7832

Ferenc pápa: Mária segítsen minket, hogy otthont teremtsünk Istennel, egymás között és körülöttünk 2024. márc. 4.

Jézus nem fogadja el azt, ami akadályt állít Isten és ember, testvér és testvér közé, mivel azért jött, hogy elhozza a szeretetközösséget, hogy elhozza az irgalmat, vagyis a megbocsátást és a közelséget – fejtette ki tanításában Ferenc pápa nagyböjt harmadik vasárnapján.

A Szentatya azt az evangéliumi szakaszt elemezte, amelyben Jézus Kiűzi a kereskedőket a jeruzsálemi temploból. Hozzáfűzte, környezetünkben tegyük meg az első lépést, hogy áttörjük a csend falait és a távolságok űrjét

A vasárnapi evangéliumi szakasz kemény jelenetet tár elénk: Jézus kiűzi a kereskedőket a templomból (vö. Jn 2,13–25), eltávolítja az árusokat, fölforgatja a pénzváltók asztalait, és mindenkit így figyelmeztet: „Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” – kezdte beszédét Ferenc pápa, majd az otthon és a piac közötti ellentétet elemezve megállapította, hogy valójában arról a két különböző módról van szó, ahogy mi az Úr elé helyezzük magunkat.

A piacnak használt templomban ahhoz, hogy rendben legyen az Istennel való kapcsolat, elég volt egy bárányt venni, kifizetni és elfogyasztani az oltár parazsán. Vásárolni, fizetni, elfogyasztani, majd mindenki hazament – foglalta össze a Szentatya, majd arra mutatott rá, hogy abban a templomban, amelyet otthonként értelmezünk, ennek az ellenkezője történik.

Azért megyünk a templomba, hogy találkozzunk az Úrral, hogy egységben legyünk vele és egységben legyünk testvéreinkkel, hogy megosszuk örömeinket és bánatainkat. Vagyis a piacon az ár a fontos, otthon viszont nem számolgatunk; a piacon mindenki saját érdekeit keresi, az otthon ingyen ad. És Jézus ma kemény szavakat használ, mert nem fogadja el, hogy a templom-piac helyettesítse a templom-otthont, nem fogadja el, hogy az Istennel való kapcsolat távoli és kereskedelmi jellegű legyen, nem pedig közeli és bizalommal teli, hogy az árusító pultok átvegyék a családi asztal helyét, hogy az árak helyettesítsék az öleléseket és a pénzérmék átvegyék a simogatások helyét. És Jézus miért nem fogadja mindezt el? – tette fel a kérdést a pápa.

Válaszában rámutatott, hogy azért nem, mert ez akadályt állít Isten és ember, testvér és testvér közé, miközben Krisztus azért jött, hogy elhozza a szeretetközösséget, hogy elhozza az irgalmat, vagyis a megbocsátást és hogy elhozza a közelséget. A Szentatya kiemelte, mi is arra kaptunk ma meghívást nagyböjti utunkon, hogy saját magunkban és körülöttünk több otthont és kevesebb piacot teremtsünk.

Mindenekelőtt az Istennel való kapcsolatunkban: sokat imádkozva, mint a gyermekek, akik fáradhatatlanul és bizalommal telve kopogtatnak az Atya ajtaján, nem úgy, mint a kapzsi és gyanakvó kereskedők. Tehát mindenekelőtt imádkozva. Azután pedig a testvériség terjesztésével. Olyan sok testvériségre van szükség! – hangsúlyozta Ferenc pápa, utalva arra a kínos, elszigetelt, néha kifejezetten ellenséges csendre, amellyel olyan sok helyen találkozunk környezetünkben. Beszéde zárásaként arra biztatott, hogy tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: először is, milyen az én imádságom?

Valaminek az ára, amit meg kell fizetni, vagy a bizalommal való ráhagyatkozás pillanata, amikor nem nézek az órámra? És milyenek a kapcsolataim másokkal? Képes vagyok-e adni anélkül, hogy viszonzást várnék? Meg tudom-e tenni az első lépést, hogy áttörjem a csend falait és a távolságok űrjét? Ezeket a kérdéseket kell feltennünk magunknak – összegezte a Szentatya, majd a Szűzanyához intézett fohászával zárta beszédét a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt:

Mária segítsen minket, hogy otthont teremtsünk Istennel, egymás között és körülöttünk.