TE BUZERANT!
Gyalázatos évforduló
2025. aug. 11.
A Magyar Nemzet hasábjain Ágoston Balázs írt egy kiváló cikket a magyar történelem egyik sötét és szégyenfoltjáról, mikoris a román hadsereg 106 évvel ezelőtt, 1919. augusztusában Budapestre és martalóc modjára lopott és rabolt.
Á, a bocskorosok viszonylatában, csak a szokásos néphagyomány - mondhatnánk némi élccel a hangunkban, de ennél ez azért szomorúbb és megalázóbb tapasztalatról van szó. Ami soha többé nem szabad, hogy megismétlődjön!
De milyen is volt valójában a hadseregnek csak nem csekély túlzással nevezhető, szedett-vedett ruházatú, nemritkán kirúzsozott szájú tisztek által vezetett martalóchad magyarországi garázdálkodása?
Ennek szinte napi bontású krónikája Harry Hill Bandholtz tábornoknak, a magyarországi Szövetséges Katonai Misszió olasz, francia és brit tiszttársai mellé delegált amerikai tagjának Napló nem diplomata módra – román megszállás Magyarországon című, 1933-ban New Yorkban megjelent emlékirata, amit csak 1993-ban adtak ki magyarul.
Bandholtz tábornok a lehető legrosszabb véleménnyel volt a románokról, akik, mint naplójában beszámol róla, közönséges fosztogatóknak bizonyultak – vittek mindent, ami mozdítható volt: mozdonyokat, vasúti kocsikat, ipari gépeket, magántulajdonú autókat, haszonállatokat, a boltok árukészletét, cukrot, sót, szenet, de még ruhákat is.
Az amerikai főtiszt szerint Gheorghe Mărdărescu tábornok, a magyarországi román ármádia parancsnoka hazudozó volt, akinek értelmi szintje „egy álomkóros kanadai rénszarvaséval” ért föl.
Csinos hasonlat, grat, tesó! 😎👏🤣
Bandholtz arról is beszámolt, hogy a rekvirálásokat intéző román hivatalnokok „hitvány csirkefogók”.
Ezzel már korán, 1919. október 5-én szembesült, amikor hírét vette, hogy a románok 14 teherautóval felsorakoztak a Nemzeti Múzeumnál, hogy azt kifosszák.
A felháborodott Bandholtz azonban másodmagával odasietett, emelt hangon leállította a rabláshoz készülődő románokat, magához vette a múzeum kulcsait, és a katonai misszió nevében lepecsételtette a zárakat. E nemes tettéért 1936-ban szobrot kapott a Szabadság téren.
Forrás: Google
A román csapatok 1919. április 16-án lépték át a demarkációs vonalat, és megkezdték Kelet-Magyarország megszállását az első világháborút követő időszakban. A román hadsereg előrenyomulása gyors volt: április 19-én elfoglalták Nagyváradot, május 1-jén Debrecent, és augusztus 4-én érték el Budapestet. A román megszállás Budapesten és környékén 1919. november 14-ig tartott, amikor a román csapatok megkezdték a kivonulást a városból, miután a Nemzeti Hadsereg, Horthy Miklós vezetésével, bevonult Budapestre (november 16.).
A román csapatok teljes kivonulása Magyarországról azonban elhúzódott. A trianoni békeszerződés (1920. június 4.) ratifikálása és a nemzetközi nyomás hatására a román erők fokozatosan hagyták el az országot, de egyes területeken, különösen a Tiszántúlon, 1920 tavaszáig maradtak. Így a román megszállás nagyjából 1919 áprilisától 1920 tavaszáig, mintegy egy évig tartott, bár a legintenzívebb időszak 1919 augusztusa és novembere közé esik.
A megszállás alatt a román csapatok jelentős anyagi károkat okoztak, fosztogatások, rekvirálások és erőszakos cselekmények is előfordultak, különösen a civil lakosság körében.
Rudenz Ulrich