ZSÍR

Fasiszta Barbie, avagy a matriarchátus dicsérete 2023. aug. 12.

Akinek van internet a telefonján vagy fent van a közösségi médiában, az nem tudott nem belefutni az új Barbie-filmbe valamilyen formában. Nehéz a filmhez nyúlni vagy beszélni róla, hiszen a közösségi média, az applikációk és úgy általában az egész közhangulat legalább annyit hozzátesz a témához, mint maga a kétórás film.

Az egyik oldalon ott van a film eszmei oldala, az üzenete, a másikon pedig maguk a színészek, a történet és a látvány, vagyis maga a mozi.

Kezdjük az eszmékkel. Azokkal a bizonyos eszmékkel. A Barbie konkrétan abba a csapdába esett, hogy már annyira politizálni, üzenni akar, hogy az egész terve visszaüt magára. 

Annyira PC, annyira woke, annyira libsi akar lenni, hogy végül pont egy olyan világot jelenít meg, amelyben a fehér férfiakat megsemmisítik, és létrehozzák a tökéletes nőuralmat.

Ami működésképtelen, hiába pompomokkal szurkolnak egymásnak és dicsérik halálra egymást a csajok. A gonosz patriarchátust akarja bemutatni a film, hogy mennyire rossz dolog, épp csak a Barbiek által megjelenített, férfiakat elnyomó barbiearchátust sikerült megvalósítani. A film fináléjában is csak annyit sikerül elérni, egy olyan feloldás, kompromisszum születik, hogy egy jelentéktelen bírói széket megkaphatják a férfiak is, mert a feketebőrű elnökasszony kegyesen megengedi.

A Barbielandben kialakult rendszer semmiben sem különbözik a feminista wokazonok fejében élő, a valóságban nem létező patriarchátustól, épp csak a nők nyomják el it a férfiakat. 

És ez még csak a jéghegy csúcsa, kapunk itt olyan kifejezéseket, mint a „fasiszta Barbie“, „fehér megmentő Barbie“ és a  személyes kedvencem, a „sztereotip Barbie“! Persze megmagyarázvan nincs semmi, csak kihangsúlyozva, hogy a célcsoport agyába mélyen belevésődjenek ezek a kifejezések. 

Annyira szeretném, hogyha a rendező vagy a stúdió valamelyik agyasa elmagyarázná, hogy ilyenkor mire is gondoltak pontosan! Az tök jó, hogy már van duci, tolószékes, Down-szindrómás, szőke, barna, vörös, ázsiai, spanyol, afrikai stb. és persze bármilyen szakmájú Barbie, de ez csak akkor működik, ha ugyanezt Kennek is megengedjük. Hiszen minden az egyensúlyról szól.

Ezért is furcsa, hogy a filmben csak a patriarchátus kifejezés hangzik el, a demokrácia, a matriarchátus, az egyenlőség nem.

Na de hagyjuk az eszméket és beszéljünk végre a filmről! Szóval adott két A-listás sztár, Margot Robbie és Ryan Gosling, akik hozták is tőlük elvárt szintet. Nem mondom, hogy Oscar-díjas teljesítményt nyújtottak, de Barbie pont olyan, mint egy elvarázsolt játékbaba, aki rácsodálkozik a világra, Ken pedig Ken, vagyis – hogy a filmből idézzek – kenném-vágnám. Szóval egy kimondottan irritáló figura. Ha ez volt a rendező Greta Gerwig célja a két karakterrel, gratulálok, sikerült hozni a figurát.

A készítők próbáltak nagyon ügyelni a szereplőválogatásnál a sokszínűségre, például a fekete elnökasszonnyal, de azért ha végigvesszük a fontosabb szerepeket, találunk két latinót meg egy kínai származású színészt, de azért a mérleg súlya még bőven a fehér rasszon van. Ejnye-bejnye Mattel!

A történet viszonylag kiszámítható, Barbie furcsa változásokat vesz észre magán, ezért elindul a valódi világba, természetesen Kennel az oldalán, hogy megkeresse a kislányt, aki játszik vele. Odakint aztán rájön, hogy a Barbiek nem váltották meg a világot, így a vele játszó anya-lánya párossal indulnak vissza Barbielandbe, hogy megmutassa nekik, milyen a tökéletes világ, amit a nők irányítanak.

Közben Ken felfedezi a patriarchátust, beelőzi őket, és mire megérkeznek a lányok, már egy teljesen új világgal szembesülnek: Kenlanddel.

Ekkor indul a Barbielandet megmentő küldetés, ami talán majd a való világnak is megváltást hoz.

Egy dolog volt, ami talán jobban idegesített, mint az ideológiai hézagok, mégpedig a Midgeről, a már nem gyártott, terhes babáról kialaktott kép, a személye elleni agresszív és ízléstelen élcelődés. A Will Ferrell által játszott Mattel vezérigazgató egy ponton ránéz Midgere, és megjegyzi: „Fújj, undorító! Nem véletlenül nem gyártjuk már!“

A szerencsétlen terhes baba többször is megjelenik a képernyőn, és olyankor is elhangzanak durva sértések az irányába, de ez a legvisszataszítóbb mind közül.

A történet szempontjából egyáltalán nem fontos a karakter, meg se szólal, csak azért van ott, hogy sértegessék, hogy viccet űzzenek belőle, hogy hogyan is néz ki terhesen.

Hát, kisgyermekes anyaként ezt azért kikérem magamnak! Barbie már bármi és bárki lehet, csak anya nem?!

Összességében nem jelenhetem ki, hogy rossz lenne a film. Ha képesek vagyunk túllépni az ideológia képzésnek is beillő liberális agendán, ami végig jelen van a vásznon, és tudunk nevetni a bénázó játékbabákon, akkor popcornnal elmegy egy unalmas nyári délutánon. Viszont abból a szempontból megnézésre tudom ajánlani, hogy a helyén tudjuk kezelni a közösségi médiából ránk ömlő tartalmat.

Hiszen ez egyáltalán nem az a cuki kis Barbie film, amire sokan számítottak, hanem egy jól felépített woke propagandafilm.

Nyitókép: Warner Bros.