CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Fico, a békeharcos és az üzletember 2025. okt. 29.

Robert Fico ismét a „békepárti” vezér szerepében tetszeleg: a miniszterelnök legújabb bejelentése szerint Szlovákia „egy centet sem ad” Ukrajna katonai kiadásainak finanszírozására. A kormányfő rendkívüli ülést is kezdeményez a parlamentben, hogy Szlovákia ne vállaljon semmilyen pénzügyi kötelezettséget Kijev felé a 2026–2027-es években.

A retorika ismerős: Fico szereti magát úgy bemutatni, mint aki a háború ellen küzd, és megvédi Szlovákiát attól, hogy „idegen érdekekért” harcoljon. Csakhogy a tények makacs dolgok – és a számok nem mindig igazolják a békeharcos pózt.

Amíg a miniszterelnök kamerák előtt hangoztatja, hogy „nem adunk semmit Ukrajnának”, a gyakorlatban 

Szlovákia az elmúlt években több mint 700 millió euró értékben juttatott katonai felszerelést Kijevnek.

A Szlovák Költségvetési Ellenőrző Hivatal jelentése szerint csak 2022 és 2023 között 13 kormányhatározat engedélyezett összesen 666 millió eurónyi fegyveradományt. Ezek között volt az S-300-as légvédelmi rendszer (69 millió euró), MiG-29 vadászgépek, valamint KUB légvédelmi indítórendszerek is. Jó, jó, ezek még nagyrészt az előző kormány(ok) manőverei – horkanhatna fel minden Fico-rajongó, de van a dolognak némi pikantériája, ahogy azt majd látni foguk.

A hivatalos kimutatások szerint Szlovákia 13 segélycsomagot küldött Ukrajnának, amelyek összértéke 671 millió euró volt. A Kiel Gazdasági Intézet becslése még ennél is magasabbra, 720 millió euróra teszi a teljes katonai támogatást.

Amikor Fico 2023 októberében visszatért a hatalomba, első intézkedései között volt a katonai segélyek „leállítása”. Az állami raktárakból valóban nem indult több szállítmány, viszont a fegyveripari cégek és kereskedelmi exportőrök továbbra is szállítanak.

Az Eurostat szerint 

2022 februárjától 2024 nyaráig 478 millió eurónyi katonai anyag érkezett Ukrajnába Szlovákiából – nagyrészt magánvállalatokon keresztül. 

Vagyis miközben Fico a nyilvánosság előtt háborúellenes szlogeneket hangoztat, a gyakorlatban az ország fegyveripara köszöni szépen, pörög tovább. Nem is tehet mást, hiszen Fico korábbi belügyminisztere, jelenlegi hadügyminisztere és szívbéli kebelbarátja, Robert Kaliňák kiterjedt hadipari érdekeltségekre tett szert az elmúlt években, és tudjuk jól, a biznisz az biznisz, tökre nem számít, miből jön a pénz.

Fico tehát most azzal kampányol, hogy Szlovákia ne vállaljon kötelezettséget Ukrajna támogatására, ám a valóság inkább gazdasági pragmatizmusra emlékeztet, mintsem pacifizmusra.

A kormányfő nem akar új segélycsomagokat aláírni, de a már futó üzletek és exportok zavartalanul folytatódnak – épp úgy, mint az előző ciklusokban.

A retorika és a gyakorlat közötti különbség látványos: a nyilvánosság felé Fico „a háborúval szembeszálló államférfi”, a háttérben viszont a szlovák hadiipar csendben tovább dolgozik Ukrajna megrendelésein.

Amiből pedig csak csurran-cseppen a már említett Kaliňákon kívül másnak is.

A szlovák miniszterelnök tehát most ismét hangzatos bejelentésekkel próbálja bizonyítani, hogy ő a „nép hangja” Brüsszellel és Kijevvel szemben. Csakhogy ha a számokat nézzük, 

Szlovákia a háború kitörése óta nem a semlegesség, hanem inkább a „jó üzlet” politikáját folytatta.

És bár Fico most azt mondja, hogy „egy centet sem adunk”, az ország már jóval többet adott, és csepegtat azóta is az ukránoknak. Ami tekintve, hogy az egyik legbefolyásosabb minisztere, egyben legközelebbi munkatársa gazdasági érdekeltségébe tartozó üzlet, az ügy messz több, mint visszás.