AMMARHA!

Fico és az ellenzék végleg kettészakítja az országot? 2026. máj. 27.

Megnyílt a politikai vágóhíd, a szlovák parlament új házirendje a várt megnyugvás helyett azonnal háborút robbantott ki. 

Tibor Gašpar parlamenti alelnök és Ondrej Dostál ellenzéki képviselő tévés vitájában pattanásig feszültek az indulatok, repkedtek a kemény vádak, előkerült egy hírhedt zakó, maffiózóvádak, bosszúért kiáltó büntetőfeljelentések és persze a politikai kettős mérce, miközben a két politikus szinte egymás torkának ugrott a kamerák előtt, bebizonyítva, hogy Szlovákia gőzerővel lép rá a magyarországi mintára épülő politikai pályára, ahol a felek tudatosan polarizálják a közösséget, és az indulatok elszabadításával vernek mély éket az emberek közé. 

A botrány tüzét valójában Alojz Hlina gyújtotta meg, aki nem mindennapi szerelésben pávázott be az ülésterembe, hiszen a zakójára a „Smer, Maffia, Nem kérjük” feliratot tűzte ki. Gašpar ülésvezetőként ezt azonnal a házirend durva megsértéseként és a kormánypárt elleni primitív támadásként értékelte, majd kijelentette, hogy ha ezt a precedenst szó nélkül eltűri, holnap a képviselők még vulgárisabb trágárságokkal a ruhájukon fognak bevonulni, így Hlinát a figyelmeztetések után elsőként tiltotta ki az ülésteremből az új jogszabályok alapján.

Dostál azonban azonnal a védelmébe vette párttársát, és azzal érvelt, hogy a felirat csupán egy ártatlan, metaforikus szójáték volt, miszerint nem akarnak a maffia felé irányulni, a kitiltást pedig törvénytelen és durva cenzúrának nevezte, bár a politikai színjátékot még a műsorvezető sem bírta cérnával, aki nyíltan beolvasott Dostálnak, megkérdőjelezve ezt a gyermeteg magyarázatot.

A vita a stúdióban is gyorsan eldurvult, amikor Dostál kerek perec maffiatörvénynek nevezte a koalíció Büntető törvénykönyv-módosítását, amely szerinte kizárólag a bűnözőknek kedvez, amire Gašpar azonnal visszavágott, felemlegetve a Progresszív Szlovákia képviselőinek stílusát, akik rendszeresen belefojtották a szót, amikor az ő kampányukat merte kritizálni, így szerinte az ellenzék részéről ez nem más, mint puszta kettős mérce. 

A hangulat akkor vált igazán fojtogatóvá, amikor Dostál előhúzta a politikai aduászt, és Gašpar azonnali leváltását követelte a parlamenti alelnöki posztról, mivel a Kuciak-gyilkosság egyik elítélt tanúja, Andruskó legutóbb a bíróságon kiejtette a nevét, Dostál szerint ugyanis egy korrupcióval és szervezett bűnözéssel vádolt embernek politikai kultúrából fakadóan nincs helye a parlament vezetésében, és példaként Martin Glváč múltbéli lemondását hozta fel, aki a Kočner-üzenetek után önként vette a kalapját.

Gašpar arca meg sem rezdült a vádak hallatán, és azonnali ellentámadásba lendült, közölte, hogy büntetőfeljelentést tesz rágalmazás és hamis tanúzás miatt a tanú ellen, akit egyszerűen egy hiteltelen gyilkosnak nevezett, az ellene folyó eljárást pedig koholt, politikailag motivált bosszúnak bélyegezte, majd az ellenzék fejére olvasta Daniel Lipšic ügyét is, emlékeztetve őket, hogy miatta még törvényt is módosítottak, hogy egy elítélt emberből speciális ügyészt faragjanak, miközben odaszúrt egyet, hogy az egész ellene folyó hajtóvadászat csak egy füstbomba, amivel az ellenzék a Šimečka-klán zűrös és gyanús pénzügyi botrányait próbálja eltakarni a nyilvánosság elől.

Bár a csörte nagyrészt egymás sárba tiprásáról szólt, egy ponton meglepő módon mégis egyetértés mutatkozott, ugyanis Gašpar elismerte, hogy az új házirend nem tökéletes, és a gyakorlatban derülnek ki az alkalmazási hibák, ezért bejelentette egy munkacsoport létrehozását, amelybe az ellenzéket is meghívja, hogy közösen javítsák ki a technikai bakikat, például a parlamenti viták összevonásának vitatott szabályait.

Dostál persze itt sem hagyta annyiban, és azzal vádolta a koalíciós ülésvezetőket, hogy pártatlan bíró helyett politikai komisszárként viselkednek, akik állandóan félbeszakítják az ellenzéki felszólalókat, de Gašpar azzal védekezett, hogy ő csak akkor vágta el a szót, amikor a képviselők teljesen eltértek a tárgyalt témától.

Ez a parlamenti cirkusz azonban sokkal mélyebb társadalmi drámát vetít előre, hiszen a szemünk előtt körvonalazódik a végső töréspont a szavazóknál: a kibékíthetetlen lövészárkok már készen állnak a fanatikus, mindent elnéző Fico-szavazó és támogató tábor, valamint a Robert Ficot minden áron leváltani kívánó polgárok között. 

A politikai adok-kapok végül talán döntetlennel zárult, de egy dolog teljesen világossá vált, mégpedig az, hogy a szlovák parlamentben a béke még nagyon messze van, és az új szabályok eddig csak még kezelhetetlenebbé tették az indulatokat a puskaporos hordón ülő országban.