LESZ, LESZ, LESZ

Gubík László: „Nincs más gyógymód, csak a győzelem!” 2026. szept. 14.

A Magyar Szövetség elnöke szerint a felvidéki magyar közösség túl régóta él a vereségek, sérelmek és bűnbakkeresés világában. Gubík László egy Orbán Viktorral készült interjú kapcsán arról írt, szerinte mi lehetne a közösség politikai és lelki kilábalásának útja.

Gubík szerint az egyik legfontosabb tanulság, hogy „minden traumára csakis a siker a gyógyír”. Úgy látja, a felvidéki magyarság esetében túl hosszúra nyúlt az az időszak, amikor a politikai kudarcokat különböző csoportok és személyek hibáztatásával próbálták megmagyarázni.

„Amíg nem nyersz újra, addig sebzett maradsz”

– fogalmaz az elnök, aki szerint az energiákat a felelősség áthárítása, a sérelmek felnagyítása és az idejétmúlt nosztalgia helyett végre a győzelemre kellene fordítani.

Gubík sorra veszi azokat a magyarázatokat is, amelyek szerinte a közösségen belül rendre előkerülnek: az „áruló hidasok”, az „öreg emkápésok”, az „alkalmatlan fiatalok”, az „elszlovákosodó magyarok”, a „libsi sajtó”, a „neres propaganda” vagy éppen a „magyarországi pénzcsapok” okolását. Szerinte ezek legfeljebb az önfelmentést szolgálják, egy újabb választási győzelemhez azonban édeskevésnek bizonyulnak.

A Magyar Szövetség elnöke ezért meglehetősen egyszerű képletre vezeti vissza a kérdést:

„Kényelmesebb lesz betegségben élni a következő években is, mindig más célcsoportot okolva a nyavalyákért, vagy végre tényleg győzni akarunk és a siker által meggyógyulni?”

Gubík szerint a közösségnek „sikerélményre” van szüksége, amit egy találó hasonlattal így fogalmaz meg:

„A sikerélmény az egyetlen C-vitaminunk. Ezt szedjük reggelente, ne a méregtablettákat.”

Majd hozzáteszi: „Nincs más gyógymód, csak a győzelem!”

Nem mindenben kell egyetérteni

Bejegyzésének második részében Gubík már azt feszegeti, milyen politikai alapelvek mentén kellene működnie a felvidéki magyar közösségnek. Egy régi kálvinista alapelvet idéz: 

„Fontos dolgokban egység, egyebekben szabadság, mindenekben szeretet!”

Szerinte a közös ügyek között mindenekelőtt a Dél és a vidék gazdasági felzárkóztatása, a jogállamiság és a nemzetiségi jogok biztosítása, a széles körű önkormányzatiság, valamint a nyelvi egyenrangúság és az oktatási-kulturális szabadság szerepel.

Ezekben – írja – „egység kell, nem megengedett semmilyen kilengés”, hiszen ezek adják a magyar politika létjogosultságát és „gerincét”.

Más kérdésekben azonban Gubík szerint természetesnek kell tekinteni a véleménykülönbségeket. Legyen szó Trump politikájáról, az európai patriótákról, a wokeizmusról vagy az európai fősodorról, a kisebbségi helyzetben lévő közösségnek nem feltétlenül kell minden világpolitikai kérdésben ugyanazt gondolnia.

„Kisebbségi létben jó, ha tudjuk, hogy nincs fekete és fehér”

– írja, hozzátéve, hogy ez szerinte nem politikai semlegességet jelent, hanem „az élni és élni hagyni parancsát”.

A végén visszatér a bejegyzés vezérfonalához: az egységhez és az egymás iránti tisztelethez. Szerinte ahol hiányzik a „mindenekben szeretet”, ott jelenik meg a személyes sérelmek kivetítése, az önző akarat, a másik véleményének kizárólagossá tétele és a közösségi médiában oly gyakori „mindenszarizmus”.

A Magyar Szövetség elnöke ezt sem éppen diplomatikusan fogalmazza meg:

„Holott nem szar minden, csak épp te vagy boldogtalan, barátom.”

Gubík szerint végső soron ennyi a recept:

„Fontos dolgokban egység, 
Egyebekben szabadság,
Mindenekben szeretet.”

Szerinte ez nemcsak a normális közösségi élet, hanem „a közösségi siker receptje is.”