A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Földházy árpádfalath zsuzsanna

Falath Zsuzsanna: a magyar szakma folyamatosan az igazságot keresi 2022. febr. 18.

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!

Három éve, hogy Falath Zsuzsanna interjút adott a Magyar Hírlapnak, melyben arról beszélt, hiányzik a szlovák történészszakmából az igazságra való törekvés. Az interjú néhány hét alatt óriási botrányt kavart Szlovákiában, amelynek a végén Falathot menesztették a pozsonyi városi múzeumból.

Decemberben volt három éve, hogy a Magyar Hírlapban megjelent az a bizonyos interjú. Nem bánta meg?

Nem, egyáltalán. Nincs mit megbánnom, nincs mit sajnálom. Semmi rosszat nem mondtam abban az interjúban, pusztán az igazságról beszéltem. Most, hogy az elmúlt években intenzíven kutatom a témát, látom csak igazán, milyen szörnyűségek történtek 1918-ban és 1919-ben a felvidéki magyarokkal. Ha napjainkban adom azt az interjút, szerintem még keményebben fogalmaztam volna.

Mikor érezte először, hogy a munkahelyén kezd elfogyni a levegő?

2018 decemberében jelent meg az interjú. Ahogy januárban visszatértem a munkahelyemre, a beszélgetést már szemlézte az aktuality.sk. Zolo Mikeš, a cikk írója teljesen kiforgatta a szavaim. Kiragadott olyan részleteket, amelyek megfeleltek neki, de elhallgatott más fontos dolgokat.

Mikeš kereste Önt a cikk megjelenése előtt?

Nem. Nem is tudtam, hogy foglalkozik a témával. A Hírlapnak magánemberként adtam az interjút, nem a Pozsonyi Városi Múzeum nevében nyilatkoztam. Mivel muzeológus vagyok, természetes, hogy kaptam történelmi jellegű kérdéseket, amelyekről elmondtam a véleményemet. A múzeum legfeljebb pár mondat erejéig szerepelt az interjúban, de Mikeš az egész cikket arra fűzte fel, hogy bírálom a munkahelyemet, a szlovák történészeket, sőt az egész szlovák nemzetet. Ilyesmiről szó sem volt, csakhogy a főnökeim és kollégáim nem beszélnek magyarul, nem olvasták az eredeti interjút, Mikeš cikke alapján alkottak véleményt.

Ahogy a nagy nyilvánosság is!

Igen, kaptam jónéhány fenyegető, gyalázkodó üzenetet. Az igazgató is nyomás alá került, hogy rúgjon ki.

Mikor menesztették végül?

Az év október 31-ével kaptam meg a felmondásom. Az igazgató ugyan ki akart rúgni már az év elején, de akkoriban éppen kórházban volt. Mire visszatért a múzeumba, már akkora volt az ügy körül a hírverés, nem tehette meg, hogy simán kirúg. A felettesem kerekperec kijelentette, csak azért nem rúgnak ki, nehogy „magyar mártírt“ csináljanak belőlem. Az interjú megjelenése után már éreztették velem, hogy előbb-utóbb el fognak bocsátani, pedig nagyon szerettem a munkám. Nem akartam beadni a felmondásomat, hiszen nem volt rá okom, nem tettem semmi rosszat. Ennek ellenére voltak kollégák, akik hónapokig nem is álltak szóba velem.

A szlovák történészek részéről érte Önt támadást?

Igen, több éles kritikát kaptam, sokan a személyemet támadták. Az elmúlt években nincs is már kapcsolatom a szlovák történész-szakmával, néhány korábbi munkatársammal a múzeumból tartom még a kapcsolatot.

Az ominózus interjúban arról beszélt, a szlovák történelemszemlélet egyszerűen nem akar tudomást venni az igazságról. Változott valami azóta?

Nem, sőt talán rosszabb is kicsit a helyzet. Nemrégiben volt egy Matica Slovenská által kiadott könyv a kezemben, egy történelmi ismeretterjesztő kiadvány. Szent István is szerepel a könyvben, a róla készült portrén egy szlovák zászló látható, azt írják, István szlovák volt. Később azt olvasni, Liszt Ferenc nem is tudott magyarul, közben meg a budapesti levéltárakban ott vannak Liszt magyarul írt levelei. Több tucat ehhez hasonló hazugság van a könyvben.

Ismeri mindkettőt, Ön szerint mik a legjelentősebb különbségek a magyar, illetve a szlovák történelemszemléletben?

A magyar szakma folyamatosan az igazságot keresi, még akkor is, ha az kellemetlen. Világosan érezhető ez a törekvés. A szlovák történeszek körében ezt nem látom.

Sokan vannak, akik belenőttek a hazugságokba, nem ismernek mást, elfogadtak bizonyos prekoncepciókat, egy részük azonban pontosan tudja, mi az igazság, de nem ismerik el, nem törődnek vele. Ez sokkal rosszabb szerintem. Csak egy példa! A szlovákok a Monarchia szétesését az ezeréves magyar elnyomás alóli felszabadulásként értékelik. Azt már nem tanítják az iskolában, ha megnézzük, mi történt 1918-ban és 1919-ben, a Felvidék cseh megszállása idején, akkor kiderül, számos helyen a szlovákok vállt vállnak vetve harcoltak a magyarokkal. A szlovákság jelentős része nem kért a cseh megszálló csapatokból. Vannak szlovák történészek, akik pontosan ismerik a forrásokat, mégis elhallgatják az igazságot.

És a szlovák közvélemény?

A szlovák közvélemény sajnos nincs tisztában vele, milyen atrocitások érték a magyar közösséget. Az oktatás hiányosságai miatt óriási a tudatlanság. Elhiszik, hogy Magyarország ezer évig elnyomta őket, aztán persze, hogy nem szeretik a magyarokat.

Fogalmuk sincs arról, mi történt 1918 után, a demokratikusnak egyáltalán nem nevezhető első csehszlovák köztársaság alatt, nem hallottak a Beneš-dekrétumokról, a kitelepítésekről, a jogfosztásokról.

Ha jól tudom, jelenleg Várpalotán dolgozik a Trianon Múzeum kutatójaként. Hogy érzi ott magát? Mivel foglalkozik?

Remekül! Inspiráló közegbe kerültem, kiváló emberekkel dolgozhatok együtt, nagyon élvezem a munkát. Szerintem óriási dolog, hogy egy ilyen intézmény létrejöhetett Magyarországon, minden magyarnak, sőt szlováknak is azt ajánlom, látogassa meg a Trianon Múzeumot. Hálás vagyok a lehetőségért, hiszen a múzeum nem sokkal azután megszólított, hogy 2019. októberében menesztettek. Sokáig húzódott, mire munkába állhattam Várpalotán, de megérte várni. Jelenleg az első világháborút követő átrendeződéssel foglalkozom, azzal, milyen események játszódtak le a Felvidéken a Monarchia szétesése és Trianon között. Készül közben egy könyvem is, a szlovák sovinizmus történetét szeretném feldolgozni a XIX. század közepétől egészen napjainkig. Remélhetőleg magyarul és szlovákul is megjelenik majd. Azt szeretném, ha a könyvem hatására a szlovák kollégáim is rájönnének, az igazságtól nem kell félni.

Interjúnk apropóját az adja, hogy néhány nappal ezelőtt sor került Falath a múzeum ellen jogtalan elbocsátás miatt indított perének második tárgyalási napjára. A perrel korábban külön anyagban is foglalkoztunk, melyben Nagy Dávid, Falath jogi képviselője részletesen beszámolt az ügy jelenlegi állásáról.

nyitókép: Földházy Árpád

ma7.sk/Pomichal Krisztián

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!