7832

Gubík László: Csak egy barátunk van, saját magunk. És csak egy ellenségünk, saját magunk. 2025. okt. 8.

Részlet Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke beszédéből, amelyet Duray Miklós síremlékének avatásán, halálának közelgő harmadik évfordulóján, születésének 90. évfordulóján mondott a szertartás résztvevőinek, a rendszerváltás előtti és utáni felvidéki magyar politikai képviselet legmeghatározóbb személyiségére szeretettel és tisztelettel emlékező közönségnek, közösségnek.

Ma nekünk kéne leborulnunk a felvidéki magyar közösség évszázados jogküzdelme előtt, mely legtüzetesebben Duray Miklós életében és munkásságában öltött testet. A ledolgozott órák és teleírt oldalak tízezreiben, a megtartott beszédek és gyűlések ezreiben, a bejárt városok és falvak százaiban, az alapított intézmények és felkarolt embersorsok tucatjaiban, a szabadságvesztés és a fogda értünk vállalt magányának hónapjaiban.

A temetési beszédemben elmondtam a méltatásom. Megvallottam, ki volt és mit jelentett számomra a közéleti nagyapám. Azt fokozni nem tudom, nem is szeretném, azt már csak elrontani lehet. Szűcs Dani, a felvidek.ma akkori vezető szerkesztője figyelmeztetett, mikor elküldtem neki a szöveget: Laci, ebből már ne vegyél el, és ehhez már ne tegyél hozzá semmit. Így lesz!

Azóta eltelt két év, és én a napokban elvesztettem a vér szerinti nagyapámat is. Ez az élet körforgása és az unokák sorsa: tanuljanak, teremtsenek és törlesszenek. Ha nagyapáinkra és Miklósra gondolok, tisztelt hölgyeim és uraim, van mit teremtenünk és van mit törlesztenünk.

Bár először áll vállaltan együttéléses fészekben felnövő fióka a regiment élén, ami odafent a mennyei Losoncon biztosan elégtételként szolgál sok mindenért, de ez önmagában még semmit jelent.

Őszinte szembenézés nélkül nincs közösségi jövőkép, ezért önkritikus emberként elsődlegesen magamnak, ugyanakkor az egyetlen felvidéki magyar párt elnökeként talán nyugodtan mondhatom, hogy magunknak tükröt tartó kérdések következnek. Tartsunk alapos önvizsgálatot, legyen rögtön tizenkettő!

1, Van-e bennünk annyi áhítat Miklós iránt, mint Jókaiban Kossuth előtt? Megremeg-e lábunk a Duray név hallatán, tudatosítjuk-e az életmű jelentőségét és a közösségünkért hozott áldozatát?

2, Végigkísértük-e utolsó útján, mint magyarok százezrei Kossuthot, megállunk-e egy ima erejéig a losonci temetőben félúton Pozsonytól Kassáig?

3, Részeseivé akartunk-e válni hagyatéka gondozásának azzal, hogy adakoztunk, mint magyarok tízezrei a Kossuth mauzóleumra, vagy a névtelenség mögé bújva elvártuk, hogy ezt megoldja a család, a magyar kormány vagy az általa támogatott szervezetek?

4, Emlegetjük-e nevét az iskolákban a diákoknak, otthon a gyermekeinknek, a fesztiválokon a fiataloknak, vagy megpróbáltatásokkal teli élete csak afféle kellemetlen teher, amiről szűk körben beszélünk, de nagyközönség előtt nem nyitjuk meg?

5, Érezzük-e saját felelősségünket a közbeszéd színvonalának és a közösségi kohéziónak alakításában, vagy a személytelen digitális világban csak sebek okozására ragadunk billentyűzetet?

6, Képesek vagyunk-e teljes mértékben azonosulni Miklós politikai akaratával, mely szerint egyetlen pártnak kell képviselnie a felvidéki magyarságot, és politikájában tükröznie kell az értékőrző konzervatív, a jogvédő klasszikus liberális és a társadalmi kérdésekre érzékeny szociális eszmét? Elfogadjuk-e ezek sokrétűségét és egymásra utaltságát, vagy már lemondtunk róla, és a magyar béke és gyarapodás helyett szüntelen azt keressük, ami elválaszt?

7, Van-e bennünk államférfiúi véna, hogy amikor a helyzet azt kívánja előre, amikor az ellenkezőjét, akkor hátra lépjünk, és hajlandóak vagyunk-e a nagy képen keresztül tekinteni a közösségre, vagy csak saját hivatalunk ablakából, egyéni ambícióinkba és sérelmeinkbe feledkezve nézünk a világra?

8, Átlátunk-e a szolgálatok ördögi tervein, amelyek megkeserítették Miklós egész életét, és bizony most is azon ügyködnek, hogy szembefordítsanak bennünket egymással, vagy hagyjuk magunkat befolyásolni az idegen zsoldban álló politikusok, szerkesztők és más zavarkeltők által?

9, Reálisan nézzük-e a jelent és jövőt a meredeken zuhanó születésszámokkal, a vidék kiürülésével, az óvodai és iskolai diáklétszámok fenntarthatatlanságával, vagy a mindenkit sújtó közállapotokból csak annyit szűrünk le, hogy az otthon kényelméből még bele is rúgjunk egyet azokba, akik tenni is próbálnak ellenük?

10, Van-e elég önbecsülésünk és bátorságunk, erkölcsi tőkénk és autonóm gondolkodásunk, hogy elvhű és önálló felvidéki politizálást folytassunk, vagy hagyjuk magunkat belesodorni ideológiai lövészárkokba, esetleg alárendelődünk kormányok aktuális barátkozásának vagy ellenségeskedésének?

11, Tisztában vagyunk-e azzal, hogy nemzetiségi iskolahálózatunk sajátosságainak törvénybe foglalása, nyelvünk hivatalossá tétele, önkormányzataink finanszírozásának kiegyensúlyozása, gazdáink és borászaink támogatása, párkányi és komáromi elkerülőutak vagy a rimaszombati kórház megépítése, természeti és épített örökségünk megvédése, na meg a családi otthonteremtés a vidéken csak a mi programunk része, vagy inkább lefoglalnak a pótcselekvések és kizárólag azt nézzük, ki milyen facebook csoportba lépett vagy nem lépett be, ki-kivel rokonszenvez Washingtonban és Brüsszelben, Moszkvában és Kijevben, Prágában és Budapesten?

12, Látjuk-e, hogy egyetlen magyar párt maradt talpon a hosszú évek egymást kioltó, egyesítő, majd egyesítve kioltó felvidéki harcai után? Egyetlen párt, rohamosan csökkenő, de még meglévő demográfiai és közösségi erő. Meg akarjuk-e érteni az ebből fakadó helyzetteremtés szükségességét? Most még mindig megtehetjük, mert a saját kezünkben a sorsunk. Néhány év múlva már nem lesz más, csak a kiszolgáltatottság.

Tisztelt Hölgyek és Urak!

Gyötrő kérdések, tudom. De ezt a tükröt Miklós tárja elénk, mi pedig kénytelen leszünk belenézni. És ha már belenéztünk, tegyük azt ugyanolyan éleslátással és lelkiismeretességgel, amilyenre Miklós tanított bennünket egész életében.

...

Csak egy barátunk van, saját magunk. És csak egy ellenségünk, saját magunk.

Tessék választani!

Tisztelet Duray Miklós emlékének!

A megemlékezés fotógalériája és az egész beszéd ITT tekinthető meg.