CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Felszáll-e a békegalamb? 2023. febr. 27.

A napi hírek között olvasni és mögéjük látni, megfejteni azok üzeneteit manapság éppen olyan kihívás, mint a japán rejtjeles üzenetek kódfejése a II. világháborúban. Bár nem kell hozzá dekóder vagy kínai szerencsesütiben talált, ,,talaldkiaz” feliratú cetli, a józan ész mindenféleképpen szükségeltetik a megértéséhez.

Nemrégiben járt Magyarországon Vang Ji kínai államtanácsos, aki természetesen a hazai liberális sajtó szerint jó helyre jött, mert Magyarországon éppen olyan diktatúra van mint Kínában, és a két rendszer közötti tárgyalások nem más, mint Európa egységének és demokráciába vetett, de soha ki nem kelt, hitének teljes, az alapokig és még annál lejjebb is történő aláásása. Ahogyan Döglev Károly árnyékkormonyfő mondaná:

Felháborító, hogy az Orbán rohadt rendszerében még a gyerekeket megrontani sem lehet!

Magyarország ettől függetlenül, következetesen kiáll a béke és az azonnali tűzszünet megteremtése mellett a szomszédunkban folyó háborúban. Minden globalista vergődés ellenére, nem áll sem Ukrajna, sem Oroszország pártján, hanem a magyarok oldalán teszi le voksát, ezért természetesen minden háborús uszító és nyerészkedő hiéna szerint nem való az EU-ba. Bár a kínai kémléggömbök eregetése nem erősítette meg a bizalmat az USA és Kína között, azért a nagy pocsolyán túli amerikai sasok is csipás szemmel, messziről kóstolgatják a kínai diplomácia erőfeszítéseit, melyekkel a béke és a tűzszünet megteremtésére törekednek az orosz-ukrán háborúban, s mely minden ködösítés és a FOS (független objektív sajtó) dezinformációjának ellenére, koránt sem a gonosz birodalma, és a Szent föld között zajlik.

A képlet sokkal összetettebb mindkét oldalon. A héten Kínába utazik Alekszander Lukasenka fehérorosz diktátor is, ami csak erősíti a hazaáruló ellenség viaszpecséttel megbélyegzett vádiratát. Persze Lukasenka legalább valóban diktátor, még a szovjet kommunista éra visszamaradt élő dinoszau–Rusza. A hivatalos megfogalmazás szerint utazása céljának középpontjában a

„kereskedelmi, gazdasági, beruházási és humanitárius együttműködés fejlesztése, a közös nagyszabású projektek megvalósítása, a politikai szférában való kölcsönhatás, valamint a jelenlegi nemzetközi helyzet legégetőbb kihívásaira adott válaszok lesznek.”

Nos ez olyan kommunista ízű nyilatkozat… de látni kell mögötte amit szeretnénk. A politikai szféra kölcsönhatását. Magyarul, amilyen az adjon Isten, olyan, lesz a fogadj Isten! És ez elsősorban az Ukránoknak, és az USA-nak szól. Ami minket illet, egyelőre nem kell félnünk az Ipolyon felúszó kém békaemberektől. Amúgy is mostanság erősítettünk a gátvédereken, és attól még én is tartok, nem még az oroszok. Persze a magyarországi ellenség vergődése a diktatúráról, meg az EU elárulásáról egy-egy kínai állami hivatalnokkal való találkozás után, egy csapásra véget ért, miután az európai demokrácia, a szabadosság, mostoha testvériség és egyenlőtlenség minta országának, Franciaországnak az elnöke és farka, Emanuelle Marcon is bejelentette hogy hamarosan Kínába utazik.

Természetesen ez demokratikus látogatás lesz, nem diktátori vizit, mint a múlt heti, kínai államtanácsos magyarországi látogatása, mert azóta már kifehéredett és fejlődő demokratikus útra lépett Kína.

„Az a tény, hogy Kína vállalja a részvételt a béketeremtést célzó erőfeszítésekben, mindenképpen jó dolog”

– jelentette ki a francia elnök egy nappal azután, hogy Kína közzétett egy 12 pontos béketervet, amelyben tárgyalásokra és politikai megoldásra szólít fel. Nem nehéz felfedezni a kapcsolatot a ,,fehérjeorosz” diktátor, és Micron látogatása között. Ez utóbbi viszi azokat – a múlt héten Lengyelországban, a vörös szőnyegen is eltévedni látszó, sakkozó galamb módjára grasszáló, szellemekkel táncoló –Bidé elnök által lediktált és tollba mondott feltételeket Kínába, melyek remélhetőleg megteremtik a békét, vagy legalábbis az ukrán megadás feltételeinek körvonalát.

Persze addig még hagyják az ellenfeleket kifulladni, és feláldoznak a Sátán oltárán több ezer életet, akik ebben a nagyhatalmi sakkjátszmában a paraszt szerepét töltik be, és csak számhalmazok egy tervezett veszteségi listán, és akiket ólomfiguraként tologatnak a tankok mellett katonai terepasztalokon.

Lukasenka majd Putyinnal, Macron meg a kijevi kobolddal egyeztet majd ez után hamarosan, aki akarja, majd látja vagy hallja. Valami megindult, és ezt valószínűleg nem az a bátor, de merő vak bejelentés szülte, amit az ukrán elnök tett a háború kirobbanásának első, szomorú évfordulóján, hogy

,,Ukrajna 2023-ban megnyeri a háborút”.

Ennek a reális valószínűsége most nagyjából annyi, mint az éjszakai Napra szállásnak. Az ukrán elnök nemcsak a jövendölésből, hanem a varázsgömbből való olvasás Nostradamusi magaslatairól is tanúbizonyságot tett, amikor megjósolta Putyin közelgő vesztét is, ha már mindenáron úgy érezte, hogy nagyot kell mondania egy szippantás után..Elmondása szerint

,,el fog jönni az a pillanat, amikor Putyin rezsimjének törékenységét Oroszországban is megérzik. Akkor pedig az egyik ragadozót (Vlagyimir Putyint]) felfalja a többi ragadozó.“

Ha azonban ez lenne a béke eljövetelének feltétetele, hát üsse kő, de nem vennék rá mérget, hogy ez a történet visszafelé is elsülhet, amit viszont nem kívánok, mert az élő, istenített legendánál, csak a halott legenda veszélyesebb a világbékére. Álljanak itt a kárpátaljai magyarság élő lelkiismeretének, Dupka György barátomnak a szavai, amit a háború első évforduláján fogalmatoztt meg:

,,Tény és való, hiteles adatok nélkül is elmondhatjuk, hogy a háború okozta károk közül a legnagyobb vesztességnek az emberi életet tartom, a halál gyűrűjéből egyre több koporsó érkezik (már akinek megtalálták, azonosították a holttestét), egyre több férfi kerül a frontra, ahol farkasszemet néznek a kaszással. Naponta több száz ukrán katona sebesül- és hal meg a fronton, akik hősiesen kiállnak az ország függetlenségéért, közben sokasodnak a településeken a katonasírhelyek. A becslések szerint Kárpátaljának már közel 300 halottja van, ebből több mint húsz magyar származású. Az eddigi adatok szerint több ,mint 15 millió az Ukrajnát elhagyó menekültek száma. Szomorúan szembesülünk azzal is, hogy az egykor 150 ezer főnyi kárpátaljai magyarságból mintegy 35-ezren hagyták ott szülőföldjüket. Zöme az anyaországban talált menedéket. Átlagban véve minden magyar lakta településről is mintegy 30 százaléknyi honfitársam hiányzik, áthidalhatatlan űrt hagytak maguk után. Félő, hogy a háború elhúzódásával százezer alá csökkenhet a számuk. Képzett értelmiség nélkül maradnak a közösségek. Azt viszont sem Brüsszelben, sem Washingtonban nem akarják tudomásul venni, hogy a korábban megszerzett magyarság jogait erősen megnyirbálta a kijevi hatóság hatályos oktatási, nyelv- és a kisebbségi/nemzetiségi törvénye is. Így őrlődünk két malomkő között a rémisztő háború árnyékában. Közel száz éves bölcs barátomnak osztom a gondolatát: Földbe taposták Isten tízparancsolatát!“

A békegalamb tehát egyelőre a kalitkában marad. Még nem ültették el a fát sem, melynek zöld ágával a szájában kiröppenhet a világba a békét hozó madár. Imádkozzunk közösen, hogy mielőbb érjen véget a szenvedést okozó háború, és a józan ész győzedelmeskedjen. Mert a gyűl ölet, és csak a szer etet...