LESZ, LESZ, LESZ
Gubík László: Se nem jobb, se nem bal, lokálpatrióta és magyar
2026. nov. 21.
A Magyar Szövetség elnöke szerint a párt történetének utolsó parlamenten kívüli kongresszusát tartotta, és a következő választások után már parlamenti pártként szeretné folytatni a munkát. Gubík László kongresszusi beszédében a 2027-es parlamenti választásokra való felkészülésről, az önálló indulás lehetőségének fenntartásáról, valamint az ellenzéki oldalon lehetséges politikai szövetségekről is beszélt.
A pártelnök világossá tette: a Magyar Szövetség nem kíván más párt listáján indulni, csak olyan együttműködésben gondolkodik, amely megőrzi a szervezet programbeli és politikai önállóságát. Beszédében a személyes megszólítás, a házról házra járó kampány és a magyar parlamenti képviselet fontosságát hangsúlyozta, miközben az ellenzéki oldalon jelölte ki a lehetséges politikai partnerek körét.
Gubík szerint a következő hónapok legfontosabb feladata a kampánycsapatok felállítása, a választási üzenetek kidolgozása, a jelöltlista összeállítása és a politikai tárgyalások folytatása lesz.
Az alábbiakban változtatás nélkül, teljes terjedelmében közöljük Gubík László kongresszusi beszédét.
Nagy az Isten állatkertje!
És igen alacsonyan van benne a kerítés. Ha széjjel nézünk a honi közállapotokon, ez a népi bölcsesség juthat elsőként eszünkbe.
A Madarské Fórum megveszekedett rohamosztagai, kamerába vicsorgó banyái és gumicsizmás sültparasztjai a marha nagy liberalizmus jegyében hol mesterséges intelligenciával rólam gyártott szivárványos portrékkal, hol fidesznarancs mémek gyártásával mutatják be, mit is kínálnak a magyar embereknek és a déli régióknak.
A Matovictól Fico balzsebén át Slota fiával közös mozgalomban és színpadon kikötő STB fióka a marha nagy nemzeti konzervativizmus jegyében államnyelven meg heti szinten váltogatott modelkák oldalán tolja a vakert a szuverenista hoax sajtóban vagy a csicseri házudvaron.
A börtön ablakából szabaduló rendkívül megnyerő megjelenésű kopasz vineás ember rémhíreket gyártat szolgáival a kórházak bejáratában és a nyomornegyedek népén élősködik.
A pár fillérért bárkiről bármit leíró gazember 0-24-ben gyártja a közhangulatot bomlasztó álhíreket, hol az egyik, hol a másik, hol a harmadik megrendelője hátsójából kilógva. Azt nem tudhatod, hogy épp melyik kuncsaft szolgálatába szegődik, csak egy dologban lehetsz biztos: a megbízólevél a magyar politikum és érdekképviselet teljes szétverésére szól. Pont olyan módszerekkel, amelyeket Gazdag Jóska is bemutat a titkosszolgálatok ellenünk alkalmazott praktikáiról írott, készülő könyvében, melyet innét is a legnagyobb szeretettel ajánlok mindenki figyelmébe.
Itt tartunk tehát most. Össztűz, gyűlölet, méregkeverés. A célkeresztben pedig mi állunk, a felvidéki magyarok egyetlen pártja, a Magyar Szövetség. Nehéz ebben megtalálni a szépet és jót, Istenhívő és közösségi emberekként mégis tekintsünk a helyzetre áldásként. Mindez ugyanis legalább két dolgot támaszt alá:
Egyrészt félnek tőlünk, és attól, amit képviselünk. Közösségelvűség, hűség, tartás.
Másrészt helyzet van, a tét óriási, és komoly erők mozdultak meg annak érdekében, hogy a magyarok ne térhessenek vissza.
Tisztelt Hölgyek és Urak,
kedves vendégek és küldöttek!
Az elhangzottak azt bizonyítják, hogy jó úton járunk, a lehető legjobbon. Demográfiai veszteségeink, sorozatos országos politikai kudarcaink, a globalizáció és a magyarországi politika fejekben zavart okozó hatásai ellenére soha, na jó, nagyon rég voltunk olyan közel a visszatéréshez, mint épp most.
Csak ezt tudatosítanunk kell, használni az eszünket, felfedezni a lehetőséget, hinni önmagunkban, és
nem a kardunkba dőlni. 10 hónap maradt hátra, a visszaszámláló elindult, október 24-vel véget ért, október 25-vel pedig elkezdődött egy kampány. Ezt kell most összeraknunk, egészen pontosan ennek a kereteit meghatározni gyűltünk ma össze.
Szeretném leszögezni, hogy az önállóan indulás lehetőségéről és annak erkölcsi parancsáról nem mondtunk le. Világos a programunk, van országos hálózatunk, tele vagyunk polgármesterekkel és képviselőkkel, és nincs falu, ahol ne lennének embereink. Mindez egy biztos alapot nyújt, gyakorlatilag mindenünk megvan hozzá, hogy összekapjuk magunkat. Az önkormányzati választások is mutatják, hogy ahol egy jelölt veszi a fáradságot, és kimozdul a komfortzónájából, ott még mindig komoly tér van a teljesítmény fokozására. Házalással, kopogtatással, olyan emberek megszólításával, akikhez a rendezvényeken nem jutunk el, 20%-kal magasabb részvételiség is elérhető. Kiváló példa erre pont a losonci járás, a Marcinkó-Szvorák párosnak egyáltalán nem kell csüggednie amiatt, hogy ez most nekik személy szerint nem hozott mandátumot, mert hogy pont azt kell csinálni, amit ők csináltak:
Házról házra lejárni a falvakat, lakásról lakásra a blokkokat.
Ha nem mondjuk el szemtől szemben az embereknek, hogy magyar képviselet nélkül nincs törvényi és anyagi garancia a magyar iskoláknak és veszélyben a magyar oktatás, hogy magyar képviselet nélkül úgy vonhatják össze a településeket, hogy az más kezébe adja a döntést a faluban, hogy magyar képviselet nélkül mindig az északi önkormányzatok lesznek a gazdagabbak, hogy magyar képviselet nélkül nem folytatódik az R7, R2, épül meg a rimaszombati kórház vagy épp a Metrans körforgalom, hogy magyar képviselet nélkül nem állítják le a 104/1945-ös rendelet alkalmazását és a földlopásokat, hogy magyar képviselet nélkül sosem lesz jogállási törvény és alkotmányos egyenjogúság, akkor hogyan várjuk el, hogy ebben a minket körülvevő ordító információs zajban megértsék az emberek, mit is akarunk. Ha nem állunk bele a kommunikációs meccsekbe, akkor egész egyszerűen alulmaradunk, és még olyan banális dolgokat sem leszünk képesek tudatosítani a mieinkkel és a meggyőzni kívántakkal, hogy az elnöknek amúgy nem ment el az esze, és ugyanaz a konzervatív lokálpatrióta ember, aki egész életében volt, csak épp a lehetőségekből próbálja meg kihozni a legtöbbet.
Aki jövőre a listán óhajt lenni, annak ezzel a melóval járó terhelést vállalnia kell. Ez nem a kényelmi, a megszokásból indulok, a nevemet adom hozzá lista lesz, hanem a rojtosra járatom a szám, és rongyosra járom a ruhám lista. Ugyanakkor ne ringassuk magunkat hiú ábrándokba. Mindenkiből nem lesz parlamenti képviselő, sem miniszter vagy államtitkár. Az említett témák felelőseinek kell a lista élén állniuk, hogy azokat a megfelelő helyen képviselni tudják, mindenki másnak pedig tisztában kell lennie azzal, hogy munkájával ehhez az ügyhöz járul hozzá, aminek meglesz s gyümölcse a közösség és személye számára is. A témafelelősök csapata legkésőbb a jövő év elején, a listának pedig kora tavasszal készen kell állnia. Ez az én feladatom és felelősségem. Politikailag is és az alapszabály szerint is. Sok egyéb felmerülhet még, és a politikai szövetségek is meghatározóak lesznek, de az biztos, hogy a tartósan alacsony részvételű Csallóköz mozgósításának, az Önkormányzati Társulás által bevont régiók képviseletének és a felvidéki jövőt és élni akarást képviselő fiataloknak meghatározó szerepet szánok a kiválasztásban.
Tisztelt Hölgyek és Urak!
Történelme során talán először jutott arra a beismerésre a felvidéki magyarság nagy része, hogy ha egyedül nem megy, csináljuk meg vállalható politikai szövetségben. Itt is szeretném nyomatékosítani, hogy más párt listájára nem kívánkozunk és kínálkozunk, csakis a programunk, szervezeti és politikai önállóságunk megtartása melletti együttműködés és koalíció jöhet szóba. Ilyenből egyébként több is adódik, mondhatni van kikből és miből válogatni a kereszténydemokratáktól a liberálisokon át egészen a középen állókig. Kérem a kongresszus felhatalmazását ezeknek a tárgyalásoknak a folytatásához, és az úgy politikailag, ahogy közösségileg győztes stratégia kialakításához.
Apropó, győztes stratégia. Ma deklarálnunk kell azt is, hogy együttműködési potenciált az ellenzéki oldalon látunk, újra a ‘89-és ‘98-os oldalon oldalon a felvidéki magyar politikum helye. Egy percre sem szabad bedőlni a hangzatos szuverenista lózungoknak. Attól, hogy ellenzéki vagy, nem lettél se globalista, se progresszív, se háborúpárti. Se nem jobb, se nem bal, csak felvidéki lokálpatrióta és magyar, aki közössége jogaiért, régiója fejlődéséért és egy HZDS-es világból áthagyományozódott alvilági hálózatként működtetett államapparátus és politikai módszerek helyett egy civilizáltabb világért küzd. Ennyi az egész, jövőre a nyerő oldalon a helyünk.
Ezt demonstráltam november 17-én is, ami megint csak nem egy fordulat, csupán visszatérés a felvidéki politikai hagyományokhoz. Legyen már hosszabb és történelmibb emlékezetünk az Orbán-Fico barátság idővonalánál. Ha még nem vettük volna észre, újra ott vagyunk a politikai események sűrűjében, és döntő szerepünk lehet a folyamatok alakításában.
Csáky Pál, akit innét is éltessen a Jóisten 70. születésnapjának évében, “Úgy érzem odafentről súgtak nekem” c. kötetbemutatóján mondta Németh Zsolt, hogy ‘89-ben fiatal magyarországi politikusokként őket is meghívták a szlovákiai rendszerváltók, és bár a téren nem adott neki teret Budaj, de a színházban beszélt a változást akarókhoz, majd ezután Simecskáék pozsonyi lakásán folytatták a fideszesek a bársonyos forradalmat. Hát, az élet csupa meglepetés, majd a kettes számú párttag-könyv birtokosa hozzátette, hogy a Magyar Szövetség most tulajdonképpen a legnemesebb fideszes hagyományokat folytatja.
Kedves Honfitársaim!
Ahogy a köszöntő legelső mondatában jeleztem, ez a Magyar Szövetség utolsó parlamenten kívüli kongresszusa. Választásokig már nem hívjuk össze a legmagasabb szervet, választások után pedig parlamenti párt leszünk, már ha összetartunk és akarjuk. Ehhez azonban minden eddiginél fegyelmezettebbnek és okosabbnak kell lennünk, a jövő év eleji országos tanácsig pedig rengeteg a munka. Fel kell állítani az országos és regionális kampánycsapatokat, emészthető kampányüzenetté kell formálni a programtéziseinket, meg kell tartani a járási konferenciákat a szükséges személyi változtatásokkal, véglegesíteni kell a tárgyalásokat, hogy tisztán lássunk, és el kell indítani a közösségi párbeszédet a magyar képviselet tétjéről. Én ehhez, a határozati javaslatban is összefoglalt feladatokhoz kérem a bizalmat, és fogadom, hogy azt a legjobb tudásommal megszolgálom.
Isten engem úgy segéljen!
-
Piros 7es



