CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Gröhling egy olyan magyar politikust próbál lenyomni a felvidéki magyarok torkán, akit maga a magyar közösség már rég kiköpött 2026. máj. 7.

Branislav Gröhling valószínűleg megtalálta a szlovák politika legbizarrabb matematikai képletét: a 0,11 százalék szerinte többet ér 4,38-nál. Más magyarázat nehezen van arra, hogy az SaS elnöke miért éppen Simon Zsoltban látja a szlovákiai magyarok oldaláról a „kulcsfontosságú” partnert, miközben a választók legutóbb akkora politikai pofont küldtek a Magyar Fórumnak, hogy annak visszhangja még most is csattog Csallóköz és Pozsony között.

A számok ugyanis makacs dolgok. Simon Zsolt pártja a legutóbbi, 2023-as parlamenti választáson négy (4!) másik formációval összefogva tudott összehozni 0,11 százalékot szerezni . Ez konkrétan 3486 szavazat. Egy nagyobb lakótelep, egy jobb falunap vagy egy dunaszerdahelyi DAC-meccs közönsége munkanapon. Ennél még egy közepesen sikerült Facebook-poszt is nagyobb elérést produkál.

Közben ott van a Magyar Szövetség, amely ugyanezen választáson, akkor még belső konfliktusokkal terhelten 4,38 százalékot és több mint 130 ezer szavazatot szerzett. Azóta a párt stabilizálódott, Gubík László elnök nyugalmat, megbékélést és egyetértést teremtett, a hajó irányba állt, s azóta a pártot rendre a parlamenti küszöb környékére mérik, vagyis teljesen nyilvánvaló: 

ha az ellenzék valaha le akarja váltani a Smer–Hlas–SNS koalíciót, akkor szüksége lesz a Magyar Szövetség szavazóira. 

Nem elméletben, nem powerpointban, nem pozsonyi kávézókban felrajzolt stratégiai workshopokon, hanem a valóságban.

Ehhez képest Gröhling úgy beszél Simon Zsoltról, mintha minimum a felvidéki magyar politika De Gaulle-ja lenne, miközben a választók lényegében már politikai nyugdíjba küldték, nem most, már legalább tíz éve. 

Hogy futballhasonlattal éljek, olyan ez, mint amikor valaki a megyehármas tartalékcsapat csatárára akarja építeni a Bajnokok Ligája-szezont.

Az egészben az a legszebb, hogy közben Gubík László éppen az ellenzéki együttműködés felé nyit. Tárgyalna a KDH-val és a Progresszív Szlovákiával, vagyis pontosan azt csinálja, amit egy parlamentbe készülő magyar párt vezetőjének csinálnia kell: politikai kapcsolatokat épít. Lehet vitatni a „száz éve” megejtett, iróniával erősen átitatott kijelentéseit, lehet kritizálni, lehet nem szeretni a stílusát, ez a politika része. De úgy tenni, mintha nem ő vezetné ma a legerősebb szlovákiai magyar politikai formációt, az már nem politikai álláspont, hanem valóságtagadás.

És itt jön a történet igazán szürreális része. Az SaS elvileg kormányváltást akar. Ehhez viszont matek kellene, nem sértettség. 

Az a helyzet, hogy márpedig 3486 szavazattal nem szoktak kormányokat váltani Közép-Európában. Ahhoz tömegek kellenek. 

A magyar választók pedig elég világosan megmutatták, kit tartanak releváns szereplőnek és kit nem.

Simon Zsolt közben köpönyegforgatással vádolja Gubíkot, ami különösen erős mondat egy olyan politikustól, aki az elmúlt években annyi politikai konstrukcióban fordult meg, hogy lassan külön buszjáratot lehetne indítani a pártszövetségei között. MKP, Most-Híd, Magyar Fórum, Fórum, megint magyar fórum, összefogás a Szlovákia Polgári Demokratáival, A Régiókért párttal, a Roma Koalícióval, a Demokrata Párttal (te se hallottál róluk? nem a te hibát! - szerk. megj.), aktuálisan épp a SaS-szel. Mondjuk ki, Simon Zsolt egy politikai csőd, csak Gröhling valamiért nem akarja észrevenni.

A történet végén pedig még mindig ott marad a kérdés: 

az SaS valóban kormányt akar váltani, vagy csak továbbra is egy olyan magyar politikust próbál lenyomni a felvidéki magyarok torkán, akit maga a magyar közösség már rég kiköpött?