AMMARHA!

Félretanított természet 2025. okt. 3.

A természettel, állat- és növényvilággal kapcsolatban van pár illúziója az embereknek, amit vagy a háziállatokat megfigyelve, vagy az iskolában rosszul, illetve egyáltalán nem tanulva visz tovább felnőtt életéig. Esetleg épp a vadállatok megismerése érdekében fenntartott állatkertek is sterilizálják az igazságot a kisebbek kedvéért.

És most nem olyan helyzetről beszélek, mint az anekdotában, hogy a Székely Áron bácsi meglátja a zsiráfot az állatkertben és kijelenti:

“Mán pedig ilyen állot nincs!”

Hanem olyan információkról van itt szó, amire még a mai világban is azt mondanák felnőtt és tanult emberek:

“Márpedig ilyet egy állat nem tud!”

Lesz itt furcsaság nem is kevés, de kezdjük most egy általánosabb dologgal, ami teljesen megfordítja az elképzelésünket az állatvilágról és az állatok táplálkozásához kötött legnagyobb illúzióról, amit a filmipar is készségesen tol a nézők képébe.

Kezdjük két kérdéssel

Mi jut eszünkbe akkor, ha azt halljuk “ragadozó, húsevő állat”? Oroszlán portyázik a szavannán, lesben álló vadállatok, amik arra várnak, hogy lecsapjanak a náluk gyengébb áldozatokra, azokat vérengző módon elejtve kizsigerelik, majd a maradékot hagyják a dögevőknek. Farkasok, amik kiszemelik maguknak a leendő kosztnak valót, talán szarvasborjút, elválasztják a csordától, majd szétszedik darabokra.

Vérengzés és halál. S mivel azt féltjük, ami a legfontosabb nekünk, ami az életünk, vagy szeretteink élete, mi emberek is félünk a ragadozóktól, és rémtörténeteket mesélünk róluk.

Mi jut eszünkbe a “zsákmány, prédaállat, növényevő” fogalmakról? Minden bizonnyal minden ágra, lengő fűszálra megrezzenő, rejtőzködve surranó kisállatok, vagy jámboran legelésző, csordába verődő, egymás biztonságát féltő, egyesek tán azt is hozzátennék, hogy nem mindig túl okos, de minden bizonnyal ártalmatlan jószágokat képzel el az olvasó.

Mint említettem, ezt az illúziót a film- és rajzfilm ipar is előszeretettel próbálja elhitetni velünk, civilizált és gondolkodó emberekkel.

Többek közt emiatt az illúzió miatt dobják fel saját hülyeségük miatt a talpukat a vadrezervátumok látogatói, vagy emiatt lehet sok sérülés az állatkertekben, amikor nem hallgatnak a gondozókra. Mert a gondozók tudják.

Tudják azt, amit most ajánlok mindenki figyelmébe: A ragadozónak vadásznia kell. Az azt jelenti, hogy gyorsabbnak és ügyesebbnek kell lennie a prédájuknál. Látni kell az előre néző szemeikkel a távolságot. Előbbi nem megy, ha az állat lesántul, utóbbi pedig, ha a fél szemére megvakul.

A legelésző növényevő “prédája viszont nem fut el. Persze nem olyan jó a tápértéke, de nem fut el. Legelni sántán is lehet, az erősebbek pedig megvédik a gyengéiket, gyógyulóikat, ha a csordáról van szó. Tehát nem halálos ítélet az ilyen sérülés.

Látjuk már az összefüggést?

A ragadozónak nagyobb kockázat megtámadni bármit, ami él és mozog, ha ugyanaz a fajta sérülés számukra beüti a szöget a koporsóba, ami a nagyobb testű, de még a kisebb prédaállatok esetében sem jelent nagy gondot. Emiatt a prédaállat sokkal agresszívebb viselkedést engedhet meg magának.

Hogy csak két példát említsek bizonyítékként:

Valamikor régen egy vegán ellenes portálon feltűnt egy összehasonlítás, amin a húsevő állatok, főleg nagymacskák, a maguk szálkás és izmos valójukban, igencsak egészségesebbnek tűnhetnek, mint a hordó alkatú nagytestű növényevők, mint az elefánt, az orrszarvú, vagy a nílusi víziló. Az ilyen kép alá odabiggyesztettem anonim azt a megjegyzést, hogy az a többmázsás víziló több áldozatot szedett, mint egy egész csapat oroszlán. Ehhez pedig sokszor elég volt annyi, hogy az adott állat éppen arra járjon. A vízilónak nem kell ok arra, hogy agresszív legyen.

A másik példa pedig az ugyancsak afrikai kafferbivaly. Az állat nem teketóriázik. Addig öklel, ameddig a vélt, vagy valós támadója mozog. A helyiek pedig állítják, hogy ha a pórul járt ragadozó, esetleg vadász, meg is menekül azzal, hogy felmászik egy fára, a bivaly türelmes. Neki van ennivalója, a ragadozónak viszont nincs. Vagy az ágak közt hal éhen, vagy megkockáztatja, hogy elrohan, amit a kafferbivaly nem fog megkönnyíteni.

A helyiek emiatt két alternatív nevet is adtak a “jámboran legelésző, hisz ez csak egy vad tehénkének”: Fekete halál, vagy Özvegycsináló.