ZSÍR

„Figyeljék a kezemet, mert csalok!” – 115 éve született Rodolfo 2026. máj. 17.

115 évvel ezelőtt született Rodolfo, polgári nevén Gács Rezső, a bűvészet magyar fejedelme. Egy olyan korszakban vált világhírűvé, amikor a varázslat még nem a digitális effektekről, hanem a kézügyességről és a személyes varázsról szólt.

1911. május 16-án látta meg a napvilágot Budapesten, Gross Rezső néven. Édesapja, Grosz Ignác nyomdászból lett egy helyi pálinkamérés tulajdonosa, édesanyja, Wolf Katalin volt. A kisfiú sorsa akkor dőlt el, amikor inasnak állt a Gál úridivat-üzletbe.

A legenda szerint a történet fordulópontját egy fuldokló kínai gyöngyárus jelentette. A siheder Rezső kimentette az árust a Dunából, aki hálából egyetlen bűvésztrükköt tanított neki. Amikor a fiú másnap a Mátyás téren bemutatta a mutatványt barátainak, a nézelődők között ott állt Ódry Zuárd, a kor ünnepelt színészének, Ódry Árpádnak a testvére. Az Amatőr Mágusok Egyesületének elnöke azonnal felismerte a tehetséget, és pártfogásába vette a fiút.

Ódry évekig ingyen tanította mentoráltját, majd 1929-ben az ő javaslatára vette fel a Rodolfo művésznevet. Pályafutása innentől meredeken ívelt felfelé. 

Fellépett a korszak legfényesebb mulatóiban, mint a Moulin Rouge vagy az Arizóna. Tagja lett a Magyar Artista Egyesületnek is.

Rodolfo nem hitt a véletlenben, csak a gyakorlásban. Egy nagy állótükör előtt tökéletesítette mozdulatait. Pályája kezdetén napi 8, de még nyugdíjasként is napi 4 órát gyakorolt. Repertoárja körülbelül ötezer trükkből állt, amelyek közül sokat ő maga fejlesztett ki.

Legendás számai közé tartozott, a zsilettevés, ujjlevágás, a nézők értékeinek (óra, nyakkendő, nadrágtartó) észrevétlen elcsenése, a kártya- és gyűszűtrükkök, melyek kellékeit mindig a zsebében hordta.

A csillogó színpadi élet mögött kiegyensúlyozott családi háttér állt. 1935-ben vette feleségül Nádor Olga könyvelőt, akivel 52 éven át, egészen a művész haláláig tartó példás házasságban éltek. Lánya, Gálvölgyi Judit (Gálvölgyi János felesége) vitte tovább a családi emlékezetet.

Nyitókép: nemzetiarchivum.hu