A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Orosz tulajdonos

Ezek ugyanazok 2022. máj. 20.

Gyakran halljuk, hogy a szélsőséges, neomarxista liberalizmus és a kommunizmus egy tőről fakad.

1989-ben menekültünk a kommunisták embert próbáló, lélekromboló rendszerből. Abból a rendszerből, ahol a háború után puszta származásuk, nemzetiségük miatt kiközösítették, kollektíven bűnössé nyilvánították, meghurcolták, vagyonuktól megfosztották és mindenféle módon üldözték az embereket. Eltiporták a nyilvános vélemény, sőt a besúgók állandó fülelése által, még a gondolat szabadságát is.

Olyan világba vágytunk, ahol mindez nincs. Ahol az ember és a szólás szabadsága, és a magánvagyon védelme elidegeníthetetlen alapjog.

Mára sajnos eljutottunk arra a pontra, hogy ez már az egykoron annyira áhított Nyugaton sem így van.

Embereket csak azért lehetetlenítenek el, mert az útlevelükön aranyszínű kétfejű sas díszeleg.

De, hogy világos legyek, (Cseh)szlovákiában mi azért voltunk (vagyunk) pária, mert magyarnak születtünk. Angliában, a nyugati világ egyik központjában (amely egyébként a sokszínűséget, a faji, vallási és nemzeti toleranciát hirdeti) lassan azért közellenség az orosz, mert orosz.

Az, hogy az ostor egyelőre a gazdag oroszokon csattan, talán csak a kezdet. A szép új világ liberálfasista berendezkedesében talán lassan egyetlen orosz sem lesz biztonságban. Akár két generációra visszamenőleg is. És, ki tudja, melyik náció lesz a következő. Sanszos, hogy az agyament nyugati mediális mainstreamben az Európát zsaroló, putyinista országként kezelt Magyarország lesz a következő. Ezáltal minden magyar.

De miként jutottam erre a súlyos következtetésre? Azt olvasom tegnap az egyik sportportálon, hogy Roman Abramovics úgy kénytelen eladni a Chelseat - azt a klubbot, amelyet immár mintegy húsz éve épít, szinte gyermekeként ápolgat, gyarapít -, hogy abból neki semmi haszna nem lehet! Pedig nem kis összegről van szó. Több, mint 4 milliárd font a tét.

A vételárat kötelezően jótékony célra muszáj felajánlania!

Sőt, az angol kormány még azt sem engedte meg neki, hogy hogy a klub a vételárból rendezze egy másik cége felé felhalmozott tartozását másfél milliárd font nagyságban. Mert így netán profitálna valamit az eladásból.

Noormááális?

Magyarán, úgy muszáj megválnia a klubjától, hogy abból neki egy penny haszna nem lehet. Csak azért, mert orosz.

Ez az én olvasatomban nem más, mint durva kommunista vagyonelkobzás.

Ide jutottunk ma, 2022 tavaszán.

Ne csodálkozzunk hát, ha egyre többen kikacsintgatnak ebből az euroatlanti birodalmi tákolmányból.

Úgy tartják, hogy kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba. De kétszer ugyanabba a kakiba se lenne jó belelépni.

Králik Róbert

(Nyitókép: Sky Sports)