LESZ, LESZ, LESZ

Gubík László: Mi magyarok arra vagyunk rendelve, hogy az egész Kárpát-medencének adjunk jövőképet 2024. jún. 4.

„Egy olyan földrajzi térségben élünk, amely gazdaságilag, társadalmilag, földrajzilag egy szerves egész, így teremtette meg a Jóisten. A Kárpát-medence kellős közepén élünk mi, magyarok, és tulajdonképpen arra vagyunk rendelve, hogy valahol ennek a térségnek jövőképet adjunk, és gondját viseljük. Oda kéne eljutnunk, hogy ezt külhonban ne csak minden magyar, hanem a velünk élő más nemzetiségek is megértsék, hiszen a Kárpát-medence jóléte nekik is jólétet hoz“ - fogalmaz a Pesti Srácoknak adott interjúban Gubík László, a Via Nova elnöke, a martosi Esterházy Akadémia igazgatója. Szemle.

Hogyha valakire igaz, hogy a nemzeti érdekeink kérlelhetetlen képviselője volt, akkor a magyarság felvidéki szellemi vezetőjére, a többszörösen bebörtönzött és a kommunisták által üldözött néhai Duray Miklósra biztosan igaz. Mit üzenne ő most nekünk a nemzeti összetartozás napján?

A pontos kifejezés az, hogy kérlelhetetlen és rendíthetetlen volt. Miklós az elvek embere volt a közéleti pályája kezdetétől, azaz a prágai tavasztól és a Magyar Ifjúsági Szövetség irányításától, az üldöztetéseken át a rendszerváltozás idején és utána végzett politikusi munkájáig bezáróan. Vallotta, hogy kicsinyes alkuk helyett csak biztos elvek mentén érdemes a magyarságot szolgálni.

(...)

Mi az az alapvető magyarságteljesítmény, ami elvárható?

Az, hogy ha nemzeti ügyekről van szó, akkor ne választási ciklusokban, pártérdekben, kvótákban és kompromisszumokban gondolkozzunk!

Legyen egy olyan eszme, amely mögé föl tudjuk sorakoztatni a mieinket, és lehetőleg egyetemes értékkel bír. Ilyen örökséget a XX. századból kettő felvidéki politikus hagyott ránk: Esterházy János és Duray Miklós. A szovjet büntetőtáborban meggyötört, Beneš majd a kommunisták börtönében elpusztított Esterházy ezt az egyetemes értéket a keresztényszociális eszmerendszer képviseletében fogalmazta meg, amikor az első világháború után segíteni próbált a rengeteg hadiárván, szegényen, reményvesztett emberen, miközben az elszakított magyarság jogaiért is küzdött. Duray Miklós pedig azt fogalmazta meg a rendszerváltoztatás előtt, hogy ami nekünk, mint őshonos nemzeti közösségnek jár, nem több, és nem kevesebb, mit a demokratikus önkormányzatiság és az autonómia. Ezekért mindenáron küzdenünk kell.

(...)

Duray Miklóst és a nemzet kovászembereit nyilván dühítette, dühíti a sok alkudozás sikertelensége és fölöslegessége, melynek végén csak tovább zsugorodik a magyar politikai képviselet.

A szombathelyi egyházmegye püspökétől, Székely Jánostól hallottam egy nagyon szép anekdotát: egy építkezésen rengeteg kő és építőanyag hever mindenfelé. Arra jár egy idegen, kérdi a munkásokat, hogy ti mit csináltok? Az első azt mondja, hogy ő bizony keményen dolgozik, köveket rak egymásra. Megkérdezte a másikat is, ő azt mondja, pénzt keres, ezzel biztosítja a mindennapi betevőt. Mire odafordult egy harmadik munkáshoz is, aki pedig így felelt: katedrálist építek! Merthogy a földön heverő kövekből templomot építettek a munkások. A harmadik munkás gondolkodását kell elsajátítania mindenkinek itt a Kárpát-medencében, legyen az illető pedagógus, vállalkozó, kétkezi munkás vagy vezető politikus. 

Ebben a metaforában a felépítendő katedrális a Kárpát-haza, és csak ezzel a szellemiséggel lehet megdönteni Trianont!

Köztudott, hogy nem a megalkuváspárti magyar politikát képviseled, az egész Esterházy Akadémiáról elmondható ez. Szerinted megdönthető Trianon? Milyen jótanáccsal tudod ellátni a magyarokat, Dévától Gombaszögig, ha kutyaszorítóban érzik magukat, mit tehetnek a megmaradásért, a magyar szabadságért?

Tanács helyett inkább ismét Duray Miklóstól kérnék segítséget. Ő 1998-ban, a nemzeti kormány győzelme után mondta, hogy ha Budapest emelkedik (főváros alatt a csonkahont értve), akkor az egész Kárpát-medence emelkedik. Ha pedig süllyed, morálisan, anyagilag, minden szempontból, akkor vele süllyed az egész magyarság. Egy olyan földrajzi térségben élünk, amely gazdaságilag, társadalmilag, földrajzilag egy szerves egész, így teremtette meg a Jóisten. A Kárpát-medence kellős közepén élünk mi, magyarok, 

és tulajdonképpen arra vagyunk rendelve, hogy valahol ennek a térségnek jövőképet adjunk, és gondját viseljük. 

Oda kéne eljutnunk, hogy ezt külhonban ne csak minden magyar, hanem a velünk élő más nemzetiségek is megértsék, hiszen a Kárpát-medence jóléte nekik is jólétet hoz.

Ezt a törvényszerűséget sokfelé nehéz megemészteni…

Pedig a XX. század tanulságai ezt diktálják, még ha el is fogadom, hogy ezzel nehéz szembesülnie a szomszédos államoknak. Nincs mit tenni, ennek az igazságnak érvényt kell szerezni, mindenkinek ezért kell tennie a maga helyén. Az én üzenetem, hogy merjünk bátrak lenni céljaink megfogalmazásában még akkor is, ha az aktuálpolitikai helyzetben ez nem feltétlenül kényelmes! A Kárpát-medence visszahódítás és egységbe rendezése, ha úgy tetszik, a magyar jövő Európának e csodás területén két dologtól függ: az egyik a világos jövőképünk, a másik érdekeink elvhű képviselete. Ezek előfeltétele a gazdasági és a demográfiai növekedés, legszerencsésebb, ha a kettő kéz a kézben jár. 

A magyar nemzetpolitika égboltján 2010 óta kedvező a csillagállás. 

Ezért kerülhetett sor annyi fontos szimbolikus gesztusra és jogszabály megalkotására a nemzetegyesítés terén. Most a következő feladatnál tartunk, hogy a gazdaságban és mindennapokban is szorosabbra fonjuk a kötelékeket. Itt is vannak jó példák, saját pátriámban is, ahol helyi szinten szlovák választók is sokszor a magyar jelöltet támogatják, ha úgy vélik, hogy magyarországi támogatása révén munkahelyeket és fejlődést hoz a régiónak. Jó lenne ezt a választói magatartást átültetni az országos megmérettetéseknél is, de ez egyelőre keményebb dió. Csüggedésre azonban semmi ok, Duray Miklós hagyatékára is építve tartást kell szereznünk, hogy a 21. század győzteseivé kell váljunk!

A teljes intejú ITT olvaható!