ZSÍR

Gubík a ta3-ban: A kátyúknak és a déli munkanélküliségnek nincs párttagságija 2026. máj. 29.

A ta3 műsorában Patrik Jáger műsorvezető megpróbálta gyorsan és határozottan kiosztani a lapokat a felvidéki magyar politikának. A beszélgetés a meglehetősen vészjósló „Megkeverheti-e a magyar kártya a választásokat?” alcímet kapta, és a házigazda nem is rejtette véka alá a 2027-es parlamenti választásokkal kapcsolatos, igencsak borúlátó prognózisát. 

Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke és a rutinos politikai róka, Csáky Pál azonban nem asszisztáltak a politikai temetéshez. Olyan kincstári optimizmust villantottak a kamerák előtt, ami láthatóan meglepte a szlovák műsorvezetőt, ráadásul nem mentek bele az olcsó esélylatolgatásokba sem, helyette inkább a háttérben zajló munkára világítottak rá.

Gubíkék ugyanis egyáltalán nem a babérjaikon ülnek, hiszen már megkezdődtek az egyeztetések a szlovák ellenzéki térféllel. A napokban például a Progresszív Szlovákia vezetésével ültek asztalhoz egy kifejezetten szakmai alapú, elnöki szintű eszmecserére, de a Kereszténydemokrata Mozgalommal is megvolt már a kontaktus.

Ezen a ponton a műsorvezető persze azonnal bedobta a klasszikus csapdát, miszerint nem fél-e a Magyar Szövetség attól, hogy a liberális szlovák párt elszipkázza a haladóbb, a KDH pedig a konzervatívabb magyar szavazókat, végleg elvágva a bejutás esélyét. 

Gubík László azonban rövidre zárta a kötekedést, kijelentve, hogy ők nem ideológiai köldöknézéssel akarnak választást nyerni, hanem Dél-Szlovákia húsbavágó problémáinak megoldására fókuszálnak, mert a régiós bajoknak, a kátyúknak és a munkanélküliségnek egyszerűen nincs világnézetük. 

Ezt Csáky Pál egy plasztikus történelmi példával kontrázta meg, felidézve, hogy meggyőződéses antikommunistaként ő maga is képes volt együttműködni az egykori kommunista utódpárttal, amikor a felvidéki magyarság érdeke és a közös cél úgy kívánta.

Csáky szerint a szlovákiai magyar politizálásnak most is az tesz a legjobban, ha nem egyetlen szlovák párthoz köti magát, hanem egy többpárti szövetséggel tart fenn kapcsolatot, mert így elkerülhető, hogy a szlovák közvélemény megbélyegezze az együttműködést. 

Gubík ehhez hozzátette, hogy ha megnézzük az 1998 és 2006 közötti koalíciós kormányokat, a magyarok mindig a politikai kiszámíthatóságot és megbízhatóságot jelentették Pozsonyban, az együttműködés ráadásul kétirányú utca, a szlovák pártoknak pont annyira szükségük van ránk, mint fordítva. 

A Magyar Szövetség elnöke azért hűtötte is a kedélyeket, hangsúlyozva, hogy a mostani tárgyalásokkal még csak a közös pontokat és a lehetőségeket térképezik fel, szó sincs készpénzre váltható paktumokról. Csáky ugyanakkor a jelenlegi kormányzati tempót és politikai bosszúhadjáratokat látva feltette a költői kérdést, miszerint nem a második mečiarizmus sötét korába léptünk-e éppen vissza.

A beszélgetés konklúziója – különösen a nyakunkon lévő önkormányzati választások fényében – teljesen egyértelmű, a Magyar Szövetségnek be kell jutnia a pozsonyi törvényhozásba, hiszen hiába erősek a magyarok regionális és megyei szinten, ha a parlamenti jelenlét hiánya miatt a törvényalkotásból és a nagypolitikai érdekérvényesítésből egyszerűen kimarad a közösségünk. 

Természetesen a magyarországi politikai helyzet és annak felvidéki hatásai sem maradhattak ki a műsorból, ám Gubík ezzel kapcsolatban egy nagyon tiszta alapvetést rögzített, miszerint a Magyar Szövetség partnere mindenkor a mindenkori magyar kormány, és nem egy-egy aktuális politikai párt, a budapesti választók akaratát és döntését pedig a határon túl is maximális tisztelettel kell kezelni. 

Csáky Pál azért realizmusról téve tanúságot megjegyezte, hogy a pártközi kapcsolatok a Fidesszel a jövőben is megmaradnak, elvégre mégiscsak egy jelentős parlamenti pártról van szó.