7832
Ez a szomorú valóság
2024. máj. 4.
A Komáromi Napok programkavalkádja miatt kicsit sajnos elsikkadt - és ez az időpont közelsége miatt minden évben így van - a Komáromi Imanap. Emlékszem az elsőkre, amikor Komáromba zarándokolt - kis túlzással - az egész felvidéki papi és politikai elit, valamint a hívők garmadája. Színültig megtöltve a Tiszti pavilon előtti teret és szinte az egész Klapka teret. Súlya volt az összejövetelnek. Politikai értelemben is.
De ahogy mondani szoktuk, régen minden jobb volt. Így az imanap is. Mára viszont ez a monstre katolikus ünnep és erődemonstráció is mintha kissé elsikkadni látszana. Nyilván az üzenetét, a lelkiségét tekintve nem. De a külsőségeket és az érdekérvényesítő erejét sajnos mindenképpen.
Az idén már 35. alkalommal esedeztünk, mi magyar katolikus hívők (sajnos egyre kevesebben) magyar papi hivatásokért, felvideki magyar püspökségért és saját főpapért.
Berényi Jóska szépen össze is foglalta a lényeget. Semmi bantó, semmi támadó szándék nem volt a szövegében, mégis volt, aki kommentben elég (legyünk ezúttal a témához illően elnézőek a megfogalmazásban) „furcsa“ véleményt fogalmazott meg.
Ez a liberális nevelés és szocializáció eredménye...
Ide jutottunk.
Sírnivaló...
De sajnos mostanság ebbe az irányba tart a „felvilagosult“ liberális, progresszív világ. A deviancia és az istentelenség felmagasztalása és a vallásos, hívő emberek kiutálása, szinte kirekesztése irányába az ő, úgymond modern, kozmopolita, woke-világukból.
Ebben az egyházgyalázó szellemben készülnek újabban az amerikai és nyugat-európai érzékenyitő vagy gyalázkodó „filmalkotások“ is.
Ezt tolják csőstül a sztrímingszolgáltatók, amelyek (már nemcsak) a fiatalok körében szinte az egyetlen film-, illetve sorozatfogyasztási forrássá váltak.
Ékes példa erre a Szeplőtelen (Immaculate) című új amerikai (újamerikai) film is.
Egy újabb véres (egyben vérlázító) újamerika produkció.i
A film megtekintését a „normális“ értékrendű embereknek (főleg fiataloknak) nagyon nem ajánlom!
Én végigszenvedtem. Hogy önöknek ne kelljen.
Arról viszont, hogy lassan két emberöltő óta imádkozunk Komáromban saját, felvidéki magyar egyházmegyéért és saját püspökért, és még mindig „semmi“, nem (csak) az ateista gyűlölködők tehetnek!
Igaz, magyar ajkú püspökünk már van, de ez is inkább csak a szerencsének és nem a szlovák központi egyházi szándéknak köszönhető.