7832

Gubík László: 30 év múlva csak akkor jövök, ha Komárom megye székhelyén találkozhatunk 2024. jan. 9.

Komárom városában nem csak az önkormányzati nagygyűlés 30. évfordulójára emlékeztek, hanem annak kezdeményezőjére, Duray Miklósra is. Előbb a felvidéki politikus tiszteletére avattak emléktáblát, majd a Tiszti Pavilonban tartotta emlékkonferenciát.

A két rendezvény szervező – Szövetség a Közös Célokért (SZAKC), Kárpátia Sport Polgári Társulás, Felvidéki Értékőrzők, iNTERCAD Kft., Pro Civis Polgári Társulás, Csallóközi Falvak és Városok Társulása (CSFVT) – úgy szervezték ezeket, hogy aki akar, kényelmesen részt vehessen mindkettőn.

Az emlékművet Turi Török Tibor szobrászművész alkotta, aki személyesen is részt vett a szoboravatón, személyesen is méltatta Duray Miklós életművét. Ugyancsak megtette beszédében ezt dr. Latorcai Csaba magyar miniszterhelyettes, Forró Krisztián, a Magyar Szövetség elnöke és köztársaságielnök-jelöltje, Pallag György (a szervező Kárpátia Sport Polgári Társulás elnöke), Keszegh Béla komáromi polgármester, Kiss Róbert kanonok, Somogyi Alfréd református lelkész (a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara dékánja) és Reiner Péter, Duray korábbi küzdőtársa. Felolvasták Dr. Lomnici Zoltán alkotmánybíró méltató sorait is. A Szózattal kezdődő és a Himnusszal záruló ünnepséget Mihacs Szilvia vezette, a műsort kultúrműsorral gazdagították, amelyen – többek között – kiváló Kossuth-díjas művészeink, Boráros Imre és Dráfi Mátyás is mikrofon elé álltak. Az emlékmű leleplezői között volt Duray Áron Bálint, a legendás felvidéki közéleti személyiség fia is.

Délután megtelt a Tiszti Pavilon nagyterme. Keszegh Béla komáromi polgármester megnyitója után három részben zajlott az emlékkonferencia, amelynek részletes programját megkapták a résztvevők. Előbb Mészáros András (Pro Civis) kérte fel a 30 évvel ezelőtti történések felelevenítésére az 1994-es nagygyűlés korábbi szervezői közül Pásztor Istvánt, Harsányi Imrét és Szabó Olgát (ők Komárom, Gúta és Pat korábbi polgármesterei). A második részben Petheő Attila (Csemadok, Komárom), Öllős László politológus és Somogyi Alfréd egyetemi dékán osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. A harmadik részben a szervezők részéről Hideghéthy Andrea (SZAKC), Balódi László (CSFVT), Gubík László (SZAKC) és Őry Péter (Pro Civis) szóltak arról, miben látják az önkormányzatiság előtt álló mai feladatokat.

A felszólalásokon kívül még legalább három fontos mozzanata volt az eseménynek. Egyrészt megemlékeztek azokról, akik már nem lehetnek köztünk. A második az, hogy a résztvevők megkapták a Pro Civis gondozásában megjelenő Önkormányzati Szemle legújabb számát, amely teljes egészében tartalmazza a komáromi nagygyűlés hiteles jegyzőkönyvét is, ahogy az korábban, az 1995-ben a Komáromi Lapok és a Szinnyei Kiadó által is kiadott könyvben megjelent. Végül az, hogy az emlékkonferencia nem csak visszaemlékezéssel telt, egy nyilatkozat megfogalmazására is sor került az előttünk álló feladatokról.

Érthető, ha egy rendezvény szerteágazó programja megosztja az embereket például arról, hogy kinek kellett volna felszólalni, vagy ki maradhatott volna inkább otthon. Én úgy mentem el erre az emlékkonferenciára, ha ott legalább egy olyan szónokot hallok, aki reményt, útmutatást ad a jövőre, már megérte. Szerintem mintegy fél tucat ilyen beszéd hangzott el, a képzeletbeli dobogóra nálam Őry Péter, Somogyi Alfréd és Gubík László kerültek (mindhármuk felszólalása megtalálható a Felvidék.ma hírportálon). Az utóbbi beszédének néhány részletére is kitérnék, már csak azért is, mert Gubík fiatal korára való tekintettel akár 30 év múlva is a felvidéki magyar közélet aktív személyiségei közé tartozhat. Beszédében hű volt korábbi önmagához, rámutatott az erényekre és a hiányosságokra is. 

Rögtön az elején BUÉK 2024-el köszöntötte a hallgatóságát, majd egyértelműsítette, hogy mi is a követendő értékrend: „Bízzuk Újra Életünket Krisztusra!” Amikor a Tiszti Pavilon megtöltő emberekre nézett, egy idézettel toldotta meg: „egész jól nézünk ki”. Mint mondta, „klasszikust” idézett, egyértelműen Orbán Viktorra, Magyarország miniszterelnökére utalva.

1994. január 4-ére vonatkozóan Duray Miklóst idézve, nem titkolva tiszteletét a nemrég elhunyt felvidéki magyar politikus és annak társai iránt. „… nemzedékem az ő és a nagygyűlést előkészítő csapat bokájáig sem ér.” – tette hozzá.

Az emlékezés Gubík Lászlónak többek között azért is fontos, mert: „az ember nyugodt lelkiismerettel akar kimenni a dédapja sírjához Zsemlérre, Dolník Erzsébethez Lévára, Pogány Erzsébethez Somorjára vagy Lancz Atihoz Gútára”.

Emlékeztetett arra, hogy az 1994-es komáromi nagygyűlés megszervezése óta is voltak lélekemelő nagy események, ugyanakkor kudarcok is. A pozitívumok között említette a 2009-es dunaszerdahelyi és a 2011-es komáromi tüntetést, az előbbi nyelvünk védelmében, az utóbbi a születésünkkel szerzett állampolgárságtól való megfosztás ellen volt, a negatív dolgok között a 2009-es felvidéki politikai egység felbomlását említette.

A máig kihasználatlan értékekre is rámutatott. Ezek közé tartozik az a dokumentum is, amelyet a közbeszédben röviden az MKP autonómia-tervének is neveznek, amelyet Őry Péter nevével fémjelzett szerzői gárda 2014-ben tett le az asztalra, teljes neve ez: A szlovákiai magyar közösség megmaradásának és gyarapodásának, valamint Dél-Szlovákia gazdasági felzárkóztatásának intézményi feltételei. Gubík ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „amikor 2014-ben elkészült az új önkormányzati koncepciónk, de ahelyett, hogy a zászlónkra tűztük volna, „jó szokásunk” szerint a fiókba süllyesztettük.” – mondta.

A Szövetség a Közös Célokért elnöke rámutatott arra a fogyatkozásra, amit népszámlálásról népszámlálásra elszenvedünk, valamint a 21. század kihívásaira is.

„Nem tudtunk felkészülni arra, hogy Pozsony duzzadása bekebelezi a Felső-Csallóközt” – figyelmeztetet Gubík László, aki szerint „Legyen a jövő önkormányzati vezetőinek egy olyan fóruma, amelyben pártpolitikai szimpátiától függetlenül, pusztán az önkormányzatiság, ha úgy tetszik január 8. talaján állva, képessé válhatnak közösségünk társadalmi szövetének az összetartására.”

Azt kívánta, valósuljon meg az, ami Duray Miklós honlapjának fejlécén olvasható: Váljon valóra a szülőföldön boldogulásunk vágya! Emlékeztetett arra, hogy a magyar szellem idén is eredményezett két Nobel-díjat, ez is erőt adhat „a lokális értékeink iránti vonzalom felébresztésére”.

Gubík László így fejezte be felszólalását:

„…újabb 30 év múlva biztos, hogy már csak akkor jövök, ha Komárom megye székhelyén találkozhatunk.

Isten minket úgy segéljen!”

Oriskó Norbert, Piros 7-es

Fotók: A szabadtéri képek a szerző felvételei, a beltéri felvételek az emlékkonferencia szervezőinek sajtóanyagából vannak.