ITT A PIROS, HOL A PIROS

Fapados gondolatok viccország politikájáról 2022. aug. 2.

Előre megfontolt, de nem aljas szándékkal tévedek az ingoványos talajra, melyet politikai elemzésnek neveznek, így hát hanyagoljuk az elemzés szót, inkább közös gondolkodásra hívom a kedves olvasót.

Van ez az ország, mely rövid, majd harmincéves történelme alatt több állampolgárát ölte meg (Remiáštól egészen Kuciakig), mint amennyi tót atyafit tett el láb alól az ezeréves elnyomás alatt a magyar hatalom, és ebbe már beleszámoltam a jogosan fellógatott Sík Jánost is.

Van ennek az országnak jelenleg egy kormánya, amelyet az alábbi pártok alkotják.

OĽANO, amelyet Igor Matovič vezet, aki olyan, mint egy darázs, zavaró, idegesítő és haszontalan, viszont folyamatos csípéseivel kitartóan uralja a politikai életteret. Koncepciót, szakmaiságot ne keressünk a viselkedésében, csak folyamatos, követhetetlen improvizációt. Mindezek ellenére a magyarok irányába voltak gesztusai, amitől érthető (?) módon meg is rettent a politikai képviseletünk (a közös listától a Csemadok támogatásáig).

SaS, vezetője a szlovák Bokros Lajos, azaz Richard Sulík, aki konkrétan tojik az emberekre, számára a politika egy unatkozó nagyvállalkozó pótcselekvése. Riškonak a lakosság sorsa sokadrangú, a liberális gazdaságpolitikája abból áll, hogy, ha nincs pénz, akkor el kell venni az emberektől, és akkor lesz. Az Államnak. Pont. Ami fontos, hogy 

Sulík két külügyes apródja Korčok és Klus, tőlük veszélyesebb, magyargyűlölőbb alakokat talán csak a Slota-féle SNS-ben lehetett találni, de azok bunkók voltak, ezek meg rafkós karrierdiplomaták, amolyan korabeli Beneš-klónok.

Egy a lényeg, ezek ketten nem a partnereink.

Sme rodina, vezetője Boris Kollár, akit két dolog érdekel, a pénz és a dugás. Ennyit is ér az egész párt.

Za ľudí, a négytagú kis csapat vezetője Veronika Remišová, aki azt sem tudja mi történik körülötte.

Aztán itt az ellenzék 

a Smer1 és Smer2 (Hlas) pártokkal, bár a Pellegrini-féle Hlas az a tipikus szajhapárt, amelyik az adott helyzetben lehet bármi: jobboldali, liberális, nemzeti, amit csak el tudunk képzelni.

A másik két „komoly” párt a Kotleba1 és az anti-Kotleba (Repulbika) alakulat, akik ugyebár 

fasiszták, de ez már annyira elhasználódott szitokszó a liberális média részéről, hogy az emberek számára lassan, de biztosan nem elrettentő.

Aztán vannak a kilépők, belépők, függetlenek, meg a bánat tudja, miféle tévelygők, akikre a jelenlegi kormányválság miatt mindenki vadászik.

El is érkeztünk nagy nehezen a lényeghez: 

nekünk, magyaroknak mi lenne a jelen helyzetben a legjobb. Rögtön szögezzük le, hogy az előrehozott választás semmiképpen sem, mert ebben a kondícióban 

a Szövetség számára az 5% megugrása nagyjából olyan lehetetlen feladat, mint a kerti törpének a rúdugrás. 

Egyszerűen nem áll még készen a párt egy parlamenti választása. Azt most itt ne elemezzük, hogy mikor fog készen állni, mert ebben több zavaró tényező is van (belső harcok, Bugár-Simon szervezkedés, kikacsingató ultraliberálisok, stb).

Szóval, hogy akkor a számunkra mi lenne a legmegfelelőbb állapot? Szerény véleményem szerint az, ha a kormányból eltakarodna az SaS, azaz Sulík meg a két apródja, és Matovičék vegyék igénybe pár „fasiszta” szavazatát, amikor kell. Mi ezt a helyzetet örömmel elviseljük, csak takarodjanak a külügyes magyarfóbiások a kormányból!

Lesz egy kis purparlé ez körül majd, de viccország mégsem egy erős és „veszélyes” Magyarország. 

Majd ha pár aggódó nyilatkozat meg cikk után elül a por, akkor ezek a szerencsétlenek végigbugdácsolhatják a hátralevő időszakot ebben a felállásban. 

Nem fog se Sargentini se Tavares jelentést írni a szlovákiai állapotokról, 

egyrészt mert az elkövetkező káoszban nem lesz már erre lehetőségük, másrészt meg az államelnök asszonytól kezdve a Napunk nevet viselő magyar liberális toalettpapír-pótló sajtótermékig mindenki abban reménykedik, hogy az elkövetkező választások olyan eredményt hoznak majd, amelynek lényege, hogy egy haladár paradicsom lesz Szlovákia, PS-Spolu, Hlas, meg hasolnló libsi pártok alkotta kormánnyal az élen.

Álmodj királylány! – szokták az ilyen vágyakra mondani a sarki kocsmákban, mert azért ebbe lesz még szava az istenadta népnek is, ha majd hamarosan a hidegben kell dideregnie.

Hogy velünk, magyarokkal mi lesz itt a Felvidéken, az csak a Jóisten tudja, de ideje lenne már elgondolkodni önmagunkon, úgy igazából, őszintén.

Papp Sándor

Nyitókép: ANC