ILLIBERÁLIS

Fico és Danko harcai 2024. szept. 11.

A napokban meghallgattam két hosszabb interjút a szlovák közmédiában, illetve az állami hírügynökség portálján. Az egyiket Ficoval készítették, a másikat pedig Dankoval, és olyan érzésem volt/van, hogy ez a kormány is kábé olyan, mint a Magyar Szövetség.

Valójában egy gyűjtőkormány, ahol, igaz többségben vannak a nemzeti, szuverenitásta, konzervatív erők, de a Hlas egy része bizony inkább a liberálisok, progresszívek felé húz.

Az említett két ember, akit mi, orbánista magyarok ideológiai síkon a partnerünknek, a politikai barátunknak tekinthetünk, vívja a saját (talán nem teljesen szélmalom) harcát a politikai, közéleti, kulturális és sajtóbeli liberális, progresszív fősodorral.

Egy olyan harcot, amelyben egyelőre úgy tűnik, hogy nem ők állnak nyerésre, illetve csak részben.

Fico például elmondta, hogy százszázalékosan egyetért Szijjártó minden mondatával az ukrán kőolaj- és gázválság kapcsán, de hogy Szlovákia azért nem mer megütni olyan éles hangot Brüsszellel szemben, mert nem akar annyira konfrontálódni, mint Magyarország.

Nem mondta ki, de az én meglátásom szerint azért nem, mert vélhetően a kormányon belül is működnek bizonyos liberális fékek a külpolitikát tekintve. Itt elsődlegesen az uniós biztosukra és köreire, illetve Kalira gondolok, aki a fegyverbizniszt viszi, és nem igazán szeretne ellenségeket szerezni magának a globalista oldalon.

A másik dolog, hogy pénzügyileg sem áll túl jól az ország. Konszolidálni kell a költségvetést. Meg kell spórolni minimum két milliárd eurót. Ami, Fico szerint, az előző kormányok (Ódort többször is megnevezte) sáfárkodásának köszönhető.

A DPH (ÁFA) lehetséges megemelését fejtegette Fico bizonyos, ritkábban vásárolt, például műszaki cikkekre, meg azt a lehetőséget is felvetette, hogy meg lehetne méginkább sarcolni a bankokat és más multikat, de az emberek szociális juttatásaihoz nem igazán szeretne hozzányúlni.

Ez akár jó iránynak is mondható, sőt, talán a kevesebb munkaszüneti napot is elviselné valahogy a nép, de az így is viszonylag alacsony minimál- és kisösszegű nyugdíjakhoz szerintem sem lenne célszerű (és etikus) hozzányúlni.

És az élelmiszer árakat sem igazán szeretné Fico, ha még inkább emelkednének, hogy a szegények életszínvonala méginkább csökkenjen.

Danko pedig, mivel már régóta húzódik a házelnöki posztért vívott csata, elmondta ebben az interjúban is, hogy mi csípi a szemét az ügy kapcsán. Ahogy azt is nyilvánvalóvá tette, hogy ő meg fogja vívni a saját harcát a liberálisokkal.

Tűzön vízen át. Akár a kormányon belül is. Meg is nevezte konkrétan például Drucker minisztériumát, ahol egy Bútora nevű úriember kavarjatja a kavarni valót, aki bizony hű katonája a Šimečka-féle civil (álcivil?) lobbiseregnek.

Danko kimondta világosan azt is, hogy attól a párttól, amelyik nem nyerte meg a választást, csak második lett, nem igazán tisztességes, hogy ha ugyanannyi minisztériuma van, mint a
választást megnyert pártnak, ráadásul a három legfelsőbb közjogi posztból kettőt magának követel.

És még egy fontos szempontra rávilágított az SNS elnöke. Mégpedig arra, hogyha Danko lenne végül mégis a házelnök, ha a SNS belemenne a felvetődött bartrer-ügyletbe, azaz ha a Hlas kapna cserébe a nemzetiektől még plusz egy minisztériumot, akkor már eggyel több tárcájuk lenne, mint a Smernek. Ezáltal pedig a kormányban is többséget szereznének!

Ezt pedig Danko semmiféleképpen nem szeretné. Hiszen jelenleg kifejezetten jó viszonyt ápol Ficoval. Ki is emelte, hogy mennyire örül annak és mennyire nagyra értékeli azt, hogy a kormányfő mellé állt ebben a fura és jócskán elhúzódó házelnöki csatában, és azt szeretné, ha ő (Danko) lenne végül a Parlament elnöke. Mert szerinte az úgy dukál. Hogy a három kormanypárt elnöke a három legmagasabb szintű állami vezető.

Dúl tehát a kemény ideológiai és kultúrharc nemcsak a társadalomban, a politikai paletta egészét tekintve, de a kormányon belül is.

Közben a Hlas mintha megenyhülni látszana. A Šimečka-féle leváltást tekintve megemberekte magát és azt adta hírül tegnap, hogy megszavazza holnap a liberális pártvezér leváltását a t. ház alelnöki posztjáról a nepotizmusra hajazó dotációs botránya miatt.

Legalábbis Šutaj-Eštokék ezt nyilatkozták tegnap.

Aztán holnap meg egy új nap jön el, ki tudja addig mi lesz. De, nyilván, a puding próbája mindig az evés.

(Nyitókép: Marko Erd)