AMMARHA!

Filiszteusok és giliszteusok kora 2023. márc. 28.

Az amerikai demokráciaexport – mely általában tavasszal kel ki a világban és arról ismerni meg, hogy a téli álmukat alvó zombik az első napsugárra kikelnek és öntudatra ébrednek – újra beindult. Az arab tavaszok után, mely nem virágba, de lángba borított sok országot, itt a zsidó tavasz. Ha van ország a világon, ahol ezt legkevésbé várná az ember, akkor ez az USA által fenntartott és minden eszközzel és módon támogatott fiók ország, Izrael.

Aligha hinnénk, hogy a mélyen hívő ortodox zsidók által, a nagy szent Siratófalba pakolt üzenetekből válogatta ki a CIA azt a kívánságlistát, melynek alapján Mózes keleti impériumát, a saját képére akarja formálni. Mi is lehetne más a hetek óta tartó tüntetéssorozatok kiváltó oka, mint az igazságügy reformja melynek meg van az első kormánybeli áldozata is Joáv Galant védelmi miniszter személyében, akit a tervezett reform kritikája miatt menesztettek, de úgy is mondhatnánk, hogy páros lábbal rúgták ki.

Tudvalévő, hogy Netanjahu nem ápol különösebben jó kapcsolatokat Álmos Dzsó jelenlegi amerikai elnökkel, talán úgy is mondhatnánk, hogy utálják egymást, tudva lévő, hogy jó kapcsolatokat ápolt Trump elnökkel, aki 2019-ben elismerte a Golán-fennsíkot Izrael jogos területeként, amelyet még az ENSZ sem ismer el Izraeliként.

Az igazságnak az a variálása borzolja tehát a kedélyeket tengeren innen és túl, amely az amerikaiak számára népirtó történelmük során mindig is olyan fontos volt, mint az éhes oroszlánnak az, hogy a reggelire, már bérmálkozott szerzetes, vagy éppen kövér ateista legyen. A teljesen független FOS (független objektív sajtó) természetesen kiemeli, hogy Netanjahu Orbán Viktor szövetségese. Az igazságkeresésnek eme gyönyörű mediális példája azonban már nem szúrja ki az amúgy is igazságvakságban szenvedő szemüket például a franciaországi nyugdíjreformmal kapcsolatban meghozott macroni intézkedések kapcsán, amivel minden rendben van, hiszen Marcon az ő kutyájuk kölyke.

Maradjunk annyiban, hagy az új, dollárháttérrel kituningolt új-filiszteusok földjére nem a pádári fennsíkon, Simon Zsolt által mélyszántásban kifordított történelmi gondolatokat sodorta a frissen jött nyugati, orkánszerű szél.

Sokkal inkább Netanjahu jobboldali kormányfő kerülhetett valakinek a levesébe, darált bogárliszt helyett. Mert fölöttébb érdekes, hogy egy olyan nép igazságérzete, amely a Golán-fennsíkot önkényesen annektálta, vagy a palesztinok jogait két lábbal tiporja és területeit igaztalanul bitorolja, most hirtelen öntudatára ébred és az igazságügyi reformok miatt, halált megvető, sőt elvető bátorsággal, küzd a vélt igazáért, feldúlva, az amúgy is ingatag politikai talajon egyensúlyozó, és hajózó ország biztonságát az arab óceán közepén.

Természetesen egyáltalán nem gondoljuk, hogy ezeknek a lázadásoknak, vagy ezek külföldi támogatásának, vagy az USA hallgatólagos jóváhagyása mellett, bármi köze lehetne talán ahhoz is, hogy Izrael határozottan elutasítja Zselé elnök - félfasiszta vagy tán egészen az - rendszerének kérését, izraeli légvédelmi rendszerek és egyéb fegyverek azonnali átadására a zsidó szolidaritás jegyében Ukrajnának.

Mi ezt nem hisszük, és ez jutna talán legutoljára az eszünkbe, azok után, hogy már a helyi, önkéntes tűzoltószervezetek gyűlésére is élőben bejelentkezik Z elnök, hogy további támogatást kérjen országa hősies küzdelméhez, mely ugyan békét nem, de fegyvereket annál inkább kíván.

A mögötte álló háttérhatalom szisztematikusan teszi dolgát, és számolja fel a világban mindenhol, ahol csak lehet, a patrióta, jobboldali kormányokat, aminek következtében véletlenül mindig olyan, új politikai elit kerül hatalomra, akik hűségesküt tesznek Amerikának, és első útjuk Kijevbe vezet.

Ezek az új filiszteusok, de nyugodtan hívhatjuk őket giliszteusoknak is, mert mozgásukban nagyban hasonlítanak a szellemi képességeiket kölcsönző,

a termőföldben egyébként hasznos tevékenységet végző gyűrűsférgek törzséhez tartozó, gerinctelen fajhoz. Erősen csodálkoznánk azon, ha az igazsághoz, és az igazságossághoz vezető göröngyös utat a Közel-keleten, éppen az izraeli polgárok járnák ki, ám ne feledjük, ez a csodák földje. Persze csak azoknak, akik még hisznek a csodákban.