7832
Forgatta a szívében
2025. dec. 12.
Érdekes kifejezés ez, mert még a keresők is azt hozzák fel válaszul, hogy Lukács evangéliumában Mária a hallottakat és látottakat sokszor forgatta az ő szívében, ami az érzelmi feldolgozását jelenti a hallott dolgoknak, mert biztosan nem volt könnyű.
Na ez egy mai felfogásból ered. Mégpedig röviden: Agy gondol, szív érez.
Csakhogy héber ember akkoriban szívvel gondolt. Az érzelmek pedig a vesékhez voltak kötve. Isten ismeri a szív gondolatait és a vesékbe lát, vagyis azt is tudja, hogyan érzünk. Nem csak a kiszámíthatót, de a kiszámíthatatlant is látja. De ne térjek le a témáról.
Szívében forgatta.
Gondolkodott rajta. Forgatta, tehát nem csupán egy oldalról nézte, hanem minden oldalról. Jézus Krisztus születésének csodájával kapcsolatban már világra jötte előtt sokan és sokféleképpen forgatták a szívükben a gondolatot. Holott forgott az a gondolat magától is némelyekben.
Az anya, Mária, meghallotta az angyali üzenetet, és elgondolkodott, vajon mit is jelent az üdvözlete. Elment nénjéhez Erzsébethez, ott is történtek érthetetlen dolgok, jöttek dicsőiteni a gyermeket közelről és távolról, nincstelen és jómódú, Mária pedig megőrizte a látottakat a szívében. Amikor Jézust bemutatták a templomban, Simeon és Anna kijelentései, utóbbitól prófécia értékű, igencsak felkavarhatták a gondolatait.
Forgatta a szívében.
A megváltó születésének, életének gondolatát forgatta a szívében. Forgatta, mint egy drágakövet. Megnézte minden oldalról, nem talált benne hibát. Nehéz lesz elhordozni a terhet, bármeddig is tart.
Mert férje, József is volt min gondolkodjon. Meglátszott fiatal menyasszonyán, hogy állapotos. Jó ember volt, nem akart botrányt, nem akart kövezést, sem megszégyenítést, inkább csendesen kilép a fiatal nő életéből. Ezen biztosan gondolkodott. Lehet, hogy nincs meg a Dávidi vonal gazdagsága, de a méltósága még él. És az Isten iránti közösség is, mert amint megkapja álmában az üzenetet, már nem is gondolkodik, hanem cselekszik. Mert amit ő forgatott a szívében egész életében az az ígéret. A nép szabadulásának ígérete. Amit apaként kell majd átadnia a megváltónak. És ugyancsak apaként, gondolkodás nélkül, mennie kellett Egyiptomba. Menteni a menthetőt? Nem. Menteni a mentendőt.
És ahogy fentebb is említettem, nem mindenki forgatta a gondolatot a szívében, forgott az magától.
A bölcsek megérkeznek a negyedes fejedelemhez, a római bábkormány uralkodójához, megszületett királyt keresve. Látták a csillagot, jöttek dicsőíteni. Csak nem jó helyre. Nem tehettek róla. Bár vannak olyan gondolatok is, akik azt mondogatják, hogy az se volt tévedés, csak olyan emberhez mentek, akinek esetleg jobb hely és hagyomány ismerete van, mint nekik. Innen irányt kérnek, hogy a pontos helyre menjenek. Heródes pedig megkérdezi az írástudókat. Azok megadják a helyet, a bölcsek pedig, ajándékostul mennek tovább.
Heródes szívében a gondolatok forogtak maguktól. Mint kés. Megszületett a megváltó? Oda az uralkodásnak. Oda Rómának és a római uralomnak. Hiszen az ő bábjuk. Ez volt az a tőr a szívben, ami forgott és forgott, és fájt és vágott és hasított, ami hiábavalóan próbálkozott a bölcseknél azzal, hogy majd ő is megy térdet hajtani a megváltó előtt, csak majd mondják el neki pontosan. Persze a bölcsek megkapták a figyelmeztetést, hogy kerüljék Heródest, menjenek más úton haza. Ez a gondolat forgott tőrként a szívében, amikor haragjában lemészárolt megannyi gyermeket. A nagy számok törvénye alapján csak ott lesz az ezer közt az egy. Nem kell neki a megváltó.
Az az érdekes, hogy ma sincs ez másképp. Ilyenkor is majdnem mindenki forgat valamit a szívében, amikor meghallja, hogy karácsonykor, a Megváltó, Jézus Krisztus születésére emlékezünk. Van, aki leül és a fejéhez kap, mondván: Tényleg, hát erről sem szabad elfeledkezni, ezen is gondolkodni kell, sőt inkább ezen kell gondolkodni, aztán a többi megoldódik magától.
És van olyan is, aki kimegy koncertekre, rohan az ajándékok után, még ezt, meg még azt kell megvenni, és a Megváltó kimarad. Na nem azért, mintha nem hallaná a nevét, hanem azért, mert nem akar tudomást venni a szívében tőrként forgolódó, zavaró gondolatról.
Csillag Balázs



