Go, go, go, olé, olé, olé! 2022. nov. 21.

Hát elkezdődött! A XXII. Labdarúgó-világbajnokság kezdő mérkőzésén, az Al Har stadionban. Katar-Ecuador 0:2. Ha a tudósítást valami érdemlegessel szeretném folytatni, akkor még a csapatok összeállítását kellene leginkább felsorolnom, mert az talán még izgalomba hozna valakit, főleg az LMBTQ-mozgalomból, mert ebből a meccsből két dolog hiányzott többek között: a labdarúgás és a futballszív. 

Úgy néz ki, hogy a hazai csapat minden erőfeszítés ellenére lekéste a gépet, mellyel meg kellett volna érkeznie. A tevecsatlakozás meg a sivatagban rekedt. Igazuk volt azoknak, akik azt mondták, hogy ez minden idők leg-leg-leg-vb-je lesz. A kezdettel talán még ezt is túlszárnyalták.

Soha ilyen unalmas, gyenge, lélektelen, a modern futball minden gyakorlati elemét nélkülöző 90 percet még nem láttam életem folyamán, és a kétszer 5 perc hosszabbítás már csak a kínzás kategóriát erősítette, kegyelemdöfés volt futballrajongók szívébe. 

A katari válogatott kezdő tizenegye négy helyi illetőségű klubból állt össze, melyek a Al Szadd, Al Duhail, Al -Arabi, Al-Garafa. Talán ha még egy klubból, az Al-Majafajalatt-ból is hoztak volna valakiket, több sikerük lett volna. Az első félidő két gólján kívül, többet nem is igen lehet elmondani a pályán teljesen fölöslegesen leszaladgált percekről. 

A hazaiak esélyét némileg növelte volna az a tény, ha az ellenfél 5-6 játékosa önként levonul a pályáról és a bírónak bekötik a szemét. 

A második félidőt nem javasoljuk megnézni újra senkinek ismétlésben, ha meg akarja kímélni az idegeit, mert az felér egy öngyilkossági kísérlettel. Az egészségügyi ellátás állítólag nagyon drága Katarban. Rossz nyelvek szerint a Katari rendezők bérszurkolókat szerződtetek a nyitómeccsre a szomszédos államokból, hogy látszólag telt ház legyen, de úgy látszik, hogy még a pénz sem gátolta meg ezeket a fizetett drukkereket abban, hogy már az első félidő után lassan, de láthatóan elszivárogjanak, elszökjenek a stadionból, ami a meccs végére alaposan kiürült. A mérkőzés közvetítése közben tudhattuk meg, hogy a katariak egyik helyi csatárát, játékos sztárját, 

Akram Afif-t, állítólag figyeli a Chelsea, csak az nem derült ki hogy miért? A meccs végére azonban kiderült, Valószínűleg azért, mert talán félnek nehogy valaha feltűnjön a stadionjuk környékén. 

A mérkőzés színvonalát, ha egy másik sportághoz szeretném hasonlítani, akkor talán a sydney-i olimpián 100 méter gyorson induló Eric Moussambani Malonga, becenevén „Eric, az angolna“, az egyenlítői-guineai úszója jut eszembe, aki a 100 méter gyors vége felé, majdnem belefulladt a medencébe. Egy dolog azonban kiderült. Sok pénzért, amiből Katarban van elég, lehet stadionokat, szuper-modern sportközpontokat építeni, de futballtudást venni, azt nem.

Végül is a hatalmas nyomás, ami a hazaiakra nehezedett, már a huszadik másodpercben agyonnyomta a labdarúgást, és mondjuk ki őszintén a foci ez alól a nyomás alól már elő sem került a végéig. A nyitómeccsel elérték a rendezők a padlót. Az következő mérkőzéseken már mindenkinek könnyebb lesz, felszabadultan focizhatnak, mert ezt alulmúlni már aligha lehet. Az meccs elemzőinek könnyű dolguk lesz. Mindenki gyorsan elmegy keresni egy tiltott katari sört, valamelyik luxusszállóba, aranyért, hogy elfelejtse ezt a szörnyűséget, amit ma itt látott. Ez ma felért, egy lelki környezetszennyezéssel. Go,go, go, olé olé ,olé! Innen már csak felfelé!

nyitókép: AFP