Folytatódik a Matovič Cirkusz előadása: mindenki menjen Kijevbe megünnepelni a győzelem napját 2025. máj. 5.

Igor Matovič a maga nemében roppant szórakoztató figura, ám a jókedvünket beárnyékolja, hogy a produkciójának mi, az ország lakosai isszuk meg a levét. Ha nyugaton tenné a dolgát, talán még drukkolnánk is neki, ám így, hogy a mi bőrünkre játszik, valahogy nem olyan vicces a helyzet.

Drága Igorunk megint előállt egy csak rá jellemző őrültséggel. A miniszterelnökként és pénzügyminiszterként, meg úgy en bloc politikusként is bukott ellenzéki aktivista legújabb agymenése nem kevesebb, mint hogy csokorba fogja a szlovák politikai spektrum ellenzékét, hogy egy közös dzsembori keretén belül Kijevbe utazzanak, hogy a Zelenszkij-rezsimmel hopakot járva közösen ünnepeljék meg a második világháború befejését, amit ugyebár Moszkvában ünnepelnek egy nappal korábban, a győzelem napját.

Ahogy az elmúlt nyolcvan évben mindig, úgy most is Moszkva az egyik házigazdája – a háborúban győztes Szovjetunió jogutódjaként – az ünnepségnek, amire a múltban a világ számos pontjáról érkeztek politikusok, ám

a negyedik éve tartó háborúban ez már sikk dolog, még Orbán Viktor sem vesz részt az ünnepségen, bezzeg Fico elvtárs nem hagyja ki a jó kis mulatságot. 

Legalábbis Matovič fejében így néz ki a dolog. Az már persze nem jut az eszébe, hogy a tőle megszokott populista lózungokon túl is van élet. Hogy esetleg Fico olyna pozícióba próbál kerülni, ami majd a háború remélhetőleg mielőbbi befejezése utáni helyzetben jobb tárgyalási pozícióba juttatja majd az országot. Hogy az Európai Unió eszetlen szankciós politikája miatt, amit nem mellesleg a mostani ellenzék is egy emberként támogatott (kivéve a Republikát), rég látott inflációt és gazdasági nehézségeket okozott, amelyeket pár józan hangú nyilatkozattal, tárgyalással a visszájára lehetne fordítani. Hogy a kisember létbe Dzsurindáék által belekényszerített szlovák diplomáciának esetleg (hangsúlyozom, ESETLEG) lehet némi mozgástere.

Mert bizony fordult a kocka: Kijev számára egyre ketyeg az óra, itt már nem az a kérdés, hogy veszít-e vagy nyer, az valójában sohasem volt kérdés, hanem az, hogy mikor egyezik meg Donald Trump és Vlagyimir Putyin Ukrajna vereségének részleteiről. 

De mindez nem számít, most licitverseny van az ellenzéki térfélen, ki tud nagyobbat lódítani mondani, ki tud több embert az utcára vinni, ki tud hangosabban üvölteni. 

És ilyenkor érzi igazán elemében magát Matovič, akinek némi alpáriságért, útszéli stílusért sohasem kellett a szomszédba mennie. Most sem kell. Úgy fogalmazott, hogy Fico szégyent hozott Szlovákiára, amiért elutazik Moszkvába. Nos, igen, valóban van oka szégyenkezni, de leginkább amiatt, ahogy itt hagyta az országot a regnálása után. Mert az, hogy most Ficonak van lehetősége az ország első embereként eldönteni, hogy Kijevbe vagy Moszkvába megy megünnepelni a második világégés befejezésének 80. évfordulóját, ha nem is egyedül, de nagyrészt épp Igor Matovič bukott kormányfő, pénzügyminiszter és en bloc politikus vétke. Mi épp eleget szégyenkeztünk már miatta. 

És hogy mi a helyzet a Kijevbe tervezett dzsemborival? Kb. ugyanaz, mint mindennel, amibe a bukott miniszterelnök belefogott: hangzatos szavak, valódi tartalom nélkül. Hangos visítozás, útszéli stílus, bohóckodás és szemfényvesztés. A Matovič Cirkusz tehát nem zárta be a kapuit, még csak a bohócait sem cserélte le. Ugyanaz a porondmester, ugyanaz az előadás. És a nézői, az ország polgárai ugyanúgy szégyenkeznek, ahogy korábban is.