A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Szovetseg focuspointcut 60010001012439039276867x3141000115442705154419

Felvidéki emberkísérleteink végzetes kudarcai 2022. ápr. 26.

Wass Alberttel kezdem: „Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgyis nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hős, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért, bármiért, érted? Ez a nagy tömeg. Ez a nép.“

Most akkor innen folytassuk a felvidéki néppel megtörtént emberkísérletek elemzését. Valamikor a szlovákság időszámítása szerint, tehát Szlovákia előtt 4-ben, a felvidéki politikum túlnyomó többsége úgy érezte, hogy van a népünkben annyi kurázsi, hogy bátran neki lehet állni a saját sorsunk alakításába, ha már az újkor Moltov-Ribbentropp paktum kr. u. 1989-ben úgy döntött, hogy dőlhet a fal Berlinben.

Csak halkan jegyzem meg, hogy 89-ig a mindenféle módon elnyomott magyar kisebbség valahogy nem fogyott annyira drasztikusan Csehszlovákiában, és éppen erre a belső erőre lehetett építeni az újkori együttélés falait. Az akkori Gombaszög tízereire. Az akkori Gombaszögre!

Persze már akkor is akadtak szép számmal olyanok, akik a pozsonyi liberális szlovák értelmiség hátsó fertályának bélmelegében érezték jól magukat 

és erre még büszkék is voltak, de őket a nép túlnyomó része nem érdekelte, pedig mennyi mindent megtett akkor az Egyetlen Magyar Napilapunk, hogy elnyomja a nemzeti alapokon induló politikánkat a liberálisok sikere érdekében.

Wass Albert fenti sorai kíméletlenül időszerűek voltak akkor is, ugyanis a népet mindig is irányították, vezették, manipulálták a politikusok és a sajtó, csak az volt a kérdés, hogy milyen céllal, önös érdekből, vagy a nemzet érdekében.

Ezerszer leírták már, hogy hogyan porladt szét az elmúlt harminc évben a nemzeti politizálás, bár a kemény mag, amely, ha tetszik, ha nem, az bizony az MKP nemzeti szavazóbázisa, az „ultrák”, akik esőben, szélben a végsőkig kitartanak minden vereség után. 

A mi felvidéki, százezres „szurkolótáborunkra” nem kifejezetten jellemzőek az író fenti sorai, viszont a másik, kb. kétszázezres „nézőközönségre” (vagy inkább többre) annál inkább.

Ez a masszív néptömeg egészen más érték(?)rend és életvitel szerint éli mindennapjait, ők azok, akik a klasszikus zombifogyasztók és őket már a politika is csak TERMÉKKEL vagy SZTORIVAL tudja elérni és megfogni. Matovics zsigerileg elég hülye volt mindig is ahhoz, hogy hiteles legyen, amit csinált anno ellenzékiként Ficoékkal, majd pedig a választások előtt, de a nép ezt az őrült kamikadze stílust „bekajálta” szőröstül-bőröstül. 

Kollár se tagadta egy percig se, hogy kurafi, amikor a kampányvideójában tizenkét mézeskalács szívet rendelt Valentin napjára „Az én egyetlenemnek” felirattal. Megette neki a nép? Meg bizony! A cél szentesíti az eszközt. Pont.

És akkor hazaértünk, a célokhoz meg az eszközökhöz. 

Amikor a mi Mengelénk többedmagával elhintette a „vegyes embersaláta” koncepcióját, akár még azt is mondhattuk volna, hogy van benne ráció, hiszen a magasztos cél az volt, hogy azokat a néprétegeket is meg kell szólítani, akik már nem tudatos szavazók, hanem csupán fogyasztók. 

Nekik lett kitalálva és tálalva BB, mint termék. Cukin táncol gyetvai népviseletben, tele hibával beszél szlovákul, mint mi, közben meg jó magyar akar lenni a szlovákok között élve, mint mi, azaz minden fasza, dőlt is a szavazat. 

Csak, hát kellett egy egész évtized, hogy a nép is rájöjjön, megint csak átdobták a választót-fogyasztót a kerítésen, mint azt a bizonyosat, mert kiderült, hogy mégse annyira a nép gazdagítása volt a magasztos cél, és ezek után dobta Bélát Árpival és hagyta magát meghódítani Matovicstól, Kollártól, Ficotól. Ja, hogy miért nem Doditól? Emlékeztek még a köztársasági elnöki választás kínos visszalépésére?...

Akkor tehát mi legyen most, mert a népet, ezt az említett célcsoportot tökösségre, nemzeti öntudatra nevelni nem megy egyik napról a másikra, ugyanis ahhoz nagyon sok minden kell, de főleg idő, mondjuk akár három-négy választási időszak is, persze kormányon, világos célokkal és hiteles politikusokkal, lásd az anyaországi törekvéseket.

Ez a mi mostani csapatunk, hiába üti-vágja egymást a kétféle önkormányzati koncokért, meg majd a 3%-ért (igen, sajnos, majd a végén ez lesz a szalmaszál, a vigaszdíj, a 3%-os állami zsozsó), 

ma képtelen a nép nyelvét érteni, a nép nyelvén szólni. Annak a népnek a nyelvét, akinek amúgy fogalma sincs, hogy mi zajlik a Zaliancia koszos hátsó kínzókamráiban, meg nem is érdekli, mert nincs se olyan új, hiteles politikus, akire felkaphatná a fejét, se új termék, amit hajlandó lenne benyelni, se történet, amivel azonosulni tudna.

Ha azt a több mint kétszázezer szavazót meg akarja magának fogni ez az egyesült (a frászt egyesült, amúgy!) magyar párt, akkor az első tíz helyen a következő embereket vegye meg és indítsa a listáján:

  1. Végh Attila, MMA bajnok
  2. Rák Viki, színésznő
  3. Pálffy Zsigmond, hokista
  4. Peter Nagy, énekes
  5. Boráros Gábor, MMA harcos
  6. Valamilyen félszlovák, aki sokat szerepel a nyugati régióban
  7. Peter Lipa, jazzénekes
  8. Valamilyen félszlovák, aki sokat szerepel a közép régióban
  9. Ide valamilyen Markízás vagy JOJos valaki, aki egy kicsit még magyar is, meg „kicsi beszél magyar”
  10. Valamilyen félszlovák, aki sokat szerepel a keleti régióban
  11. Innen jöhetnek a politikusaink

Tudom, mindez baromság, mert egyrészt el sem tudják azt képzelni a hölgyeink, meg az uraink, hogy lejjebb legyenek, mint a tizedik hely, és meg kellene dolgozniuk a karikákért, másrészt meg jönne mindenki azzal, hogy ez már rosszabb ötlet, mint maga a Most-Híd volt. Viszont ez az első tíz név ott van a potenciális választó látószögében, és azért hoztam ezt a kirívó ötletet, hogy szemléltessem, hogyan állunk ma ennek a masszív népcsoportnak a hozzáállásával a közélethez. 

Ennek a rétegnek például Losoncon vagy Kassán nem mond semmit Sólymos vagy Mózes, hiába ragasztgatták ki magukat a rossz útjaink mellé, 

de ugyanúgy nem mond a nyugaton leledzőknek sem Furik vagy P.G. Adrianna, de írhattam volna más neveket is, meg ne sértődjenek a felsoroltak, inkább gondolkozzanak el!

Sajnos a Szövetség jelenlegi politikusai úgysem értik meg, hogy a céljaink,- amit persze kőkeményen meg kellett volna már régen fogalmaznunk, országos, regionális és helyi szinteken, - szóval, hogy a CÉLJAINK szentesítenek bármilyen ESZKÖZT, ha a felvidéki magyar nép megmentéséről, és gyarapodásáról van szó.

Viszont nem erről van szó, mert most se program, se sztori, se tökös, hiteles politikus csapat. 

Ezt tessék tudomásul venni. Bármennyire is tisztelek és szeretek jó párat közületek, ezt ki kell mondani. Vagy kitaláltok valamit, vagy menni fogtok a levesben, illetve mégse, hiszen a 3% pénze még ad némi tökmagra valót…de ha ez járna a fejetekben (amit én természetesen teljes mértékben kizárok), akkor az már nettó nemzetárulás!

Aztán majd kéretik nem üzengetni, hogy ne piszkítsunk a saját fészkünkbe… Dehogy piszkítunk! Már nem is fér oda, tele van. Veletek. Amúgy meg a népnek is tele van a töke veletek, ezért nem is figyel rátok, majd szavaz valamilyen szlovák termékre, vagy senkire. Bekapcsolja a tévét, és nézi a fentieket. Benneteket nem. Nincs miért, nem vagytok érdekesek. Ja, és az ilyen cikkeket se olvassa, mert magasról tojik rá, és talán ez is a mi közös szerencsénk, hogy nem is tudja mi zajlik „minálunk”…

Fogjátok már fel, hogy megölitek a felvidéki magyar népet a sorozatos katasztrofális eredménnyel végződő emberkísérleteitekkel! Ez halálos bűn!!!

Egy szigorúan magánvélemény, és ennek a cikknek nem az a célja, hogy keverjen, de leírom ide egy olyan politikus nevét, aki helytállna minden szinten. Rendet vágna a pártban, érti és beszéli a nép nyelvét magyarul és nagyon jól szlovákul, valamint tudná nyomni a szlovák médiában. Szakmailag rátermett és hiteles, kár, hogy az utóbbi időben keveset látni, hallani. Szóval…ahh, mégse írom le a nevet, ugyanis már rég fel kellett volna őt kérni erre a munkára, meg nem akarok én ilyen szinten beleavatkozni már a dolgokba. 

Tetszettem volna anno szavazást nyerni!

Papp Sándor

Nyitókép: orszagut.com