LESZ, LESZ, LESZ

Hrubík Béla: Félmillió ok a szavazásra 2023. szept. 27.

Mi akik korábban születtünk egy kicsit, és még a bőrünkön érezhettük az egykori Szovjetunió lélekromboló, az emberi szabadságot kordában tartó és ellenőrző mindenhatóságát, nagy reményekkel és elvárásokkal éltük meg az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat.

Mára ezek a remények nemcsak elfogytak, hanem átfordultak egyfajta kétségekkel és kételyekkel teli mindennapokká.

Valahogy nincs szerencsénk az Uniókkal.

Az Európai Unió vezető tisztségviselői, akik évek óta tudatosan az USA érdekeit szolgálva, elárulták, eladósították, becsapták és kiszolgáltatták Európa polgárait, most a kontinens tönkretétele után, sorra jelentik be, hogy elhagyják a süllyedő hajót, és mint a patkányok, érezve a véget, menekülnek.

Magunkra hagynak minket abban a káoszban, amit a bevándorlás ösztönzésével, az európai gazdaságot tönkretevő oroszellenes szankciókkal, az esztelen és értelmetlen, Ukrajna területén zajló amerikai-orosz háború támogatásával, a százmilliárdnyi hitelfelvételekkel a jövő generációit adós rabszolgasorba taszításával teremtettek.

Sorra jelentik be, hogy a jövő évi EU-s parlamenti választásokon már nem indulnak. A mór megtette a kötelességét, a mór mehet.

Mielőtt azonban adománygyűjtő körutakat szerveznének a megsegítésükre, szögezzük le, nem kell majd a garast a fogukhoz verni egyiküknek sem öreg éveikre.

Mindenki kivette a maga részét, szeletét a ,,bőség kosarából”, ahogyan Petőfi fogalmazott.

Gaj Verdhosszant, volt belga miniszterelnök és jelenlegi fogtündér, olyan szállót rittyentett össze uniós pénzekből, hogy még az unokái is ebből fognak élni.

Ursula nincs már Leyyebb, a harmincmilliárdos, sms-ben megrendelt Pfizer-vakcinák után járó províziót, valószínűleg, a szintén e cégben dolgozó férjével és gyermekeivel fogja élvezni öreg napjaiban, valahol Amerikában, hacsak nem indul a NATO főtitkári posztért, ami nemcsak katasztrofális lenne, hanem a világ pusztulásához is vezetne.

Ez a globalista némber ugyanis az utolsó ukránig harcoltatni fogja Zselé banderista katonáit, újabb milliárdokat, és végeláthatatlan konvojokban Ukrajna felé vagonírozott fegyverszállítmányokat küldve az értelmetlen gyilkolás és öldöklés folytatására.

De megy, vagy inkább eltakarodik az a cseh Vera Jourová is, aki zsigerből gyűlöli a magyarokat és Magyarország konzervatív kormányát. Lelépése után, még hosszú évekig élvezi majd a többezres európai nyugdíjat.

Az ügynököket nem hagyja magára a szolgálat soha.

De távozik Frans Timmermans nevű kommunista ügynök is, aki Marx, Engels és Lenin áporodott szellemét hagyja maga után a neomarxista felfogású európai baloldali parlamenti klubjában.

Az alapos szellőztetés, távozásuk után, nem fog segíteni azon, hogy kik veszik át a helyüket. Mindegy is, mert akárki is lesz az, ugyanazt a politikát fogja folytatni, mint elődei, hacsak valamilyen csoda folytán nem lázadnak fel az európai népek, és nem takarítják ki ezt a mocskot a Brüsszeli palotából.

De ennek a valószínűsége annyi, mint a dunaszekcsői tamagocsi temetőben a feltámadásnak.

Ránk azonban most egy viszonylag egyszerűbb feladat vár. Szeptember végén, amikor még nyílnak a völgyben a kerti virágok, parlamenti választások várnak ránk.

A felvidéki magyar közösség legnagyobb pártja, az előd MKP, majd most (inkább jelenlegit írnék, mert a most szó irritálja már a szememet is) a Szövetség, 13 éve küzd azért, hogy elfoglalhassa az őt jogosan megillető helyét a Szlovák Parlamentben.

Hogy ez mostanáig nem sikerült, az csak azért van, mert a köztünk élő egoista és nagyravágyó Júdások, akik hitványságból már ledoktoráltak, az elmúlt közel másfél évtizedben mindig és újra az oszd meg és uralkodj, meg a szolgálatok támogatási elvének alapján gyengítik a közösségi érdekérvényesítés lehetőségét.

Sorsfordító napok előtt állunk. Ahogyan a plakátokon és a szórólapokon is hirdetjük: ,,Itt az idő, most vagy soha!” És ez nem csak olyan elszólás. A helyzet az, hogy az évek múlásával és a felvidéki magyarság (a Most-Híg 20234 képviselőjelöltje már a szót is rühelli) lélekszámának csökkenésével évről évre kisebb az esély, pont a megosztottságunk miatt arra, hogy bejussunk a szlovák legfelsőbb törvényhozásba.

Hiába vagyunk ott erős képviselettel az önkormányzatainkban, hiába harcolunk a minket megillető juttatásokért és támogatásokért a megyei közgyűlésekben, ha a legfontosabb helyen, ahol a törvények szintjén lehet garantálni és kiharcolni a minket megillető jogokat, nem vagyunk ott.

De nem csak mi tudjuk ezt, hanem a szolgálatok által fizetett, sakkban tartott, és felbérelt nemzetárulóink is, akik a Soros béren FOS (független-objektív sajtó) médiával egyetemben mossák a felvidéki magyarok agyát, rendületlenül.

Hazudnak reggel, délben meg este, mint egykoron és ma is a Gyucsány nevű tetves, nemzetellenes hazaáruló, hogy az esélyeket csökkentsék, de még így sem tudják elérni, hogy a megosztásra alapított pártocskáik elérjék a vakondtúrás szintjét.

Számukra ez a teljesítmény megalázóan kicsi, de előlünk pont annyi szavazatot vesznek el, amennyi a bejutáshoz szükséges lehet.

Történelmi árulások ezek, és ne legyünk naivak. Ha nem nevesítjük a választások után ezeket a hitvány senkiket, akik most már sorozatban árulják el a közösségüket, és nem rekesztjük, mellőzzük őket a társadalmi életünkben, akkor még évek múlva is itt tetveskednek majd a harminc ezüst kamatain.

Félmillió okunk van tehát a hétvégén az urnák elé járulni, hogy később ne kelljen másfajta urnák előtt, fejet lehajtva imádkoznunk.

Itt az idő. Felemelni a fejeket, magasra emelni a zászlónkat, megvédeni a gyermekeink jövőjét, nemet mondani a szülőföldünk cserbenhagyására.

Itt az idő mindenre. Most, vagy soha! Ne hagyjuk cserben a felvidéki magyar nemzetrészt.

Hajrá felvidéki magyarok. Akkor is!