föl szemeimben

S oszlik el, mint köd-alak.

A nap is velünk szalad,

Mint egy őrült, aki véli,

Hogy őt, összevissza tépni,

Űzi egy ördögcsapat;

Futott, futott, s hasztalan!

Elmaradt... fáradva dől le

A nyugati hegytetőre,

Arcán szégyen lángja van.

S még mi egyre röpülünk,

Egy sziporkát sem fáradva;

Ez a gép tán egyenest a

Másvilágba megy velünk! -

Száz vasútat, ezeret!

Csináljatok, csináljatok!

Hadd fussák be a világot,

Mint a testet az erek.

Ezek a föld erei,

Bennök árad a müveltség,

Ezek által ömlenek szét

Az életnek nedvei.

Miért nem csináltatok

Eddig is már?... vas hiányzott?

Törjetek szét minden láncot,

Majd lesz elég vasatok.